Mozgó Világ, 1992. január-június (18. évfolyam, 1-6. szám)

1992 / 4. szám - SZOCIOGRÁFIA - Kovács Györgyi - Tódor János: Prostik, stricik, nepperek - Tudósítás a magyar Harlemből

ott. B. nejét is összesen kétszer látta. Előbb itt a pályaudvaron, amikor leszólította, aztán másodszor és utoljára a házasságkötő-teremben. De miért érdekel engem ez annyira? Csak nem innen akarok nősülni...? Mellesleg néhány ezresből megoldható, kár érte dollárt adni. Gamal, Allah Keletibe akkreditált prófétáinak egyike, meglehetősen rossz bőrben van. Idege­sen pislog, tekergeti a nyakát, barna arcát halványsárgára színezte át az állandó készenlét. Persze fenyegetettség ide, rendőri szomszédság oda, az élet azért nem állhat meg. A legnagyobb honi valutabazárból, vagyis a Keleti Thököly út felőli csarnokából egyesével érkeznek a bőrdzsekis, göndör és sötét hajú, szorgos fiatalemberek, a fekete valutapiac rendfokozat nélküli közkatonái. Gamal, akár a huszonegyben a bankos, oszt és kasszíroz. Többségük még új fiú lehet, mert Gamal csak pár ezer forintot ad nekik. A legügyesebbek egy órán belül többször is fordulnak, forintért jönnek, vagy azt hoznak vissza. Természetesen többet, mint amit elvittek. Ezen a február végi napon körülbelül nyolc forintot tesz rá a „szindikátus”, ami annyit jelent, hogy a hetvenegyért vásárolt dollárt hetvenkilencért sózzák el. Öt-hat jól elkülönülő csoport figyelhető meg a csarnokban. Kivétel nélkül egyiptomiak. Becsü­letükre legyen mondva, a Valutakartell nem engedi meg, hogy bármelyik csapat vagy egy idekevere­dett kóbor farkas felverje a napi árfolyamot. Ma is akad egy hiéna. Amíg Gamalék soft businessét próbálom - persze már csak távolabbról - követni, a csarnokban két egyenruhás rendőr hirtelen egy paplankabátos férfit fog közre. A delik­vens márkaköteget és zsebszámológépet szorongat a kezében. Az arabok, ahogy a rendőrök látó­­távolságon kívül kerülnek, folytatják a sejtet. Afelől, hogy az egyiptomiak adták le a drótot, pillanatnyi kétségem sincs. Az őrsön nem erősítik meg, de nem is cáfolják a feltevésemet. Azt azonban készségesen elismerik, hogy hamis pénz feltűnésekor az arabok rögtön bejeleznek. Abba is beavatnak, hogy K. úr, a rokkantnyugdíjas pécsi uránbányász nem is tagadta, hogy hétezer márkát szeretett volna eladni, viszont arról is volt papírja, hogy mindezt a devizaszámlájáról emelte le. Hogy őt éppen a konkurencia buktatta le, arról persze fogalma sincs. * - K. úr most ugyan szóban elismerte, hogy seftelni akart, de ha jegyzőkönyvi meghallgatásakor kioktatjuk a jogaira, tuti, hogy tagadni fog. Nem értük tetten, s hogy a kezében volt a pénz, az önmagában nem bizonyít semmit - kommentálja a hallottakat az őrs ügyeletes tisztje. - Az arabokkal szemben tehetetlenek vagyunk - mondja már a VIII. kerületi kapitányságon Szabján százados, a közrendvédelmisek főnöke. - Amikor hozzánk érkeznek, az első dolguk, hogy „elveszítsék” az útlevelüket. Esetleg „fal” bűncselekményekbe keverednek, hogy a vizsgálat idejéig maradhassanak. Ideiglenes tartózkodási engedélyt kapnak, amit aztán kényük-kedvük szerint hosszabbí­tgatnak. Vagy ami talán a leggyakoribb, megnősülnek, és attól kezdve ideiglenes személyi igazolványuk is van. Ezek után akár kétszázezer forint vagy harmincezer dollár is lehet náluk, kinek mi köze hozzá, honnét szerezték... Ha meg „véletlenül” nincs náluk a valutaváltási bizonylat, arra hivatkoznak, hogy a szállo­dában hagyták, s ha elküldjük érte őket, tíz perc alatt bármekkora összegről szereznek igazolást. S bár a váltáskor fel kellene írni a bizonylatra az útlevél számát, én ilyennel még nem találkoztam. Ezek az urak reggeltől estig itt vannak, éjszaka pedig valamelyik kaszinóban. - Ez egy szigorú szabályok szerint működő maffia - veszi át a kapitánytól a szót a kackiás bajuszú Vízi nyomozó, aki a valutafronton eltöltött sok-sok óra alatt valóságos egyiptológussá képezte ki magát. - Ebben mindenkinek, irányítónak és alkalmazottaknak, megvan a maga jól meghatározott helye. Ne gondolja senki, hogy a keresztapák piti csencseléssel múlatják a drága időt... Tudok nem is egyről, aki itt kezdte, ma pedig jól menő étterem- vagy butiktulajdonos. Akiket kint, a placcon lát, azok csak a hangyák. A bankos kiosztja nekik a pénzt, de minden fillérről el

Next