Műemlékvédelem, 1961 (5. évfolyam, 1-4. szám)
1961 / 1. szám - Gerő László: Történelmi városok épületegyütteseinek és megújításuknak problémái
TÖRTÉNELMI VÁROSOK ÉPÜLETEGYÜTTESEINEK ÉS MEGÚJÍTÁSUKNAK PROBLÉMÁI A sok műemléket magába foglaló történeti városközpont Magyarországon is bonyolult feladatok elé állítja az építészeket és a műemlékek konzervátorait. A háborús pusztulások után e műemlékegyütteseket, értékes utcaképeket, tereket, esetleg egész városnegyedet, sőt teljes városokat is Európában ma már mindenütt fokozottan védik. Azok egésze képezi a „védett együttes” fogalmát. Az új magyar építésügyi szabályzatban az együttesek védelme megfelelő helyet kap. A településekre irányuló figyelem és a lefolytatott helyszíni kutatások a védett együttesek feltárásán kívül sok legendáris és okmánybeli építési adat igazolására vezettek. A romok között addig beépített védőművek , falak, tornyok és rondellák, a kapualjakban gótikus díszű ülőfülkék láttak napvilágot, amelyeknek méltó bemutatása nemcsak a műemlékeket védő szakhatóság feladata, de a lakosság kívánsága is lett. Kedvező városképi megjelenésük érdekében, több jeles műemlékünk környezetének kialakítására városrendezési tervek készítése indult meg (Pécs-belváros, Visegrád fürdő település, Sopron belváros , Nagyvázsony, Diósgyőr és Gyula településen belüli várak, Zsámbék románkori temploma környezetei). Az ország sokszázados háborús pusztulásai közepette csak kevés műemlékegyüttes maradt meg, ami annál féltőbb gondosságra kötelez bennünket megóvásukat, helyenként feltárásukat illetően. 1. Visegrád látképe