Thaly Kálmán (közli): Monumenta Hungariae Historica 2. Scriptores 34.: Thököly Imre fejedelem 1691–1692-iki leveleskönyve (Bp., 1896).

ELŐSZÓ

E­L­Ő­S­Z­Ó. Történelmünk vezéralakjai közül alig van va­laki, a­ki a naplóirásra, íratásra, levelezések s leveleskönyvek folytatására és rendbentartására kiválóbb gondot fordított volna, mint a viszontag­ság­os pályájú Thököly Imre, az életét 13 éves gyermekkorától kezdve maradandó otthon nélkül, úgyszólván folytonos nyughatatlanságban, bujdo­sásban töltött »kuruc­z király«. Sokat hányatott sorsában bárhol tartózkodott, táborozott légyen. Pozsonytól el Kis-Ázsiáig, jó és balszerencsében, a munkácsi, pataki, kassai fényes palotákban csak úgy, mint az oláhországi vagy balkáni nyomorult sárganyirókban egyaránt, ernyedetlen szorgalommal, csodálkozást keltő pontossággal vezette maga is és vezettette megbízott belső embereivel, diploma­táival részletekre kiterjedő diáriumait, páriás­ köny­veit, végzett s végzendő dolgairól. Ő maga jó példával, serényen járt elől, saját­kezével, napról-napra szorgalmasan írván naplóját még­ magánéletében, igen fiatal korában is, — mint azt a­­»Diarium educationis Celsissimi Principis Tö­kölyi«, s 1676—78-iki fenmaradt naplói bizonyít­ják. És ugyane pontosságot szigorúan megkívánta híveitől, kivált követeitől, így azután zaklatott életének változatos folyamán át tömérdekre fölsza­porodának az udvari cancelláriája levéltárában őr­zött ilyes kézirat-kötetek, csomagok Mikor keserves számkifizetésében, a hajdani Bithynia fővárosában Nicomédiában, a mai Izmid-

Next