Mozgó Képek, 1985 (1. évfolyam, 1-12. szám)
1985-01-01 / 1. szám
1985. JANUÁR A jelenség Százkilencvenkét centiméter magas. Száznegyven kiló. Szakállas arc. Barátságos, kék szemek. Öklének átmérője: harminchárom centiméter. Ütőereje: másodpercenként négy ütés mellett kilencvenöt kilopond. Az első pálya Ha éppen nem a mozikat bújta, kölyökként minden szabad idejét Nápoly úgynevezett Tengeri uszodájában töltötte. Kétéves korában tanult meg úszni. Az uszoda volt a játszótere iskoláséveiben is. Mindenféle trükköket gyakorolt be a vízben, a lányok figyelmét szerette volna felkelteni. De az edzők figyeltek fel rá. Edzésekre hívták. Hamarosan már száz-, kétszáz méteres gyorsúszásban és négyszer százas váltótagként olasz ifjúsági bajnok. Száz- és kétszáz méteres hátúszásban második. Egy erős gyorsúszóedzés után jókedvében beáll egy összeverődött vízilabdacsapatba, csatárnak. Nem is engedik el többé a vízilabdázók. Hamarosan a nagyválogatott tagja lesz, olimpikon. Helsinkiben döntős az olimpiai százméteres gyorsúszó számban. Melbourne-ben az olasz olimpiai vízilabdacsapat egyik oszlopa. Az iskolák A kitűnő sportoló - kitűnő tanuló. Már tizenévesként négy idegen nyelven beszél. Remek matematikus, lelkes irodalmár. Kitüntetéssel végezte középiskolai tanulmányait. Magas ösztöndíjjal kerül be az egyetem jogi karára. Gimnáziumi és egyetemi évei alatt konzervatóriumba is jár: zeneszerzést, zenetörténetet tanul, a gitártanszak hallgatója. 1955-től doktori címet is elnyert jogász, de a jogi pályán nem tud elhelyezkedni. Milánó, Róma után ekkor éppen Torinóban él és sportol, beiratkozik tehát egy textilipari főiskola tervező és anyagismeret tanszakára. Még tizenöt hónapos szerződés köti a torinói csapathoz, tehát tizenöt hónap alatt kitüntetéssel lediplomázik a hároméves tanulmányi idő teljes anyagából. Múló sporthírnév A sportrajongók ekkor már fejből tudják személyi lapját. Neve: Carlo Pedersoli. Született: Nápolyban 1929. október 31-én. Vízipólós. Bombabiztos átlövő. Gyorsan mozgó csatár. Sokszoros válogatott, többszörös olimpikon. Mindig jókedvű, minden bohóságra kész. Kitérő Az olasz csapat egyik reménységeként kel útra Melbourne-be, az olimpiára (1956), ahol nem lett aranyérmes sem ő, sem az olasz vízilabdacsapat, viszont egyik napról a másikra befejezte sportpályafutását. Melbourne-ből egyenesen Dél-Amerikába utazott. Favágó, előmunkás, csoportvezető, majd egy nagy fafeldolgozó vállalat exportosztályának munkatársa. Három év után, először 1959-ben veszi ki szabadságát, és hazatér Nápolyba, a szülői házba. És másnap lemegy a Tengeri uszodába. Ováció. Ünnepség. Régi barátok. Új szenzáció: műúszó lányok gyakorolnak az uszoda vizében. Gyakorlás után a csapatot körülfogják a fiúk. Egy harmadéves medika mellé sodródik, Maria Amatónak hívják. Nem is tér vissza Dél-Amerikába. A vakációs ismeretség házassággal végződik. Esküvő: 1960 februárjában. A második pálya A szép Maria asszony édesapja filmproducer, így Carlo Pedersoli bekerül a filmvilágba. Ha akarja, ha nem, minden nap filmesekkel kell találkoznia. Ezek kisebb szívességekre kérik. Itt-ott egyegy pillanatra „figuraként” használják a kamerák előtt. Egy mondat, egy villanás - barátságból, ellenszolgáltatás nélkül. A fiatal pár egyik barátját Giuseppe Colizzinek hívják. Colizzi új filmstílusról, új filmformákról álmodik. Hősét Carlo Pedersoliban véli megtalálni. Felkéri első megvalósuló álma, az Isten megbocsát, Dzsango nem főszerepére. Valami elkezdődött. De Carlo Pedersoli nem veszi észre. Hibás megítélés „Szerepeimnek nem tulajdonítottam nagyobb jelentőséget, mint egy szúnyogcsípésnek” - nyilatkozta később. - „Nem is gondoltam rá, hogy filmezzek, míg Colizzi fel nem kért az első nagyobb szerepre. Igent mondtam, de csak Bud Spencer néven voltam hajlandó fellépni. Nem akartam újabb úszósztár lenni, nem vágytam Johnny Weissmüller, Esther Williams babérjaira, így azután a nyugodt természetemet a pólósvilágban elismerő „Buddha” becenevemet lerövidítettem, és összevontam kedvenc színészem, Spencer