Műemlékvédelem, 1986 (30. évfolyam, 1-4. szám)
1986 / 1. szám - Tóth Tamás: A Fő utcai Erzsébet-apácák temploma
A Fő UTCAI ERZSÉBET-APÁCÁK TEMPLOMA A pesti ferences templom és a budai Szent Anna külső restaurálása után, a hazai barokk elfeledett kincse és különleges ritkasága, a volt Szent Erzsébetapácák — ill. még korábban 1785-ig a budai ferencesek temploma — belső megújulásában reménykedhetünk a Fő utcában. A restaurálás a főváros és az esztergomi egyházmegye támogatásával folyik, mert a templom nem lévén plébánia, bevételei jelentéktelenek és egyházi jelentősége is csekély. Az épület hevederein és a boltozatokon mindenütt megmutatkozó vastag szerkezeti repedések beavatkozást sürgettek. Még a metróépítés kezdetén a torony megdőlt és a Fő utcai homlokzat megrepedt, a boltozatokról a vakolathullás is többször riadalmat okozott. Az 1950. óta készült számos szakvéleményt dr. Urbán István tanulmányozta át és foglalkozott az épületkárok okainak elméleti alapon való feltárásával, valamint javaslatot adott egy újabb talajmechanikai vizsgálat irányának meghatározására. Egybevetve az adatokat, jellegzetesnek ítélte azt a jelenséget, hogy a látható károk észlelése után a szakvélemények mindig stabilizálódást állapítottak meg, ami egyben a beavat- 1—4. A boltozatok neorokokó testese A budai Víziváros jelentős barokk emléke szerkezeti károsodásainak megszüntetése érdekében megindított vizsgálatok és műszaki munkálatok közben összefüggő falképfelületekre bukkantak a szentélyben. A kutatást az egész templomra kiterjesztve, lehetőség nyílt a barokk kori állapot visszaállítására. A munkálatok folyamatban vannak.