Mozgó Világ, 1992. január-június (18. évfolyam, 1-6. szám)
1992 / 4. szám - SZOCIOGRÁFIA - Kovács Györgyi - Tódor János: Prostik, stricik, nepperek - Tudósítás a magyar Harlemből
ott. B. nejét is összesen kétszer látta. Előbb itt a pályaudvaron, amikor leszólította, aztán másodszor és utoljára a házasságkötő-teremben. De miért érdekel engem ez annyira? Csak nem innen akarok nősülni...? Mellesleg néhány ezresből megoldható, kár érte dollárt adni. Gamal, Allah Keletibe akkreditált prófétáinak egyike, meglehetősen rossz bőrben van. Idegesen pislog, tekergeti a nyakát, barna arcát halványsárgára színezte át az állandó készenlét. Persze fenyegetettség ide, rendőri szomszédság oda, az élet azért nem állhat meg. A legnagyobb honi valutabazárból, vagyis a Keleti Thököly út felőli csarnokából egyesével érkeznek a bőrdzsekis, göndör és sötét hajú, szorgos fiatalemberek, a fekete valutapiac rendfokozat nélküli közkatonái. Gamal, akár a huszonegyben a bankos, oszt és kasszíroz. Többségük még új fiú lehet, mert Gamal csak pár ezer forintot ad nekik. A legügyesebbek egy órán belül többször is fordulnak, forintért jönnek, vagy azt hoznak vissza. Természetesen többet, mint amit elvittek. Ezen a február végi napon körülbelül nyolc forintot tesz rá a „szindikátus”, ami annyit jelent, hogy a hetvenegyért vásárolt dollárt hetvenkilencért sózzák el. Öt-hat jól elkülönülő csoport figyelhető meg a csarnokban. Kivétel nélkül egyiptomiak. Becsületükre legyen mondva, a Valutakartell nem engedi meg, hogy bármelyik csapat vagy egy idekeveredett kóbor farkas felverje a napi árfolyamot. Ma is akad egy hiéna. Amíg Gamalék soft businessét próbálom - persze már csak távolabbról - követni, a csarnokban két egyenruhás rendőr hirtelen egy paplankabátos férfit fog közre. A delikvens márkaköteget és zsebszámológépet szorongat a kezében. Az arabok, ahogy a rendőrök látótávolságon kívül kerülnek, folytatják a sejtet. Afelől, hogy az egyiptomiak adták le a drótot, pillanatnyi kétségem sincs. Az őrsön nem erősítik meg, de nem is cáfolják a feltevésemet. Azt azonban készségesen elismerik, hogy hamis pénz feltűnésekor az arabok rögtön bejeleznek. Abba is beavatnak, hogy K. úr, a rokkantnyugdíjas pécsi uránbányász nem is tagadta, hogy hétezer márkát szeretett volna eladni, viszont arról is volt papírja, hogy mindezt a devizaszámlájáról emelte le. Hogy őt éppen a konkurencia buktatta le, arról persze fogalma sincs. * - K. úr most ugyan szóban elismerte, hogy seftelni akart, de ha jegyzőkönyvi meghallgatásakor kioktatjuk a jogaira, tuti, hogy tagadni fog. Nem értük tetten, s hogy a kezében volt a pénz, az önmagában nem bizonyít semmit - kommentálja a hallottakat az őrs ügyeletes tisztje. - Az arabokkal szemben tehetetlenek vagyunk - mondja már a VIII. kerületi kapitányságon Szabján százados, a közrendvédelmisek főnöke. - Amikor hozzánk érkeznek, az első dolguk, hogy „elveszítsék” az útlevelüket. Esetleg „fal” bűncselekményekbe keverednek, hogy a vizsgálat idejéig maradhassanak. Ideiglenes tartózkodási engedélyt kapnak, amit aztán kényük-kedvük szerint hosszabbítgatnak. Vagy ami talán a leggyakoribb, megnősülnek, és attól kezdve ideiglenes személyi igazolványuk is van. Ezek után akár kétszázezer forint vagy harmincezer dollár is lehet náluk, kinek mi köze hozzá, honnét szerezték... Ha meg „véletlenül” nincs náluk a valutaváltási bizonylat, arra hivatkoznak, hogy a szállodában hagyták, s ha elküldjük érte őket, tíz perc alatt bármekkora összegről szereznek igazolást. S bár a váltáskor fel kellene írni a bizonylatra az útlevél számát, én ilyennel még nem találkoztam. Ezek az urak reggeltől estig itt vannak, éjszaka pedig valamelyik kaszinóban. - Ez egy szigorú szabályok szerint működő maffia - veszi át a kapitánytól a szót a kackiás bajuszú Vízi nyomozó, aki a valutafronton eltöltött sok-sok óra alatt valóságos egyiptológussá képezte ki magát. - Ebben mindenkinek, irányítónak és alkalmazottaknak, megvan a maga jól meghatározott helye. Ne gondolja senki, hogy a keresztapák piti csencseléssel múlatják a drága időt... Tudok nem is egyről, aki itt kezdte, ma pedig jól menő étterem- vagy butiktulajdonos. Akiket kint, a placcon lát, azok csak a hangyák. A bankos kiosztja nekik a pénzt, de minden fillérről el