Mozgó Világ, 1980. július-december (6. évfolyam, 7-12. szám)
1980 / 10. szám - ELBESZÉLÉS - Sigmond István: Gyónni szeretnék, harangozó úr
szándékszik tenni az érdekében, akkor a komisszárnak eszébe juthat a legújabb jelszó, amely kormánykörökben divatossá vált mostanában: „Nem minden zsidó kommunista, de az összes bolsevista prédikátor zsidó!” Mit szól hozzá? - Nézze, Zámbó úr - szólalt meg a harangozó restelkedve -, én igazán könnyen be tudnám bizonyítani, hogy nem vagyok zsidó. Zámbó úr néha hörgésszerűen röhögött. Ilyenkor megfogódzkodott a fogasban, hogy ne vágódjék el, mert fizikailag is igénybe vette a testén végighullámzó hangorkán, amely szokatlanul apró és meglehetősen nyeszlett termetéhez viszonyítva olybá tűnt, mint macskából kiáramló oroszlánbőgés. Most is fogta még a fogast, amikor megszólalt: - Uram, ha maga azt hiszi, hogy a szerszám után ítélik meg a nemzetiségi hovatartozást, akkor magával kapcsolatban csak Arisztid Tasziló viccek juthatnak eszembe, vagy legfeljebb tudomásul veszem, hogy találkoztam egy perverz hajlamú egyházi emberrel, s az ilyen szerzet meglehetősen ritkaságszámba megy a mi szabályokkal agyonreklámozott világunkban. Hát mit gondol, a rendőrkomisszárnak az a dolga, hogy a hozzá fordulók nadrágja körül babráljon? Göröngyi úr mintha ráfagyott volna a borbélyszék bortámlájára. Rá lehetett volna írni: „Göröngyi Dénes harangozó viaszfigurája. Városi panoptikum.” - Ismerek, kérem, egy zsidót-folytatta a borbély aki miután megtudta, hogy felfüggesztik az ügyvédi kamara zsidó tagjainak ügyvédi gyakorlatát, hogy a falusi zsidó korcsmárosoknak el kell hagyniuk eddigi illetőségi helyüket, hogy bezárják a zsidó kávéházakat, hogy felfüggesztik a zsidó színészek színjátszási engedélyét... kérem szépen a fejet kicsit előbbre... ez az, kérem, így éppen jó... szóval miután rájött, hogy itt olyan szelek kezdenek fújdogálni, mint kétezer évvel ezelőtt Rómában, tudja, mit csinált? Végigzokogta a fél várost, hogy meghalt az újszülött gyermeke, s még aznap éjszaka becsempésztette a szomszéd vármegye keresztény gyermekmenhelyébe. A temetésen le kellett fogni a hullarészeg sahtert, mert erősködött, hogy az új rendeletek szerint meg kell metélni a hullákat is. Attól zavarodott meg a szerencsétlen, hogy éppen aznap tiltották meg a rituális húsvágást a városi vágóhídüzemben, s ebéd után derült ki, hogy nem rituális húst evett. Na, mit szól hozzá? - Valahogyan segíteni kellene a kegyszeráruson - mondta a harangozó. Zámbó úr az égre emelte a szemét. - Uram, én magának nem vagyok sem a papája, sem a gyámja, de figyelmeztetem, hogy a jelszó olyan, mint az Állj feljancsi. Akármit csinál vele, jelszó marad. Például megfordíthatja az előbbit, s előfordulhat, hogy a jövő héten már így lesz érvényes: „Nem minden bolsevista prédikátor zsidó, de minden zsidó kommunista!”... Olajat tetszik kérni? - Keveset. - Csak hogy fénye legyen... S az új jelszó első fele vonatkozhatik magára is. - De hát én nem vagyok bolsevista prédikátor! - állt fel Göröngyi úr a pénze után kotorászva. - Nézze, kedves uram, én meghallgattam magát, és hihetem, amit mond, vagy kétségbe vonom, ez, kérem, teljesen mindegy. Maga tovább húzza a harangot, én tovább nyírom a hajat. Nem történt semmi. Az üzlet itt is, ott is ragyogóan fejlődhet. No, de! A komisszár, akinél maga szeretne sliccvizsgálaton jelentkezni, az, kérem, már a harmadik szó közepén bezavarja kegyedet a dutyiba. Ez az élete álma, uram? Egyetlen emberről tudok, aki megtisztulva jött ki onnan, Sánta Betty, városunk egyetlen becsületes keresztény kurvája. Ha látta volna, harangozó úr! És főleg ha érezte volna! Noél-Noél illatot árasztott, mert a kifinomult ízlésű hölgyek kölnivize kizárólag csak a Noél-Noél. Ez az illat, kérem, oly üde és bájos, mint a könnyed, kecses és varázslatos hópehely. Ugyanezt a bájt, ugyanezt a mámorító illatot, ugyanezt az üde ifjúságot sugározza szét a Noél-Noél kölnivíz és parfüm. Egyébként a kifinomult ízlésű urak is használhatják, Göröngyi úr nem óhajt egy üvegecskét? Üzleti érdekeltségeim ugyanis erre is kiterjednek némiképp. Egyelőre csak Sánta Betty vásárolja, akire, mondom, megtisztító hatással volt a dutyi, ugyanis ahogy kiengedték, azonnal kiváltotta a bárcáját. Talán nem említettem, hogy mostanában a maga kegyszerárusával lehet látni, aki rettenetesen lefogyott, bizonyára valamilyen lelki betegségben szenved, talán belerokkant a tudatba, hogy a túlzásba vitt szerelmi aktivitástól összegyűrődik a hámrétege alatti tapéta.