Mozgó Világ, 2000. január-június (26. évfolyam, 1-6. szám)
2000 / 4. szám - INTERJÚ - Bolgár György: "Aki a szélsőjobbal kokettál, arra rossz idők jönnek" Interjú Lengyel Lászlóval
Aki a szélsőjobbal kokettál, arra rossz idők jönnek Lengyel Lászlóval beszélget Bolgár György - Itt vagyunk a választási ciklus közepén, és a helyzet jobb is, rosszabb is, mint ahogy akár egy évvel ezelőtt is látni, illetve várni lehetett. Gazdaságilag jobb, politikailag rosszabb, méghozzá valószínűleg nemcsak az ellenzék, hanem a kormány szempontjából is, a társadalomról most nem is beszélve. A kormányoldalról nézve azért, mert tartósan a szocialisták vezetik a közvélemény-kutatási listákat, ellenzéki oldalról viszont azért, mert hiába népszerűbbek a szocialisták, a kormány csak megy tovább a maga által vágott ösvényen a dzsungelben, és lever, lekaszabol, letapos mindent, ami az útjába kerül. Ha így van, lehet-e ebből bármilyen következtetést levonni a következő két évre? - Nagyjából a dolog szerintem is így fest. Ami a gazdaságot illeti, az valóban jól áll, az eredmények jók, és úgy gondolom, hogy tartósan jók is maradnak. Sőt megkockáztatom, hogy 2002-ig nemcsak hogy válság vagy súlyosabb visszaesés nem érinti az országot, hanem a javulás folytatódik, érezhető lesz a gazdagodás a társadalomban, ráadásul nem is csak legfölül. Más kérdés persze, hogy az alul lévők helyzete továbbra sem válik perspektivikussá. Ebből mindenesetre következnek előnyös és hátrányos dolgok is a politikára nézve. A kormány számára előnyös példáid, hogy tartós a növekedés, közben pedig megy lefelé az infláció és a munkanélküliség, egy kormány ugyanis ebből profitálni szokott. Az egyik gond azonban, hogy ennek a kormánynak - legalábbis eddig - nem sikerült ebből népszerűséget szereznie. Valószínűleg ez zavarja is őket, mert nem érthető, hogy miért nem jutalmazza őket a társadalom a magasabb jövedelmekért, illetve azért, hogy ez az első olyan kormány, amelynek a hivatali ideje alatt folyamatos a növekedés. Normális esetben ezt a társadalomnak díjaznia kéne. Ha pedig ez így marad - tudniillik hogy nincs jutalom akkor a hagyományos megoldások (mint a választások előtt a különböző rétegeknek kiosztott különböző pénzek, támogatások) hatástalanok lesznek, nem válnak be, tehát más választási stratégiát kell követni. Holott a választási kompenzációkat eddig egyik kormány sem hagyta ki. Az MDF is megpróbált valamit osztogatni 1994-ben, a Horn-kormány is 1998- ban, hogy az emberek felejtsék el valamennyire a Bokros-csomagot, és nyilván ugyanez benne van Orbán Viktor csapatának a fejében is. Ha viszont a jó gazdasági eredményt az emberek nem értékelik, sőt bizonyos értelemben a szocialistákat jutalmazzák érte, anélkül, hogy ellenzékben bármit csináltak volna, akkor ez részben magyarázza is azt az erőszakot, amit a kormány alkalmaz a politikában. Általában ugyanis a négy és fél, ötszázalékos növekedésért igenis szokott járni jutalompont, és ha jár, akkor minek pofozni az ellenfelet. De ha a gazdaság mezején a kormányzat nem tud aratni, akkor lehet, hogy a választók az erőszakot részesítik előnyben? Lehet, hogy az ellenfél legyilkolása hoz majd pontokat? Lehet, hogy olyan választókat tudok ezzel megnyerni magamnak, akik egyébként gazdasági szempontból a vesztesek közé tartoznak? Mert ma úgy tűnik föl, hogy a gazdaságilag nyertesek inkább a másik oldal szavazói. Ez szociológiailag külön tanulmányt igényelne ugyan, de vajon a Fidesz nem szorult-e be a vesztesek közé? Azok közé, akik azt ordítják, hogy a rendszerváltásban a szocialisták meg a liberálisok minket kifosztottak, elvették a tulajdonunkat, jövedelmünket, végünk van, rátok szavaztunk, fiúk, fordítsátok ezt meg? És a Fidesznek lehet, hogy rá kell jönnie: