Thaly Kálmán (közli): Monumenta Hungariae Historica 2. Scriptores 34.: Thököly Imre fejedelem 1691–1692-iki leveleskönyve (Bp., 1896).
ELŐSZÓ
ELŐSZÓ. Történelmünk vezéralakjai közül alig van valaki, aki a naplóirásra, íratásra, levelezések s leveleskönyvek folytatására és rendbentartására kiválóbb gondot fordított volna, mint a viszontagságos pályájú Thököly Imre, az életét 13 éves gyermekkorától kezdve maradandó otthon nélkül, úgyszólván folytonos nyughatatlanságban, bujdosásban töltött »kurucz király«. Sokat hányatott sorsában bárhol tartózkodott, táborozott légyen. Pozsonytól el Kis-Ázsiáig, jó és balszerencsében, a munkácsi, pataki, kassai fényes palotákban csak úgy, mint az oláhországi vagy balkáni nyomorult sárganyirókban egyaránt, ernyedetlen szorgalommal, csodálkozást keltő pontossággal vezette maga is és vezettette megbízott belső embereivel, diplomatáival részletekre kiterjedő diáriumait, páriás könyveit, végzett s végzendő dolgairól. Ő maga jó példával, serényen járt elől, sajátkezével, napról-napra szorgalmasan írván naplóját még magánéletében, igen fiatal korában is, — mint azt a»Diarium educationis Celsissimi Principis Tökölyi«, s 1676—78-iki fenmaradt naplói bizonyítják. És ugyane pontosságot szigorúan megkívánta híveitől, kivált követeitől, így azután zaklatott életének változatos folyamán át tömérdekre fölszaporodának az udvari cancelláriája levéltárában őrzött ilyes kézirat-kötetek, csomagok Mikor keserves számkifizetésében, a hajdani Bithynia fővárosában Nicomédiában, a mai Izmid-