Móser Zoltán: Írott képek - 77 portré. Móser Zoltán fotói (1997)
5. Petőfi Sándor
5. PETŐFI SÁNDOR (1823-1849) Ez a kép - tudom, nem nagy felfedezés! - Petőfit mutatja. De melyiket? Mert van több? Igen, van, s én is többet ismerek. Például azt a pernahajdert, akivel egy gimnáziumba jártam. Mert Bonyhádon abban a Petőfi Sándor Gimnáziumban végeztem, amely a sárszentlőrinci evangélikus gimnázium utóda, s ahol Petőfi is eltöltött néhány hónapot! (Többet nagyon sehol nem tudott megülni.). De jártam Sárszentlőrincen is, épp Petőfi nyomában, hogy néhány fotót készítsek egy Illyés által írandó könyv részére. Vagy az, aki a Sárvíz partján bóklászott s azt át akarta ugrani, de beleesett a jeges vízbe? Vagy aki Ózdról haladt Borjád felé a négyökrös szekéren és választani akart magának és Erzsikének csillagot? Vagy aki Ostffyasszonyfán, a templom kómján, mint szabadságos baka (az is volt akkor, vagy épp színész Sopronban szemelgette a neki való leányokat, és egyet ki is nézett magának - azt, aki Csabdin van eltemetve, és Nagy Vince tiszteletes úr nagymamája volt? Vagy aki Szatmárban nézi a máramarosi hófödte bérceket azon a szeptember végén? Vagy aki... Még mennyit is írhatnék, mondhatnék? Most itt csak egyet emelek ki, mert talán erről szól ez a kép is: aki elmegy Székelykeresztúrról Héjjasfalva felé meghalni. Egy marosvásárhelyi orvos rekonstruálta Petőfi utolsó napjának elképzelhető útvonalát, s ezt térképekkel együtt meg is jelentette. Az ő hatására mentem el én is oda, fényképezőgéppel a hídhoz, a Múzeumhoz, a forráshoz, ahol Petőfi domborműve áll, és ahol mindig találni legalább egy szál virágot. Melyik Petőfi ez? Az én értelmezésemben az, aki utolsó napját érzi és látja. Valójában Ferenczy Béni egész alakos szobráról készült portré, amely Gyula egyik terén található, akinek kezéből a kardot majd’ mindig letörik.