Műemlékvédelem, 2009 (53. évfolyam, 1-6. szám)

2009 / 1-2. szám - Sisa József: A dégi kastély rövid története

is innen kapta az ötletet; ha másként nem, a Festetics család építészeti és kertészeti kiad­ványokban bővelkedő könyvtárában tanul­mányozhatták a XVI. századi vicenzai mes­ter Négy könyvét. A dégi kastélyon néhány következetlen­ség is felfedezhető, melyek arról árulkod­nak, hogy az újszerű feladattal szembesülő Pollacknak némi nehézséget okozott a ne­mes arányú épület egyetlen, koherens rend­szerbe foglalása. Ilyen a középtömbnek az egyébként egységes vonalú tetőgerinc fölé csúcsosodó hegyes tetőidoma. Hasonlókép­­pen - és itt most Zádor Annát idézzük - a középrész súlyos felépítésével szemben a sarokpavilonok könnyedebb kiképzése, fo­kozottabb síkban tartásuk és derűsebb jelle­gük.­ Olyan, mintha Pollack korábbi művét, a lunettával tagolt pesti Festetics-villát akar­ta volna a kastélyépületbe belekomponálni. A portikuszos épülettömb alapképletét az építésznek régen volt először módja külső megkötés nélkül, monumentális léptékben megvalósítani. A következő évtizedekben a formulát olyan munkákon érlelhette tovább, mint az alcsúti kastély, a szekszárdi megye­háza, a pesti Vigadó és végül a Nemzeti Múzeum. Épületünk különösen az utóbbival hozható párhuzamba: a dégi kastély széles portikusza, az onnan induló, enyhe lejtésű, pofafalakkal közrefogott rámpája a Nemze­ti Múzeum portikusszal kombinált monu­mentális szabad lépcsője előtanulmányának tekinthető. Mind Rados Jenő, mind Zádor Anna felfigyelt a dégi kastély architektúrájának némileg elnagyolt részleteire, bátortalansá­gára. Ennek magyarázatát a nagy feladat szokatlanságában, Pollack számára annak újszerűségében, semmint a helyszíni kont­roll hiányában véljük felfedezni. A dégi kastély építtetője, Festetics Antal (1764-1854) a család köznemesi ágához tartozott, de igen jelentős földbirtokok fölött rendelkezett. Vagyonát feltehetően a napó­leoni háborúk gabonakonjunktúrája is gya­rapította. Eötvös Károly, a neves újságíró, író és ügyvéd a „leggazdagabb magyar köz­­nemes”-nek nevezte őt.Ő így is megkapta a királyi kamarás címet, ami a maga korában egy köznemes számára szinte példátlan ki­tüntetésnek számított. Festetics Antal ugyan­akkor jelentős magánépíttető volt. Ő épít­tette­­ vagy inkább átépíttette­­ a régi és viszonylag szerény toponári kastélyt a XIX. század elején. 1802-1803-ban elegáns klasz­­szicista villát emeltetett Pesten, a mai Egye­temi Botanikus Kert területén, melyhez a terveket szinte biztosan Pollack Mihály raj­zolta. Ezután következett a dégi kastély, im­már hitelesen Pollack Mihály alkotása. És végül 1820-26-ban, ugyancsak Pollack ter­vei alapján elkészült a pesti Nádor utcában a városi palota, mely a maga nemében az egyik legszebb a magyar fővárosban. Feste­tics Antal életének jelentős mozzanata, hogy­­ édesapjával és fivéreivel együtt - aktívan tevékenykedett a szabadkőműves mozga­lomban. Az ügy iránti elkötelezettségének jele, hogy amikor Ferenc császár 1795-ben betiltotta a szabadkőműves páholyokat, Festetics megvette a birodalom megmaradt szabadkőműves iratait, és azokat utóbb dégi kastélyában helyezte el. A páratlan iratok holléte teljes ismeretlenségben maradt a XIX. század végéig, amikor is Abafi (Aigner) Lajos történész bejutást nyert az archívumba, és ennek nyomán megírta az ausztriai és magyar szabadkőművesség tör­ténetét.7 Than Mór: Pollack Mihály (Magyar Nemzeti Múzeum Történelmi Képcsarnok)

Next