Műemlékvédelem, 1982 (26. évfolyam, 1-4. szám)

1982 / 2. szám - TÁJÉKOZTATÓ - Román András: Beszámoló jelentés az ICOMOS Konzultatív Bizottságának, ill. Végrehajtó Bizottságának üléséről, Párizs, 1981. november 23-25.

ben Mexikóban sorra kerülő tanácskozásáról, amelynek témája a kulturális örökség védelme lesz. A Konzultatív Bizottság és az ICOMOS vezetősége javasolja az egyes országoknak, kérjék fel országuk szaktárcáját, hogy a kiutazó delegá­cióban az ICOMOS Nemzeti Bizottság képviselője is vegyen részt. A Végrehajtó Bizottság ülése 24-én délután és 25-én egész nap, a késő estébe nyúlóan zajlott le. 24-én ezalatt a Konzultatív Bizottság tagjainak módjuk volt megtekinteni az Eiffel torony folya­matban levő helyreállítási munkáit, sajnos nekünk erre nem volt lehetőségünk. A V. B. ülésén annak legtöbb tagja részt vett, Thapar, az indiai alelnök, továbbá Bourke (Ausztrália), Kobayashi (Japán) és Medellin (Mexikó) kivételével. A V. B. ülésén ezúttal is személyi kérdésekben volt a legnagyobb vita. Ez alkalommal kellett ugyanis az alapszabály szerinti 5 tagot kooptálni, amire Rómában, megfelelő előkészítés hiányában nem került sor. Az akkori határozatnak megfele­lően a Büro most konkrét javaslatokkal élt és az öt helyre 6 személyt hozott javaslatba. Ezek vala­mennyien a harmadik világ országainak képvise­lői: Sri Lanka, Angola, Mozambik, Brazília, Szaud-Arábia és Ghána. A V. B. előbb elhatá­rozta, hogy Ázsia két helyet, Latin-Amerika pedig egyet kap, így vita csak arról volt, hogy a három Fekete-Afrikai jelölt közül melyik kettőt kooptál­juk. A Büro szándéka nem is volt leplezett: ki akarták hagyni Angolát, pedig egyedül itt műkö­dik aktívan az ICOMOS Nemzeti Bizottság. Áthi­daló javaslatként azt indítványoztam, hogy koop­táljuk mind a hármat, hiszen erre lehetőséget ad az a körülmény, hogy a Konzultatív Bizottság a V. B. egy tagját választotta elnöknek, így egy hely megüresedett. Parent elnök szembeszállt javasla­tommal, mondván, hogy az alapszabály értelmé­ben csak öt tagot lehet kooptálni. Ezek után a V. B. szótöbbségei a mozambiki és ghanai jelöl­tet fogadta el kooptálásra. A V. B. új tagjai tehát : Roland Silva Sri Lanka Ricardo Duarte Mozambik da Silva Telles Brazília Abdullah Hasan Masri Szaud-Arábia Kwasi Myles Ghana Itt jegyzem meg, hogy Parent a vb-ülés végén visszatért a megüresedett hely kérdésére — ez mu­tatja a dolog manipulált voltát. Bejelentette, hogy további kooptálásra nincs ugyan lehetőség, de arra igen, hogy még egy tagot megválasszunk. Erre a legközelebbi vb-ülésen fog sor kerülni, ezzel egy­idejűleg formálissá is válni, hiszen mire a meg­választott V. B. tag elfoglalhatná a helyét a Bizott­ságban, a ciklus le is jár. Még egy lényegi kérdésben volt nagy vita, a nem­zetközi szakmai szervezetek vonatkozásában. A római kongresszuson határozat született arról, egy nyilvántartási bizottságot kell szervezni. Ez időközben meg is történt, elnökéül elfogad­tuk a francia Bertheau-t. Tagok a következő or­szágokból lettek: Olaszország, Lengyelország, Egyesült Királyság, Kanada, Egyesült Államok, Brazília, Kolumbia, Ghána, Elefántcsont­part, Marokkó, Japán, Sri Lanka. Javaslatomra elfo­gadták a Bizottság tagjául Csehszlovákia képvi­selőjét, aki a KGST országok ezirányú munka­­csoportjában a koordinátor. Nagy vita volt arról, hogy milyen újabb bizott­ságok alakuljanak. Parent részéről olyan javaslat is elhangzott, hogy a jelenlegi bizottságok helyett voltaképpen csak négy nagy bizottság működjék aszerint a felosztás szerint, ahogy Olaszország­ban a kollokvium tagozódott. (Elmélet, szerkeze­tek, anyagok, képzés). Ezen egész kérdéskörben végül az én javaslatomat fogadta el a V. B. , kellő előkészítés nélkül, ad hoc módon jó döntés nem születhet, tehát most ne is döntsünk. Javasoltam, hogy vegyük elő a két évvel ezelőtt készített ja­vaslatunkat (amit Dalibard-dal és Kairama­val készítettünk, s amit a V. B. akkor elfogadott, csak nem hajtott végre.) Határozat született tehát ezen bizottság munkájának felújítására, vezetője én lettem, tagjai : Cleere (angol), Di Stefano (olasz), Mincsev, (bolgár). A V. B. hatáskörébe tartozik az egyes országok nemzeti bizottságainak alapszabály-jóváhagyása. Elfogadtuk a spanyol, japán, tunéziai, svájci és kenyai alapszabályt, elutasítottuk a görögöt, mert az az ICOMOS alapszabályával teljesen ellentétes. Venezuelában kettészakadt az ICOMOS Bizottság, mindkét fél hivatalos nemzeti bizottságnak tartja magát, és küldött alapszabálytervezetet. Ilyen kö­rülmények között természetesen egyiket sem hagy­tuk jóvá és Gazaneo, az argentin alelnök kapta azt a feladatot, hogy kísérelje meg a rendcsinálást. Ő egyébként bejelentette, hogy hasonló a helyzet Kolumbiában is. Szó esett arról, hogy 1982. október 3—10. kö­zött Baselben egy nagy nemzetközi tudományos tanácskozást terveznek, amelyet az ICOMOS, az ICOROM és az Európa Tanács rendezne. Ki­derült, hogy az ICOMOS-nak nincs pénze ehhez így egyelőre a konferenciával kapcsolatban konk­rétumok megbeszélésére nem került sor. A V. B. ülésének egy részén résztvett Lemaire, volt elnök. Bejelentette, hogy az ICOMOS meg­egyezett a Butterworth angol kiadóval, hogy a Monumentumot ezen túl ők adják ki. Főszerkesz­tője a kiadó részéről Lindstrum művészettörté­nész lett, szerkesztő bizottság: Parent, Erder (ICCROM), Naqui (UNESCO), Lemaire és Di Stefano. Kérték, hogy a nemzeti bizottságok fo­lyamatosan lássák el mind cikkekkel, mind hír­anyaggal a Monumentumot. Rendszeresen kell híranyagot közölni az ICOMOS Newsletter ré­szére is. Szó volt a Somma Vesuvianaban létesített ICOMOS továbbképző központ kihasználtságáról is, ami nem megfelelő. Kérték, hogy a nemzeti bizottságok — lehetőségük szerint — biztosítsa­nak ott programokat. Ezzel kapcsolatban java­soltam, hogy dolgozzanak ki egy olyan ösztön­

Next