Mozgó Világ, 1996. július-december (22. évfolyam, 7-12. szám)

1996 / 10. szám - TANULMÁNYOK - Révész Sándor: Aczél György - A forradalom után

Révész Sándor Aczél György A forradalom után* Aczél mozgását a forradalom után életének alapvető tényezői közül az alábbi kettő határozta meg. Az egyik: kétfrontos félelme a sztálinista-ráko­­sista terrortól és a szélsőjobboldali ter­rortól. A másik: az a tény, hogy kibon­takozásának, önérvényesítésének, ha tetszik, önmegvalósításának, fontossá válásának lehetőségei elszakíthatatla­­nok az adott országtól és az adott rendszertől. Aczél sajátos képességei, érvényesíthető személyes értékei poli­tikailag és nyelvileg nem konvertálha­­tóak, nem illeszthetők bele egy másik történelmi folyamatba, nem értékesít­hetőek az ekkor már negyedszázada halmozódó kapcsolati tőkéje nélkül. Aczél vagy rábízza magát arra a le­hetőségre, hogy a forradalom után szerveződő hatalom átvezet az általa érzékelt kétféle terrorveszély között és ebben az átvezetésben aktivizálódik, vagy eltávozik az országból. Néhány hétig ez az alternatíva nyitott. A forradalom napjaiban telefonál Aczél Brazíliában élő unokatestvére, Appel André, és hívja a családot Sao Paulóba. A forradalom napjaiban Aczél feleségétől igenlő, a forradalom leverése utáni napokban Aczéltól nem­leges választ kap. Az ezekben a napokban emigráló Heltai György a Csalog Zsolt által megformált interjújában a következő­képpen meséli el Aczélék itthon mara­dásának történetét: „Úgy volt, hogy Aczél Gyuriék is jön­nek. Mégpedig Magosékkal, akikkel akkoriban jóban voltak. De aztán Ma­gosék indulása körül valami zavar tá­madt, és november 23-án vagy 24-én este átjöttek hozzánk Aczélék. - Me­gyünk mi is veletek - azt mondja Gyu­ri. - Nem lesz könnyű dolgom, mert mihez kezdek odakinn két gyerekkel, nyelvtudás nélkül? De mindegy, azt hi­szem, nincs más választásom! Főként a nyelvismeret hiánya ag­gasztotta Aczélt - viszont a felesége or­vos volt, talán majd az asszony el tud helyezkedni. (...) Már minden meg volt beszélve, kitűztük az indulást is - utol­só este megint beállít Aczél. - Nem tudunk menni mégse... Mert torokgyulladást kapott a gye­rek. Ilyen apróságokon múlt ez! Meg hát persze, hívták Kádárék. És Aczél Gyuri úgy gondolta, hogy talán inkább mégis... - Megpróbálom: maradok. Lesz, ami lesz! És lett, ami lett.”­ A Heltai által említett Magos Gábor, Aczél zempléni helyettese (akinek Aczél a börtönből kijövet megbocsátot­ta az ellene tett tanúvallomását) 56- ban a pártközpontból kidobott kegy­­vesztettként a Soroksári Állami Gaz­daságot igazgatja. 56 novemberében kivándorló transzportokat szervez az állami gazdaság teherautójával. A te­herautó a fuvarlevél szerint üresben megy le egy Győr-Sopron megyei ha­tármenti szövetkezetbe, és onnan ta­­ g Fejezetek a készülő monográfiából, előkészületben a Sik Kiadónál.­­ Csalog Zsolt: Hogyan kell forradalmat csinálni? Inter­jú Heltai Györggyel. Kézirat, 192-193. o.

Next