Mozgó Világ, 2002. január-június (28. évfolyam, 1-6. szám)
2002 / 4. szám - NOVELLA - Podmaniczky Szilárd: Eke és zongora (Bor és himnusz)
Podmaniczky Szilárd Eke és zongora (Bor és himnusz) Január van. A hónap végére az idő megenyhült, az ég sima és kék, a nap középmagasan sugároz. A férfi egy fűzfa alatt ül vastag barna kabátban, a kabáton barna gombok, köztük középtájt egy áttetsző kék. A kabát műszőrme gallérja a férfi füléig fölér. A férfin feszül a kabát, a gombok, pattanásig. Arcát hosszú, szürke árnyak csíkozzák, a fűzfa lehajló sárga és kopasz vesszői. Gyűrött sártaposója fölött lila és bordó kockás zokniminta, a kockákat vékony fehér vonalak határolják. A zokni fölött harang alakú szürke nadrágszár, amely csak a térd alatt tartja a vasalást egy tízcentis sávban. A férfi haja barna, ősz fürtökkel vegyítve. Nem göndör, de a választék után furcsa, sötét alagutat emel a feje fölé. Arca kerek, orra uborka alakú, az orrcimpák tövén veres. Szemét alig látni, maga elé néz, füzetet tart a kezében, radírvégű sárga ceruzát kapott heggyel. Délutáni borostája tegnap estétől maradt. A fűzfa körül apró tócsák, sárnedves fűcsomók a férfi lábnyomaival. Háta mögött veteményes, megfagyott káposztafejek, szétálló ribizlivesszők. Balra előtte a ház, vályogból, falai düledeznek, a kéményből szőke füstcsík húz az égre. Az ablakban lemetszett muskátli csonkjai fekete műanyag virágládában, mellette napszítta zöld kézi locsoló, föntről bordó paprikafürt lóg, alatta fehér keretes borotválkozótükör. A ház hátulján kiszáradt létra fut a padlásig, az ajtó fönt nyitva, a vasalás leszállt, súlypontja mélyén az ajtó mozdulatlan. A létra alsó fokán téglaporos sárcsomó, föntebb macska gubbaszt, mögötte sárga fal, a macska a napba hunyorog, átnéz a szomszédba, dorombol. A férfi előtt méterekre keskeny, törött téglákból kirakott út vezet a kapuig, az út mellett hosszú artézi csap, rajta rongykóc és nejlonlapok átkötve raftával. A csap csöpög. A férfi hátát süti a nap. Fülei áttetsző vörösek. A mellmagas kapu berakva, retesz rátolva, alul lakat lóg rozsdás láncsoron. A kapu két oldaláról drótkerítés futja körbe a telket, beton- és takarók váltakozva rögzítik, fölötte egy szál szögesdrót, ez friss szürke. Az utcán egy férfi kopott kék munkásruhában, lisztporos sildes sapkában kétkerekű kocsit tol. Az egyik kereke teljesen lapos, a másik megjárja. A kocsi folyton körbejárna a lyukas kerék körül, az ember nagy nehezen tartja csak egyenesben. A rakomány tűzifa, nedves tuskók, rongydarabok, iszapszén és néhány friss léc méretre fűrészelve, egy félméteres fenyő rozsdálló tűlevelekkel, csillogó szalonpapírokkal, pár centi angyalhal és egy barna mókus papírból. Az utcán áll a sár, az ember gumicsizmában feszül a kézikocsi tolónyelének, amely hosszú T-vas, a fogantyúkon rózsaszín biciklikormány-markolat. Szájából pára száll, arca barázdált, borostás. Körötte fröccs-, dohány- és cementszag, a kocsiból fűrészelt fenyő illata terjeng. Lisztes sapkájáért nyúl, hogy megemelje, megemeli, a kocsi kifordul a sárban, a sapkát visszacsapja, még egyszer benéz az udvarba. A fűzfa alatt a ceruza egy pöttyterhes vonást húz a papírra, mikor a férfi visszabólint. A kézikocsissal szemben egy biciklis asszony közeledik, vastag, puffadt nadrág van rajta kabátanyagból, különböző pólók és molinók, fölöttük irhakabát feszül, melynek hátulján hímzett piros tulipánfej virít. Fején kendő, sárga és bordó indamintákkal. A pedált keményen tapossa, a nyereg túl magas neki, egész fertálya billeg. A kézikocsisnak csak bólint, a kertbe nem néz be, a sárban az első kerék lomhán cikázva halad, mintha hegynek felfelé. A bicikli kormányán alumíniumkanna, a kannafedő alatt fehér szövet, a