Moldvai Magyarság, 2007 (Új sorozat, 17. évfolyam, 1-12. szám)
2007-01-01 / 1. szám
El jött már az üdü lyánka Ezentúl Minden szívedből tanulny Magyarul. Megpróbáltad kis korodba Németül, Fejedet törted eliget Románul. Most a régi kívánságod Teljesül: Tanuld ősapáink nelvit Magyarul, Azt a drága és szíp nelvet Tanulny, Érte érdemes életben Meg holny. Ez a „Petőfinek” nelve Leg szebb kincs, Meliknek égisz világand Párja nincs. A magyarnak büszkesége Magyar szó, Tanuld ezt a nyelvet drágám Nagyond jó. Örvendek, első írásod Tudd meg jól, Szabófalára el jöjjön Magyarul. Ez az égisz kívánságain Elvirának, Csúkalam és sok szerencsét Kyvának. Tata LAKATOS Demeter Elvirának Elvirei Bakk Pál: tanító, helytörténész a Kovászna megyei Szentkatolnán született 1926-ban. 1947-ben szerzett oklevelet a Csíksomlyói Majláth Gusztáv Károly Tanítóképzőben. 1947-48-ban moldvai csángó falvakban tanított, és az elsők közt vett részt a moldvai magyar iskolahálózat megszervezésében. 1986-os nyugdíjazásáig Teleken, majd Szentkatolnán tanít. Önálló kötete: Szentkatolnai krónika (2001). Halász Péter: Felvidékről menekült szülők gyermekeként született Budapesten 1939-ben, az Agrártudományi Egyetemen szerzett diplomát 1962-ben. 1966 óta foglalkozik a moldvai magyarok történelmével, néprajzával és sorsával. Fontosabb művei: A moldvai magyarság bibliográfiája (1996); „Bokrétába kötögetem vala ” (tanulmányok a moldvai magyarok néprajzából, 2002); Nem lehet nyugtunk (esszék, gondolatok, útirajzok a moldvai magyarokról, 2004.); A moldvai csángó magyarok hiedelmei (2005). Jánca Laura: a Bákó megyei Magyarfaluban született 1978-ban, jelenleg PhD- hallgató a Pécsi Tudományegyetemen. Kötetei: Johófia Jankó (mesegyűjtemény, 2002), Pár csángó szó (versek, 2004), Az aranyréce (mesegyűjtemény, 2005), Magyarfalusi emlékek (fényképmonográfia, 2005). Tagja a Magyar Írószövetségnek és az Erdélyi Magyar Írók Ligájának. Számos magyarországi és romániai folyóirat munkatársa. Istók György: a Bákó megyei Klézsén született 1948-ban, magyar középiskolát végzett, majd a távközlésben dolgozott. Jelenleg hetenyugdíjas Klézsén. Seres Attila: Szekszárdon született 1975-ben. Jelenleg PhD- hallgató az ELTE Kelet-Európa Története Tanszékén, egyben az MTA Történettudományi Intézetének tudományos munkatársa. Kutatási területe a nemzeti és etnikai kisebbségek története a 19-20. században a Kárpát-medencében és a Balkán-félszigeten. Tánczos Vilmos: 1959-ben született Csíkszentkirályon (Hargita megye), néprajzkutató. 1983-ban végzett a kolozsvári Babes- Bolyai Tudományegyetem magyar nyelv és irodalom szakán, 1992-től ugyanott tanít. Fontosabb csángó-tárgyú kötetei: Keletnek megnyílt kapuja (néprajzi esszék, 1996), Hányan vannak a moldvai csángók (1997), Csapdosó angyal (moldvai archaikus imádságok és életterük, 1999). Sosit-a timpul, fata mea Ca de-acum încolo Din toată inima, ungureşte Să înveţi. Ajunge cât ai încercat Nemţeşte, Şi-ndeajuns ţi-ai trudit capul Româneşte. De-acum, o veche dorinţă Ţi se împlineşte: învăţarea strămoşilor limbă Ungureşte, Acea scumpă şi frumoasă limbă S-o înveţi, Merită ca omul pentru ea Să moară. E a lui „Petöfi” limbă Cea mai frumoasă zestre Şi-n lumea largă N-are pereche. Ungurului mândrie-i Graiul frumos, învăţarea limbii dragi, E de mare folos. Abia aştept, să ştii Ca prima scrisoare, Către Săbăoani Ungureşte s-o scrii. E tot ce-ţi doresc, Elvira, Săru' mâinile, Şi mult noroc Vă doresc Tata Lapszámunk szerzői Traducerea BODOR Zsolt şi Ion Nete