Műemlékvédelem, 1996 (40. évfolyam, 1-4. szám)

1996 / 1. szám - SZEMELVÉNYEK RÉGI SZÁMOKBÓL - A. Czétényi Piroska: Az utolsó száz év műemlékeinek védelme a fővárosban

úgynevezett „elmaradt felújítások közé” tar­toznak. Elegendő itt olyan kiváló példák megemlítése mint Gerlóczy Gedeon lakó és üzletháza a Párisi utcában, Kozma Lajosé a Régiposta utcában, vagy a Gresham palotáé a Roosevelt téren. A kiragadott példák is ér­zékeltetik a szóban forgó épületvagyon nagyságrendjét és gondjának súlyát. A fent említettekhez hasonló, ha nem na­gyobb rangú helyreállítása a Nyugati Pálya­udvarnak amely befejezéséhez közeledik­­, bizonyítja, hogy mód van a kor jeles acél­­szerkezeteinek megtartására, helyreállításá­ra, a hozzátartozó értékes szakipari munkák­kal együtt. E helyreállítás története - a már megjelent cikkeken kívül is - további ismer­tetést és méltatást érdemel, annál is inkább, mert további, e korhoz tartozó acélszerkezet helyreállításához, megtartásához nyitott utat, (állatkerti pálmaház, Pesti Barnabás utcai Vasudvar, a 2-es villamos viaduktja). Itt ér­demes folytatni a jó példák sorát, a Dunakorzó igényes jó kivitelű újjáalkotását, a Szabadság híd helyreállítását (ahol a tervek szerint az építészeti részletek visszakerülnek a még hátralevő munkák során), az első vas­betonszerkezetű hidak egyikének, a Wünsch hídnak a megújítását (méghozzá társadalmi munkában), s a Népköztársaság útja — ma még csak terven szereplő - kertészeti mun­káit, utcabútorait. Mindez a szellemi kapaci­tás - alkalmazásra váró - jelenlétét, s a pénz­eszközök jó felhasználásával műszaki több­letét, a környezeti érték mentését, sőt gyara­pítását mutatja. Az utolsó száz év alkotásai közül legmú­­lékonyabbak az üzletportálok, felirataik és az üzletbelsők. A még meglevők többsége iparművészeti védettséget élvez, így fenntar­tásukért a jó esetekben nem kell küzdeni, s a divat jóvoltából ma már általában a nagykö­zönség is méltányolja. Itt kell felsorolni az

Next