Mozgó Világ, 2016. július-december (42. évfolyam, 7-12. szám)
2016 / 7-8. szám - -RÓL, -RŐL - Almási Miklós: Képtudásunkban turkálunk - Bán Zsófia: Turul és dinó. Jelenetek a képek életéből
amiről mi csak szorongva dadognánk Isten és a lét közé beszorulva. Az ő szorongásával éri el a felszabadultságunkat. És nem vagy alig említi a reményt. Hiszen az úgyis ott lebeg a könyv felett, mint valahagy trouvaille fogad, ha kinyitod Bán Zsófia kötetét, esszéket találsz, de fotókkal társítva - olykor saját, máskor kölcsönzött képekkel. Nem illusztrációk, de mégis azok, illetve mégsem. Vannak, és oda passzolnak, ahová a dolgozat utal. Irigylésre méltó ötlet - eddig csak W. G. Sebald Austerlitz című regényében találkoztam ilyesmivel, de ott persze a fotó és a szöveg egymásra utalása, illetve elrendezése maga volt a talányok talánya. De esszében? Ez új, piros pont. Az indító tanulmány (Rosszkedvünk nyara, A negatív képesség menedéke) naiv címe ellenére a kultúra egyik alapkérdéséhez nyúl viszsza: mi a tudás, és hogyan viszonyulunk saját tudástárunkhoz? Milyen rendet rakunk benne - kultúránként különböző elvek alapján -, vagy inkább hagyjuk meg a rendezhetetlenség állapotát, ahogy a posztmodern tette? „Egy kultúrában, illetve kultúrkörben miképpen kezelik a tudás rendszerezésének kérdését (...), a klasszikus, alapjaiban »realista« ábrázolásmódhoz képest a romantika, a modernizmus és a posztmodern művészet egyaránt a tudás rendszerezni rutinos szellem egy ősrégi angol kastélyban. Esterházy Péter: Hasnyálmirigynapló. Budapest, 2016, Magvető, 238 oldal, 3490 forint lhetőségének, illetve rendszerezendőségének problémájáról szól. (...) A modernizmusban a megbízhatatlan elbeszélő, a vizuálisban az önkényes képkivágás, a fragmentum a megszerezhető tudást bizonytalanítja el. A posztmodern művészet pedig lényegében másról sem szól, mint arról, hogy képes legyen megmaradni bizonytalanságok közepette (...) anélkül, hogy megpróbálnánk rendet vágni.” Bocs a hosszabb idézetért, de ez a rövid tanulmány tényleg a kultúrák működésének alapjaira kérdez rá. (Mellékesen minden zavar nélkül idézi fel a mára immár nem comme il faut posztmodern tudáskezelést.) A kultúrák különböző „tudásrendszerezésének” problémájához nyúl, aztán (Foucault nyomán) beidézi Borges kínai enciklopédistáját, aki rendet akar rakni az állatvilág sokféleségében. Osztályozása a következőképp alakul: először is vannak a Császár birtokát képezők, aztán a bebalzsamozottak, aztán a szopós malacok, majd a szabadon futkározó kutyák és végül a roppant finom teveszőr ecsettel festettek - nem folytatom, csak illusztrálni akartam Bán Zsó- Almási Miklós Képtudásunkban turkálunk 165