Mozgó Világ, 2020. július-december (46. évfolyam, 7-12. szám)
2020 / 9. szám - -RÓL, -RŐL - Vadas József: Mozdony az Operában - Opera Műhelyház és Próbacentrum
rája — a trecentóból ismerős homlokzati kontúrok és a falnyílások finom ívei jóvoltából ugyanakkor állja az összehasonlítást ránk maradt nevezetes kortársával, a hasonló funkciójú és nemkülönben bazilikális elrendezésű Eisler-csarnokkal, amelynek a nagy hírű Alpár Ignác az alkotója, és amely a volt Láng Gépgyár területén áll a Váci úton. Az Opera számára létesítendő műhelyház és próbaterem helyszínének megválasztásában mindezek dacára nem az iparesztétikai tényezők játszottak döntő szerepet. Inkább józan és praktikus megfontolások. Ez derül ki abból a 44 oldalas, tartalmas és szakszerű képes kiadványból, amely még évekkel ezelőtt készült a már javában zajló és a közeli befejezés reményével kecsegtető építkezések részletes programjának-céljának ismertetésével. Az akkor 10 milliárdosra becsült (végül ennek mintegy háromszorosába kerülő) projekt kiadásai évekre lebontva szerepelnek benne. (Bárcsak minden ilyen nagyságrendű, végső soron a közös büdzséből finanszírozott beruházásról hasonló tájékoztatást kaphatnánk!) Miután 2015. augusztus 7-én kormányhatározat született a záros határidőn belül felújításra szoruló központi épület rekonstrukciójáról és ahhoz kapcsolódóan a működtetés feltételeinek a dalszínház nemzetközi rangjához méltó végleges rendezéséről, az intézmény főigazgatója munkához látott. Nem csupán a színpadgépezet korszerűsítése volt halaszthatatlan, ami miatt megfelelő próbatermet kellett találniuk. A kilenc gyártóműhelyből és a hat külső raktárból fakadó szétszórtság is mielőbbi rendezést kívánt. Miként a fent említett ismertetőben Ókovács Szilveszter fogalmazott: „Módszeresen kerestük, hol kaphatnánk olyan épületet, amely minden problémánkat megoldja. Leszúrtuk a körzőt: 2,5, 5, 7,5, 10 km-es körben kört rajzoltunk. Megvolt, hogy minimálisan mekkora ingatlanra van szükségünk: legalább 8 méter belmagasságú, 400 négyzetméteres termek befogadására alkalmas tereket kerestünk.” Mivel a város belső kerületeiben ilyent nem találtak, az üresen álló telkeken pedig az érvényben levő építési szabályok miatt lehetetlen lett volna a kívánatos paramétereket teljesíteni, végül két alkalmas helyszín maradt — alig néhány kilométerre a székhelytől. Eleinte a Mexikói úti MÁV Hídépítő Műhelye tűnt befutónak, végül azonban az Eiffel-ház mellett döntöttek. Az élet ezúttal is remek rendezőnek bizonyult. Az intézmény vezetése majdhogynem ösztönösen voksolt az Andrássy úti épület világnagyság formátumú konstruktőrének művére, az ezt gondosan újrafunkcionáló építész, Marosi Miklós viszont annál tudatosabban alapozta a maga munkáját a csarnok eredendő megtartására. ,,[A] koncepció legfontosabb részét képezte az eredeti építészeti jelleg megtartása. Nem szerettük volna megtagadni vagy eltakarni az épület ipari csarnok voltát” - nyilatkozta még 2015 derekán. Az interjúból nem derül ki, a projektről publikált megannyi cikk és a komplexumot ismertető kiadvány sem árulja el, hogy a KÖZTI és annak vezető építésze milyen módon jutott az ilyenkor szokásos pályázat híján egyenes megbízással a kivételesen szép feladathoz. A Metszetnek a helyreállításról beszámoló írásából (Wesselényi-Garay Andor, Emfesz 119