Moldvai Magyarság, 2016 (Új sorozat, 26. évfolyam, 1-12. szám)

2016-01-01 / 1. szám

KÁNYÁDI SÁNDOR Új esztendő Új esztendő, új esztendő, nem tud rólad a nagy erdő, sem a hó alatt a határ, sem a határ fölött szálló árva madár. Új esztendő, új esztendő, nem volt a nyakadban csengő, nesztelenül érkeztél meg, lábad nyomát nem érezték az ösvények. Csak a hold, az elmerengő, csak a nap, az alvajáró, jelezték, hogy újra megjő éjfélkor az esedékes új esztendő. Csak mi vártunk illendően, vidám kedvvel, ünneplőben, csak a népek vártak téged, háromszázhatvanöt napi reménységnek. HALÁSZ PÉTER (1939): az Agrártudományi Egyete­men szerzett diplomát. A Honismeret folyóirat szerkesztője (1974-2010), a Honismereti Szövetség elnöke (1995-2010), a Lakatos Demeter Csángómagyar Kulturális Egyesület tit­kára (1990-2010). 1966 óta foglalkozik a moldvai magyarok történelmével, néprajzával, sorsával. Főbb művei: A mold­vai magyarság bibliográfiája (1996); „Bokrétába kötögetem vala...” - Tanulmányok a moldvai magyarok néprajzából (2002); „Nem lehet nyugtunk” - Esszék, gondolatok, útiraj­zok a moldvai magyarokról (2004); A moldvai magyarok hiedelmei (2005); A moldvai magyarok hagyományos állat­tartása (2007); Növények a moldvai magyarok hagyományá­ban és mindennapjaiban (2010); A hagyományos szántóföldi növénytermesztés a moldvai csángó magyaroknál (2015). IANCU LAURA (1978), a Bákó megyei Magyarfaluban született. Kötetei: Johófiú Jankó (mesegyűjtemény, 2002); Pár csángó szó (versek, 2004); Az aranyréce (mesegyűjte­mény, 2005); Magyarfalusi emlékek (fényképmonográfia, 2005); Karmaiból kihullajt (versek, 2007); névtelen nap (ver­sek, 2009); Élet(fogytiglan) (vallomások, 2009); Jeles napok, ünnepi szokások a moldvai Magyarfaluban (2011); Szeretföld (regény, 2011); Helyi vallás a moldvai Magyarfaluban. Nép­rajzi vizsgálat (doktori értekezés, 2012). Tagja a Magyar Író­­szövetségnek és az Erdélyi Magyar Írók Ligájának. Számos magyarországi és romániai folyóirat munkatársa. 2012-ben József Attila-díjjal tüntették ki. PÉNTEK JÁNOS (1941): ny. egyetemi tanár, az MTA külső tagja. Nyelvész, etnográfus. 1990-ben tanszékveze­tőként negyven éves kiesés után indította újra a néprajz szakos képzést a kolozsvári egyetemen, 2002-ben megszer­vezte a hungarológiai doktori iskolát. 2007-2014 között az MTA Kolozsvári Akadémiai Bizottságának első elnöke. Szakmai vezetője a Szabó T. Attila Nyelvi Intézetnek, társ­elnöke a Termini Egyesületnek. Kutatási területei: magyar dialektológia, etnobotanika, szociolingvisztika. Foglalko­zik továbbá a romániai magyar oktatás szakmai és nyelvi kérdéseivel, egyik alapítója és elnöke az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetségének, alapítója és elnöke a Nyilas Misi Tehetségtámogató Egyesületnek. Főbb munkái: A magyar nyelvjárások román kölcsönszavai (1977, Márton Gyulával és Vöő Istvánnal); Ember és növényvilág. Kalotaszeg növény­zete és népi növényismerete (1985, Szabó Attilával); Terem­tő nyelv (1988); A nyelv ritkuló légköre. Szociolingvisztikai dolgozatok (2001); Népi nevek, népi hagyományok (2003); Anyanyelv és oktatás (2004); Változó korunk - változó nyel­vünk. Esszék, reflexiók, alkalmi szövegek (2011); Történések a nyelvben a keleti végeken I. (2015). SÁNTHA ATTILA (1968): író, költő, szerkesztő. Tanári diplomát magyar-angol szakon szerzett (BBTE, 1995), a kö­vetkező évben pedig magiszterit szocio-etnolingvisztikából. A szegedi József Attila Tudományegyetem doktori iskoláján irodalomelméletet tanult. A Moldvai Magyarság korábbi szerkesztője. Kötetei: Münchhausen báró csodálatos versei (1995); Az ír úr (1999); Kemál és Ár­ás (2004); Székely Szó­tár (2004, 2009); Írások könyve (2010). 1996-ban Sziveri János-díjat kapott, 1997-ben elnyerte a Kolozsvári Írók Szövetségének díját, 2010-ben pedig az év legjobb művét jutalmazó Méhes­ György-nagydíjjal tüntette ki az Írások könyve című kötetét az Erdélyi Magyar Írók Ligája.

Next