Műemlékvédelem, 2009 (53. évfolyam, 1-6. szám)
2009 / 1-2. szám - Sisa József: A dégi kastély rövid története
is innen kapta az ötletet; ha másként nem, a Festetics család építészeti és kertészeti kiadványokban bővelkedő könyvtárában tanulmányozhatták a XVI. századi vicenzai mester Négy könyvét. A dégi kastélyon néhány következetlenség is felfedezhető, melyek arról árulkodnak, hogy az újszerű feladattal szembesülő Pollacknak némi nehézséget okozott a nemes arányú épület egyetlen, koherens rendszerbe foglalása. Ilyen a középtömbnek az egyébként egységes vonalú tetőgerinc fölé csúcsosodó hegyes tetőidoma. Hasonlóképpen - és itt most Zádor Annát idézzük - a középrész súlyos felépítésével szemben a sarokpavilonok könnyedebb kiképzése, fokozottabb síkban tartásuk és derűsebb jellegük. Olyan, mintha Pollack korábbi művét, a lunettával tagolt pesti Festetics-villát akarta volna a kastélyépületbe belekomponálni. A portikuszos épülettömb alapképletét az építésznek régen volt először módja külső megkötés nélkül, monumentális léptékben megvalósítani. A következő évtizedekben a formulát olyan munkákon érlelhette tovább, mint az alcsúti kastély, a szekszárdi megyeháza, a pesti Vigadó és végül a Nemzeti Múzeum. Épületünk különösen az utóbbival hozható párhuzamba: a dégi kastély széles portikusza, az onnan induló, enyhe lejtésű, pofafalakkal közrefogott rámpája a Nemzeti Múzeum portikusszal kombinált monumentális szabad lépcsője előtanulmányának tekinthető. Mind Rados Jenő, mind Zádor Anna felfigyelt a dégi kastély architektúrájának némileg elnagyolt részleteire, bátortalanságára. Ennek magyarázatát a nagy feladat szokatlanságában, Pollack számára annak újszerűségében, semmint a helyszíni kontroll hiányában véljük felfedezni. A dégi kastély építtetője, Festetics Antal (1764-1854) a család köznemesi ágához tartozott, de igen jelentős földbirtokok fölött rendelkezett. Vagyonát feltehetően a napóleoni háborúk gabonakonjunktúrája is gyarapította. Eötvös Károly, a neves újságíró, író és ügyvéd a „leggazdagabb magyar köznemes”-nek nevezte őt.Ő így is megkapta a királyi kamarás címet, ami a maga korában egy köznemes számára szinte példátlan kitüntetésnek számított. Festetics Antal ugyanakkor jelentős magánépíttető volt. Ő építtette vagy inkább átépíttette a régi és viszonylag szerény toponári kastélyt a XIX. század elején. 1802-1803-ban elegáns klaszszicista villát emeltetett Pesten, a mai Egyetemi Botanikus Kert területén, melyhez a terveket szinte biztosan Pollack Mihály rajzolta. Ezután következett a dégi kastély, immár hitelesen Pollack Mihály alkotása. És végül 1820-26-ban, ugyancsak Pollack tervei alapján elkészült a pesti Nádor utcában a városi palota, mely a maga nemében az egyik legszebb a magyar fővárosban. Festetics Antal életének jelentős mozzanata, hogy édesapjával és fivéreivel együtt - aktívan tevékenykedett a szabadkőműves mozgalomban. Az ügy iránti elkötelezettségének jele, hogy amikor Ferenc császár 1795-ben betiltotta a szabadkőműves páholyokat, Festetics megvette a birodalom megmaradt szabadkőműves iratait, és azokat utóbb dégi kastélyában helyezte el. A páratlan iratok holléte teljes ismeretlenségben maradt a XIX. század végéig, amikor is Abafi (Aigner) Lajos történész bejutást nyert az archívumba, és ennek nyomán megírta az ausztriai és magyar szabadkőművesség történetét.7 Than Mór: Pollack Mihály (Magyar Nemzeti Múzeum Történelmi Képcsarnok)