Tracy keresztnevével, így lettem Bud Spencer. Úgy hittem, egy alkalomra jó lesz ez a név is. Hát igen, tévedtem. Bud Spencert ma már meglepően sokan ismerik, míg Carlo Pedersolit teljesen elfelejtették.” Emlékezetes szerepek A Zsoldoskatona, a Sötét Torino című filmekben elmélyült alakítást nyújtó epizodista. Giuliano Montaldo, az ismert kommunista rendező Vesztesek és győztesek című alkotásában, Francesco Rosi két misszionáriusában igen emlékezetes, rangos teljesítményt nyújtó művész. A 67-es fordulat 1967-ben, az Ave Maria négyese című filmben összekerül egy Mario Girotti nevű, nála tizenkét évvel fiatalabb színésszel, aki amerikai felesége családnevének felhasználásával, Terence Hitiként szerepel. Azóta tizennégy filmben játszottak együtt - a partnerválasztás bevált. Legnagyobb közös sikereik közé tartozik a Különben dühbe jövünk, az És megint dühbe jövünk, a Szuperzsaru és sok más. A pénz beszél A műfaj beválik - a producerek, rendezők a könnyű siker útjára irányítják Bud Spencert. Stefano Vanzina, író, rendező, színész, művésznevén Steno, komédiát ír egy talpaló rendőrről, akivel sok minden mulatságos történik, így születik Piedone, majd a Piedone-filmek (Piedone Afrikában, Piedone Hongkongban), Bud Spencer sztár lesz, igazi „pénzcsináló”, jól megfizetik, s már saját pénzét is a Spencer-filmekbe fekteti. Az elv: kaland, szórakoztatás minden mennyiségben. Az ember . Magánemberként napi egy órát sportol, fut, úszik. Szigorú kézzel vezeti gyermekruhaüzemét, amelyben százötvenen dolgoznak. A kollekcióterveket maga készíti. Kevés szabad idejét családjával tölti. Giuseppe - legidősebb fia - 1961-ben látta meg a napvilágot. Őt követte Cristina, 1963-ban és végül Diamante, 1972-ben. Újabban egyre gyakrabban komponál. Sokszor filmjei zenéjét is maga készíti. Önértékelés Ha sikerei titkáról kérdezik, így felel: „Nincs semmiféle titok. Hatvannál több eddigi filmem többségében mindig ugyanazt a figurát állítottam filmvászonra - igaz, különböző körülmények között -, azt a figurát, amelyet a legjobban ismerek: magamat...” Magyarországon bemutatott filmjei Vesztesek és győztesek, Sötét Torino, Piedone, a zsaru, Különben dühbe jövünk, A zsoldoskatona, Piedone Hongkongban, Piedone Afrikában, Piedone Egyiptomban, És megint dühbe jövünk, Seriff az égből, A seriff és az idegenek, Akit Bulldózernek hívtak, Kincs, ami nincs, Bombajó bokszoló. 29 ... A Burgtheater vezető színésze volt, majd a Gyapjú utcai színházhoz szerződött. Amikor a színház leégett 1879-ben, a periférián, ahol többnyire szegény emberek laktak, fából felépítette a Városligeti Színkört. A felesége az éves sorsjeggyel kétszer is elnyerte a főnyereményt - akkor a faszínházból kőszínházat építtetett. A tulajdonjogot átadta a székesfőváros tanácsának - őt pedig megtették örökös igazgatónak. Feld Zsigmond, a nagypapa. Világhírű művészek vendégszerepeltek színházában: Duse, Sarah Bernard, Salvini, Rossi, a Velencei Goldoni Színház, az orosz cári balett. Nála kedte pályáját - többek közt - Beregi Oszkár is. 1919-től fia, Feld Mátyás vette át a színház igazgatását, ő sajátos műfajt talált ki és írt rendszeresen Politikai pesti revü címmel. A nagy sikerű nyári bemutatóknak 1934-ben Dolfi, te csalsz című darabjával vetettek véget, amelyet premier után betiltottak, s egyben visszavonták a szerző igazgatói kinevezését. Aznap elmaradt a színtársulat szokásos, hangulatos találkozása előadás után a ligeti vendéglőben. A hátsó kapun távozott a színiigazgató-író, és fiát, Ottót kézen fogva, felszállt a kis villamosra ... Föld Ottó akkor, tízéves korában arra gondolt, hogy soha nem foglalkozik majd színházzal. Nyomasztó volt megélnie gyermekfejjel az emberek pálfordulását. Csalódott a színházban - mert megszűnt számukra. Viszont reggeltől estig a Főnix moziban ült barátaival - fillérekért. Amikor a filmgyár kerítésén keresztül leskelődött, meglepte, hogy minden ugyanolyan volt, mint náluk a Ligetben. A filmgyár mellett huszonegy éves korában döntött, a felszabadulás után. Szegeden az egyetemen kezdett volna tanulni, de apja betegsége miatt visszatért Budapestre, és dolgozni kezdett tisztviselőként egy gabona- és magkereskedési vállalatnál. Esténként pedig a Városligeti Színkör épületében működő Szabad Színház titkáraként tevékenykedett. 