Mozgó Világ, 2021. január-június (47. évfolyam, 1-6. szám)
2021 / 3. szám - -ról, -ről - László Ferenc: Plebejus Polbeat
hetési hobbistával meg radikálisan konzervatív influenszerrel, s olyan beszédes műsorcímekkel, mint például Libernyákok, Boomerlázadás vagy Pesti galeri. Sokban más ez a csatorna, mint amihez eddig a Hír TV és a néhai Echo hozzászoktatta a hosszútűrő magyar közönséget. Gátlástalanabb és fiatalosabb, s ha szabad ilyet mondani, bizony még gagyisabb is. Nem mellesleg több itt az eleven beszédtempójú és ép artikulációs bázissal rendelkező képernyős megszólaló is, mint az említett két tévénél. Ez pedig még akkor is említést érdemel, ha tudomásul szolgál a tény, hogy a fejlett fogalmazási készség vagy a korrekt , hangzó birtoklása önmagában sajna egyáltalán nem garantálja a kimondott gondolatok közhasznát. Persze azért hiba lenne túlspilázni a Pesti TV újszerűségét, hiszen régi, sőt ódon arcok is szép számmal akadnak a képernyőn és a műsorok stáblistáin. Márpedig ők jobbára csak a rég megszokott-megcsontosodott metódus szerint képesek végezni a maguk nemes küldetését, ahogy az például és kiválólag a Plebejus Polbeat című műsor február 16-i adásában is kiderült. Ebben a sörözői elhelyezésű, ám snasszul teázgató műsorban ugyanis ekkor két veterán sajtómunkásé, Bencsik Andrásé és Stefka Istváné volt a főszerep. Mellettük a csatorna programigazgatója, az ugyancsak rutinos Huth Gergely, valamint teljességgel felesleges műsorvezetőként és az ifjúság képviseletében Zelenka Dóra ült ott az R56 pubban. (Mivel e fiatal hölgyről korántsem biztos, hogy a lentebbiekben esik még majd szó, hadd idézzünk itt pár sort a tévé internetes oldalán közzétett bemutatkozásából: „Engem már nagyon sokszor próbáltak megfélemlíteni, mondtak már rám mindent, fideszbérenctől láncdohányosig. Mondanom sem kell, hogy nem dohányzom... A liberális véleményterror sosem hagy aludni, de én mégis tudom, hogy nem szabad feladni, mert minél hangosabbak vagyunk, annál jobban zavarjuk őket. [...] ...nem hagyom, hogy azért bántsanak, mert van véleményem, mert szeretem a hazám és mert a normalitás pártján állok!”) Nos, a pertraktálandó műsor első témája a XII. kerületi Turul-emlékmű és az arról készített 444-es dokumentumfilm volt, s ez az érzékeny kérdés rövid úton előhívta Bencsikből és Stefkából is a leginkább önazonos reakciókat. „Nekem ennyi elég” — reagált már a dokumentumfilm címére (A gyilkosok emlékműve) Bencsik, aki mindjárt tévedhetetlenül rámutatott a turulszobor üzenetére és üldöztetésének mélyen fekvő alapokára: „Mintha rá akarná vetni magát erre a bűnös városra... és szerintem ez a hisztéria pontosan ezért van.” Merthogy az erő és a bátorság nemzeti jelképe helyett az ellenoldal képviselői „egy haldokló pulykát szeretnének ott látni”. Míg az arcvonásaival mindig derűt és harmóniát sugárzó Stefka István a maga igazát átérezve kerülte a szellemeskedést, ehelyett áperté kijelentette: „...maradjunk annyiban, hogy ezek az emberek Kun Béla és Rákosi Mátyás örökösei.” S egyszersmind programot is adott: „Igenis ki kell állni emellett az ősi magyar szimbólum előtt... mellett.” A kényesebb rész így Huth Gergelyre maradt, vagyis ilyesformán neki kellett megemlítenie azt is, hogy az emlékmű körül, fájdalom, „történt egy sajnálatos tévedés”. Egyebekben is ő vállalta e téma kifejtésekor 127