Moldvai Magyarság, 2013 (Új sorozat, 23. évfolyam, 1-12. szám)

2013-01-01 / 1. szám

LAKATOS DEMETER Dett óra tizenkettőt üt, Azért kapunk új esztendőt. Új esztendő színben várja, Vénnek az életét most szánja, Vajon órára szegezi, S éjfélkor elviszi? Egy új esztendő, mint egy virág, Örül neki az égisz világ. Egy új esztendőbe most vagyunk, Maguknak sok jót kívánunk. Legényeknek, leányoknak, bácsuknak3, Népnek4, kölyöknek utálunk5, Senkit nem felejtünk el, Azt tudjuk, hogy úgy is kell. Ki szereti, hozzon bort, Igyék, s oszt rúgja a port, Leánynak egy szép legényt, Legénynek leányt megint, Betegnek egészséget, Mindenkinek békességet, Új esztendő magának, Jó szerencse házának, Szűküljetek a legények, Örüljetek jó kedvnek, A háznak s a gazdának Sok esztendőt kívánunk! Csánga hergetés Szaporodjanak, mint a filesek1 2 3 4 5 6 1 2 3 4 5 6 7, Kerettelésre én is ott leszek,, Műk az ablakból nem menünk, Meddig perecet nem kapunk, Azért jöttünk hergetni, Mi egy kis pénzt nyerni, Dorsai szegények vagyunk, Ennivalót nem kapunk, Félbemaradt az utunk, Az ablak alatt meghalunk, Ma nem érdemes meghalni, Van kedvünk még táncolni, Nektek hiút 10 1 most tele páival10 1, Váltsátok a régit újval, Font kalácsok az asztalon, Bor kacag a korsóban, Szép babák a tűzhelyen, Házba magánál nagy rend, Hergetést nem bánunk, Sok esztendőt kívánunk! Soknak kívánunk sok esztendőt, Jámboron a hóba ledült, Minden háznál tisztelték, Azt hiszem, hogy megigézték K tapasztaltan11 kicsit látok, Házba is látok most fákat, Nem jöttünk mák kopogtatni, Eljöttünk csak hergetni, Kívánunk sok egészséget, Házba soha betegséget, Az Isten adjon, el ne hordjon, Más időre hát eljövünk, Jobbnál jobban megkapjuk, Teknőcskébe egy baba, Ne férjen a zsákba búza, Pincébe sok purocska, Egy kívánság, nem pogácsa12. Innen menünk, megfázunk, Sok esztendőt kívánunk! 1. amikor 2. kebelébe (vö. román sân) 3. itt apa, családfő 4. fehérnép 5. kíván (vö. román ura) 6. furulyáljátok 7. nyulak 8. nagyon 9. padlás 10. kukoricával 11. holtan (vö. román arapa) 12. tréfa FARAGÓ JÓZSEF (1922-2004), néprajzkutató, folklorista. 1941-1945 között a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem hallgatója volt. 1945-ben doktorált magyar néprajz főszakon. 1943 és 1947 között a kolozsvári egyetem Néprajzi Tanszékén dolgozott, majd 1948-tól (alapító) tagja lett a Román Akadémia Folklór Intézete kolozsvári osztályának. Itt dolgozott 1985-ös nyugdíjba vonulásáig. Kutatásainak tárgya az élő népköltészet, a romániai magyar folklorisztika története, illetve a magyar-román folklórkapcsolatok voltak. Jelentős kötetei és folklórgyűjteményei: Rokonaink (Kv. 1943); Betlehemezők és kántálók Pusztakamaráson (Erdélyi Néprajzi Tanulmányok 8. Kv. 1947); Kevély Kereki (népi játék és népmese Petőfiről, Kv. 1947); Táncoljunk, daloljunk! (Elekes Dénessel, székely néptáncok, 1949); Felszállott a páva (szemelvények a magyar népköltészetből a XVI. századtól máig, 1951); Moldvai csángó népdalok és népballadák (Jagamas Jánossal és Szegő Júliával, 1954); A szegény ember vására (székely népmesék, 1955); Diófának három ága (székely népballadák, 1956); Jávor fa-muzsika (népballadák, 1965); Kurcsi Minya havasi mesemondó (1966); Gyönyörű Bán Kata (régi magyar népballadák, Kv. 1973); Háromszéki népballadák (Albert Ernővel, 1973); Romániai magyar népdalok (Jagamas Jánossal, 1974); Kalotaszegi magyar népviselet (Nagy Jenővel és Vámszer Gézával, 1977); Balladák földjén (tanulmányok, a dallamok gondozója Almási István, 1977). IANCU LAURA (1978), a Bákó megyei Magyarfaluban született. Kötetei: Johófia Jankó (mesegyűjtemény, 2002); Pár csángó szó (versek, 2004); Az aranyréce (mesegyűjtemény, 2005); Magyarfalusi emlékek (fényképmonográfia, 2005); Karmaiból kihullajt (versek, 2007); névtelen nap (versek, 2009); Élet(fogytiglan) (vallomások, 2009); Jeles napok, ünnepi szokások a moldvai Magyarfaluban (2011); Szeretföld (regény, 2011); Helyi vallás a moldvai Magyarfaluban. Néprajzi vizsgálat (doktori értekezés, 2012). Tagja a Magyar Írószövetségnek és az Erdélyi Magyar Írók Ligájának. Számos magyarországi és romániai folyóirat munkatársa. 2012-ben József Attila-díjjal tüntették ki. SÁNTHA ATTILA (1968, Kézdivásárhely): író, költő, szerkesztő. Tanári diplomát magyar-angol szakon szerzett (BBTE, 1995), a következő évben pedig magiszterit szocioetnolingvisztikából. A szegedi József Attila Tudományegyetem doktori iskoláján irodalomelméletet tanult. A Moldvai Magyarság korábbi szerkesztője. Kötetei: Münchhausen báró csodálatos versei (1995); Az ír úr (1999); Kemál és Árnás (2004); Székely Szótár (2004, 2009); írások könyve (2010). 1996-ban Sziveri János-díjat kapott, 1997-ben elnyerte a Kolozsvári Írók Szövetségének díját, 2010-ben pedig az év legjobb művét jutalmazó Méhes György-nagydíjjal tüntette ki az írások könyve című kötetét az Erdélyi Magyar Írók Ligája. TÁNCZOS VILMOS (1959): néprajzkutató, a BBTE Magyar Néprajz és Antropológia Tanszékének előadótanára. Fő kutatási területe a népi vallásosság, a moldvai csángók szakrális kultúrájának vizsgálata. Megjelent kötetei: Gyöngyökkel gyökereztél. Gyimesi és moldvai archaikus imádságok (1995); Keletnek megnyílt kapuja. Néprajzi esszék. (1996); Csapdosó angyal. Moldvai archaikus imádságok és életterük (1999); Eleven ostya, szép virág. A moldvai csángó népi imák képei (2000); Nyiss kaput, angyal! Moldvai csángó népi imádságok. Archetipikus szimbolizáció és élettér (2001); Folklórszimbólumok (2006).