Mozgó Világ, 1978. január-december (4. évfolyam, 1-6. szám)
1978 / 5. szám - INTERJÚ - Bókkon Gábor: Az elektronikus zenéről - Interjú Pongrácz Zoltánnal
Az elektronikus zenéről Pongrácz Zoltán 1912-ben született Diószegen (Pozsonyin.). A Zeneművészeti Főiskolán Kodály tanítványa volt. Ösztöndíjasként karmesteri tanulmányokat folytatott Bécsben, Salzburgban és Berlinben (1937-41) Nilusnál és Cl. Kraussnál. Az MTA megbízásából népzenei gyűjtéseket végzett Szlovákiában. Az Operaház korrepetitora volt, majd a budapesti rádió zenei referense és karnagya lett. A 60-as évektől elektronikus zenével foglalkozik Hollandiában, az utrechti egyetemen tanul. 1974-ben Bourgsban (Franciaország) Mamphonia című kompozíciójával elnyerte az I. díjat. 1975-től a Zeneakadémián elektronikuszene-szerzést oktat. 1977-ben megválasztják a C. I. M. E. Intéző Bizottságába és a J. E. I. M. E. elnökségi tagjának. Fontosabb művei: Pastorale 1940; Gamelán-zene 1942; Apollón Muszagetész, kantáta 1957; Odüsszeusz és Nauszikaa, 3 felv. opera 1960; Negri tűd, kantáta 1961; Három zenekari etűd, zenekar-magnetofon 1963. Elektronikus zenei kompozíciók közül: Hangok és zörejek 1966; Phonotese 1967-68; Luna-9 1968; Mariphonia 1972; Zoophonia 1973. Újabb művei: Tizenkét körszalag; Marisphera. Könyvei: Népzenészek könyve 1965; Mai zene, mai hangjegyírás 1971. „A hangversenytermekben és a rádióműsorban 1949 és 1955 között egyetlen Schönberg-, Berg-, Webern- vagy Sztravinszkij-mű sem hangzott el, a konkrét és elektronikus zenei kísérleteknek hírét sem lehetett hallani, új kotta nyugatról aligalig érkezett... Felnőtt egy nemzedék, amely sohasem láthatta színpadon Wagner Niebelungtetralógiáját, Richard Strauss Salomeját, Debussy Pelléasát, Alban Berg Wozzeckjét, Hindemith Mathisát, egy nemzedék, amely sohasem tapsolhatott a Sacre du Printemps-nak, A katona történetének, a Zsoltárszimfóniának, de Bartók 4. kvartettjének vagy 2. zongoraversenyének sem, és amely előtt soha ki nem ejtették Boulez, Dallapiccola, Elmert, Messiaen, Petrassi, Varese és a többiek nevét. Mindazt, ami nem közvetlenül hivatkozott a népzenére és nem közvetlenül apellált az uralkodó zenei ízléshez, idegennek kiáltották ki, sokan még a hivatalos stíluson belül is mindent a közvetlen plakátszerű világnézeti deklarációnak rendeltek alá... ” (Kroó György: A magyar zeneszerzés 30 éve.) 25