Moldvai Magyarság, 2011 (Új sorozat, 21. évfolyam, 1-12. szám)
2011-01-01 / 1. szám
KÁNYÁDI SÁNDOR Csendes pohárköszöntő újév reggelén Nem kívánok senkinek se különösebben nagy dolgot. Mindenki, amennyire tud, legyen boldog. Érje el, ki mit szeretne, s ha elérte, többre vágyjon, s megint többre. Tiszta szívből ezt kívánom. Szaporodjon ez az ország Emberségbe’, hitbe’, kedvbe’, s ki honnan jött, soha soha ne feledje. Mert míg tudod, ki vagy, mért vagy, vissza nem fognak a kátyúk... A többit majd apródonként megcsináljuk. Végül pedig azt kívánom, legyen béke. Gyönyörködjünk még sokáig a lehulló hópihékbe’! Demény Lajos (1926-2010): középiskolai tanulmányait a nagyenyedi kollégiumban, illetve a szászrégeni és marosvásárhelyi tanítóképzőben végezte. Utána a Bolyai Tudományegyetemen, majd Szverdlovszkban és Leningrádban tanult, ez utóbbi helyen 1956-ban kandidátusi fokozatot szerzett. Ezt követően Bukarestben 1959-ig a pártfőiskola tanáraként dolgozott, 1959-1963 között az Akadémiai Könyvkiadó szerkesztője volt. 1964-től a Nicolae Iorga Történettudományi Intézet fő kutatójaként tevékenykedett. Az ő kezdeményezésre indult el az intézetben a Székely Oklevéltár új sorozata. Tagja volt a Revista de Istorie, Studii şi Materiale de Istorie Medie, illetve a Magazinul Istoric szerkesztőbizottságának. Alapító tagja az újjáalakult Erdélyi Múzeum-Egyesületnek. 1989 után rövid ideig politikai téren is tevékenykedett. 2009-től haláláig a Bukaresti Tudományos Műhely elnöke volt. Kutatási területe a 15-18. századi művelődéstörténet, illetve ugyanezen korszak parasztmegmozdulásai. Halász Péter (1939), az Agrártudományi Egyetemen szerzett diplomát 1962-ben. 1974-től szerkeszti a Honismeret folyóiratot, 1995-től a Honismereti Szövetség elnöke. 1990-től a Lakatos Demeter Egyesület titkára. 1966 óta foglalkozik a moldvai magyarok történelmével, néprajzával és sorsával. Fontosabb művei: A moldvai magyarság bibliográfiája (1996); A Lakatos Demeter Egyesület története (2002); „Bokrétába kötögetem vala...” (Tanulmányok a moldvai magyarok néprajzából, 2002); Nem lehet nyugtunk (Esszék, gondolatok, útirajzok a moldvai magyarokról, 2004); A moldvai csángó magyarok hiedelmei (2005). Iancu Laura (1978), a Bákó megyei Magyarfaluban született. Kötetei: Johófiú Jankó (mesegyűjtemény, 2002), Pár csángó szó (versek, 2004), Az aranyréce (mesegyűjtemény, 2005), Magyarfalusi emlékek (fényképmonográfia, 2005), Karmaiból kihullajt (versek, 2007), névtelen nap (versek, 2009). Tagja a Magyar Írószövetségnek és az Erdélyi Magyar Írók Ligájának. Számos magyarországi és romániai folyóirat munkatársa.