1949 szeptemberében az államosításkor megtudta, hogy a filmgyárba anyagkönyvelő gyakornokokat keresnek. Augusztusban minden nap reggel nyolctól délután ötig ült az előszobában, nehogy mást vegyenek fel. Révai Dezső, az akkori igazgató azzal a feltétellel írta alá a szerződését, hogy megígéri, esze ágában se lesz művészi területre menni. Mindent megígért... (Anyagkönyvelő gyakornok rövid ideig volt Szabó Árpáddal és Fehéri Tamással, akik ma jeles operatőrök.) Megengedték, hogy a gyártási osztályra kerüljön mint előadó. Abban az időben öt-hat filmet forgattak. Hamarosan megbízták a produkciós ellenőrzési iroda megszervezésével. A szükséges szakmai ismeretekre hogy szert tegyen, kezdetben pénztárosként működött a Felszabadult föld, a Csillagok című produkciókban. Már megszervezte a produkciós osztályt, amikor felvételit hirdettek a főiskola esti rendezői osztályára. Noha a felvételije sikerült, rajta kívül álló okok miatt mégsem került abba az évfolyamba. Őt pedig minden érdekelte, aminek a filmhez köze volt; kétéves gyártási tanfolyamot szerveztek a főiskola patronálásával. 1954-ben Bányász Imre lett a MAFILM igazgatója. Ő mit sem tudott a Révainak tett ígéretéről, így Föld Ottó a Hintónjáró szerelem és a Körhinta című filmek második felvételvezetője lehetett... Tizenöt évig dolgozott mint gyártásvezető, és amikor megalakult az 1-es filmstúdió főgyártásvezetője lett. Hamarosan megbízták a játékfilm-főosztály vezetésével a gyárban. Erre csak ideiglenesen vállalkozott, és egy év után jelentkezett, hogy ismét gyártásvezető szeretne lenni. Az akkori, új igazgató beleegyezett, de figyelmeztette, hogy a fizetése jelentősen csökken, ha ragaszkodik a vágyához. Nemcsak a fizetése, a feladatai is csökkentek, többnyire soha el nem készülő filmekkel bízták meg, félretett ember lett a filmgyárban. Ezért, valamint amiatt, hogy egy ilyen stúdió megszűnhet, mint az 1-es, ahol többek közt a Szindbád, a Húsz óra, a Szerelem, a Hideg napok című filmtörténeti jelentőségű alkotások születtek, 1972-ben engedett a televízió többszöri hívásának: három évig az irodalmi és drámai főosztály helyettes vezetője volt, s megismerte a televíziózást. 1970 óta megszakításokkal tanít a főiskolán, és 1975-ben indult meg vezetésével a gyártásszervezői szak. Ez alatt a filmgyárban visszaállították a stúdiókat, és őt a minisztériumba hívták filmfőigazgató-helyettesnek. 1978. február 1-től a MAFILM igazgatója. Hivatását tekintve pedig továbbra is gyártásvezető. Úgy véli, az a dolga, hogy mindig segítse, biztosítsa a rendező munkáját - háttérben, partnerként. Ha nem is tud részt venni a filmek munkálataiban (hiszen kilenc stúdióban 350 film készült évente, valamint számos tévéfilm), lelke mélyén az egész filmgyár gyártásvezetője. Felelős - többek közt - a filmgyár gazdálkodásáért, azért, hogy milyen a káderállomány, hogy a szakemberek jól érezzék ott magukat, fejlődhessenek. A bukás vagy a siker minden cseppjében ott van - érzelmileg is. A hét igazgatási éve alatt a három filmgyár talpraállítása is feladata volt (a Pasaréti, a Könyves Kálmán körúti, valamint a MAFILM-központ). Fóton létrejött egy leendő filmgyár bázisa, amely ma már három működőképes stúdióval rendelkezik. Megalakult a Video Stúdió is (leasing formában). Megszületett a MAFILM önálló filmszínész-társulata. 1977-ben hatszázmillió forint volt a filmgyár termelési volumene. Ez az öszszeg ma már a duplájára, egymilliárdkétszázötvenmillió forintra emelkedett. (Ezen belül csak a nemzetközi tevékenységével szerzett a filmgyár húszmillió dollárt.) Az igazgató 1984 decemberében, hatvanévesen, nyugdíjba vonult, de a tanítást nem hagyja abba. Föld Ottó továbbra is foglalkozik a leendő gyártásvezetőkkel a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Baló Júlia