Mozgó Világ, 1989. július-december (15. évfolyam, 7-12. szám)

1989 / 10. szám - TANULMÁNYOK - Stark Tamás: Hadifoglyok békében

eltemetésében, akiket húszasával, teljesen meztelenül, kutyamódra, jeltelen tömegsírokba kapartak el. Jellemző, hogy a táborban csupán a mi kis falunkból elhurcolt férfiakból és nőkből 48 halt meg alig két év leforgása alatt.” Másképpen alakult a Nyugaton tartózkodó hadifoglyok sorsa. Az angolszász zónában lévők általában emberibb bánásmódban részesültek, járvány vagy testi kimerültség, gyenge­ség következtében senki nem halt meg. Mint egy visszaemlékező írja: „A ... magyar katonai egységek ... sorsának alakulása a megszálló helyi parancsnokságok helyenként nagyon különböző intézkedéseitől függött ... Egyes járásokban az amerikaiak bevonulása után is megtartották a katonai szervezetet ... napiparancsokat adtak ki, eligazítást tartottak. Viszont más járásokban ezt szigorúan megtiltották és csak szórványosan fordult elő, hogy utasították a polgármestereket, hogy teremtsék elő az élelmezést...”„ A munka nem volt kötelező, mégis sokan dolgoztak a jobb életkörülmények eléréséért. Nem volt ilyen szerencsés a francia fogság. A hadifoglyok útja durva őrökkel teli, primitív táborokból gyakran nem haza, hanem az idegenlégióba vezetett. A jövő szempontjából meghatározó pártharcok és a gazdasági talpraállás közepette is az egész magyar társadalom legégetőbb kérdése a hadifoglyok sorsa, hazaszállítása volt. Alig volt család, melyet közvetve vagy közvetlenül ne érintett volna mindaz, ami a 900 ezernyi fogságba esett és deportált magyarral történt. A hozzátartozók népes csoportjai a híres Mária-kegyhelyre, Makkos Máriára zarándokoltak, hogy a Szűzanya közbenjárását kérjék a hadifoglyok kiszabadítása érdekében. Az elhurcoltakról megemlékeztek a pásztorlevelek és gyakran a miséket is az ő lelkiüdvükért mondták. Vidéki városok és falvak lakossága mozgalmat indított, hogy állítsanak hősi emlékművet az „ismeretlen elesett hadifoglyok­nak”. Ugyancsak spontán akcióként jött létre a Hadifoglyok és Hozzátartozók Szövetsége, röviden Hadosz, mely a foglyok hazaszállításáért és a már visszatértek érdekeiért szállt síkra. A hadifogolykérdésnek sajátos vetülete jelentkezett a pártharcokban. Ebből az alapvető társadalmi ügyből nyilvánvaló módon minden párt igyekezett tőkét kovácsolni magának. Gyors egymásutánban alakította meg hadifogoly-irodáját a Kisgazdapárt, a Szociáldemok­rata Párt és a Nemzeti Parasztpárt. A Magyar Kommunista Párt totális erőpolitikája a hadifogolykérdésben ugyanúgy jelent­kezett, mint bármely más ügyben, amely kapcsolatban volt a hatalommal. Az elhurcoltakkal kapcsolatos politika így a kommunista taktika kitűnő modelljéül is szolgál. A hadifogolyügy kezelése modellértékűen mutatja be a szovjet politika és befolyás fokozatos magyarországi térhódítását is. A Magyar Kommunista Párt 1945 közepén alapította meg Központi Hadifogoly Irodáját, melynek vezetésével Sziklai Sándort bízták meg. Később ő kapta feladatul a Magyar Hadifogoly Híradó (majd Magyar Hadirokkant, Hadifogoly Híradó) főszerkesztői teendői­nek ellátását is. Minden városban és nagyobb faluban hadifogoly-szolgálatot szerveztek. Feladatuk többek közt a hadifogolynapok megrendezése volt. Ezekre meghívták a helység vezetőit és az értelmiséget, akiket tájékoztattak arról, hogy milyen lépéseket tett a párt a hadifoglyok hazahozatala érdekében. Ígéretben nem is volt hiány, hisz Rákosi 1945 óta minden tavasszal kilátásba helyezte az összes fogoly még az évben történő hazaszállítását. De a Magyar Kommunista Párt igazi ereje a végrehajtó hatalom befolyásolásában nyilvánult meg leginkább. A harc tehát áttevődött az államigazgatás szintjére is. A hadifogolyügy hatósági kezelése eredetileg a Honvédelmi Minisztérium hatókörébe tartozott. Egy korabeli jelentés szerint „A hadifogoly alosztály ügyköre főképpen a hadifoglyok kikérésére terjedt ki, azonban fő feladatának tekintette a visszatérő hadifoglyok fogadásá­nak, ellátásának és nyilvántartásának megszervezését. Ezek közül is fő feladatának tekintet­te a hadifoglyok hazaszállításának megszervezését és ezért a múlt világháború... kiértékelése alapján tervezetet dolgozott ki.”8 A nagy terv azonban nem valósult meg. A Szövetséges (szovjet) Ellenőrző Bizottság nem járult hozzá egy átfogó hadifogoly-szervezet Honvédelmi Minisztériumon belüli felállításá­hoz.9 A SZEB részéről ezt azzal indokolták, hogy az említett témakörrel már foglalkozik a kommunista igazgatás alatt álló Belügyminisztérium. Mi volt a furcsa döntés hátterében? A Magyar Királyi Honvédség főtisztjei által megszervezett és a Kisgazdapárt befolyása alatt álló Honvédelmi Minisztérium nem volt „szalonképes” sem a SZER, sem a kommunista párt

Next