Mozgó Világ, 2000. január-június (26. évfolyam, 1-6. szám)

2000 / 4. szám - INTERJÚ - Bolgár György: "Aki a szélsőjobbal kokettál, arra rossz idők jönnek" Interjú Lengyel Lászlóval

Aki a szélsőjobbal kokettál, arra rossz idők jönnek Lengyel Lászlóval beszélget Bolgár György - Itt vagyunk a választási ciklus kö­zepén, és a helyzet jobb is, rosszabb is, mint ahogy akár egy évvel ezelőtt is lát­ni, illetve várni lehetett. Gazdaságilag jobb, politikailag rosszabb, méghozzá va­lószínűleg nemcsak az ellenzék, hanem a kormány szempontjából is, a társada­lomról most nem is beszélve. A kormány­oldalról nézve azért, mert tartósan a szo­cialisták vezetik a közvélemény-kutatási listákat, ellenzéki oldalról viszont azért, mert hiába népszerűbbek a szocialisták, a kormány csak megy tovább a maga ál­tal vágott ösvényen a dzsungelben, és le­ver, lekaszabol, letapos mindent, ami az útjába kerül. Ha így van, lehet-e ebből bármilyen következtetést levonni a kö­vetkező két évre? - Nagyjából a dolog szerintem is így fest. Ami a gazdaságot illeti, az valóban jól áll, az eredmények jók, és úgy gon­dolom, hogy tartósan jók is maradnak. Sőt megkockáztatom, hogy 2002-ig nem­csak hogy válság vagy súlyosabb vissza­esés nem érinti az országot, hanem a ja­vulás folytatódik, érezhető­ lesz a gazda­godás a társadalomban, ráadásul nem is csak legfölül. Más kérdés persze, hogy az alul lévők helyzete továbbra sem vá­lik perspektivikussá. Ebből mindeneset­re következnek előnyös és hátrányos dolgok is a politikára nézve. A kormány számára előnyös példáid, hogy tartós a növekedés, közben pedig megy lefelé az infláció és a munkanélküliség, egy kor­mány ugyanis ebből profitálni szokott. Az egyik gond azonban, hogy ennek a kormánynak - legalábbis eddig - nem sikerült ebből népszerűséget szereznie. Valószínűleg ez zavarja is őket, mert nem érthető, hogy miért nem jutalmaz­za őket a társadalom a magasabb jöve­delmekért, illetve azért, hogy ez az első olyan kormány, amelynek a hivatali ide­je alatt folyamatos a növekedés. Nor­mális esetben ezt a társadalomnak dí­jaznia kéne. Ha pedig ez így marad - tudniillik hogy nincs jutalom akkor a hagyományos megoldások (mint a vá­lasztások előtt a különböző rétegeknek kiosztott különböző pénzek, támogatá­sok) hatástalanok lesznek, nem válnak be, tehát más választási stratégiát kell követni. Holott a választási kompenzá­ciókat eddig egyik kormány sem hagyta ki. Az MDF is megpróbált valamit oszto­gatni 1994-ben, a Horn-kormány is 1998- ban, hogy az emberek felejtsék el vala­mennyire a Bokros-csomagot, és nyil­ván ugyanez benne van Orbán Viktor csapatának a fejében is. Ha viszont a jó gazdasági eredményt az emberek nem értékelik, sőt bizonyos értelemben a szo­cialistákat jutalmazzák érte, anélkül, hogy ellenzékben bármit csináltak vol­na, akkor ez részben magyarázza is azt az erőszakot, amit a kormány alkalmaz a politikában. Általában ugyanis a négy és fél, ötszázalékos növekedésért igenis szokott járni jutalompont, és ha jár, ak­kor minek pofozni az ellenfelet. De ha a gazdaság mezején a kormányzat nem tud aratni, akkor lehet, hogy a válasz­tók az erőszakot részesítik előnyben? Le­het, hogy az ellenfél legyilkolása hoz majd pontokat? Lehet, hogy olyan választókat tudok ezzel megnyerni magamnak, akik egyébként gazdasági szempontból a vesz­tesek közé tartoznak? Mert ma úgy tű­nik föl, hogy a gazdaságilag nyertesek inkább a másik oldal szavazói. Ez szoci­ológiailag külön tanulmányt igényelne ugyan, de vajon a Fidesz nem szorult-e be a vesztesek közé? Azok közé, akik azt ordítják, hogy a rendszerváltásban a szocialisták meg a liberálisok minket ki­fosztottak, elvették a tulajdonunkat, jö­vedelmünket, végünk van, rátok sza­vaztunk, fiúk, fordítsátok ezt meg? És a Fidesznek lehet, hogy rá kell jönnie:

Next