Műemlékvédelem, 2011 (55. évfolyam, 1-6. szám)
2011 / 5. szám - Borovi Dániel: Zala György bécsi Erzsébet királyné-síremléke és az Erzsébet-kultusz szakralizáló emlékei az 1900 körüli magyar szobrászatban
hogy a kultusz szakrális tendenciái miképp kaptak helyet a bécsi nyughelyen, és miképp kaptak volna helyet azon kívül, a korszak köztéri szoboregyütteseiben. Az a gondolat, hogy a bécsi kriptában magyar emlékjelet állítsanak Erzsébet koporsójánál, az Országos Nőképző Egylet 1898. szeptember 21-i ülésén fogalmazódott meg. A felvetést gyűjtés kezdeményezése követte; a magyar nőkhöz intézett felhívás nyomán befolyt összegből a koporsóra elhelyezendő bronzkoszorút, majd mellette felállítandó emlékszobrot is terveztek készíttetni. A kompozíció megmintázásával Zala Györgyöt bízták meg. Ferenc József pedig felmentést adott azon szabály alól, hogy a császári család tagjainak koporsóján csak uralkodói családok tagjai helyezhetnek el emlékjelet. A szoborkompozíciót 1900 nyarán állították fel a kapucinus kriptában Erzsébet és Rudolf szarkofágja között; felszentelésére 1900. augusztus 25-én került sor. A síremléket Polgár Géza a Vasárnapi Újságban kevéssel a felállítás után így írta le: „A sötét, nemes patinával bevont és helyenként aranyozott bronz-emlékmű renaissance stylben készült. Előrésze imazsámoly, a melynek felső lapját két kis térdeplő angyal tartja a vállán. E mögött áll az oltár s rajta töviskoszorú. A kereszt az oltáron nyugvó töviskoszorú mögött emelkedik, s e fölírás olvasható rajta: »In memoriam sempiternam«. A Mater Dolorosa, kinek szép arca maga a megtestesült fájdalom, a kereszt mögött áll s vigaszadóan terjeszti ki két karját. Ezt a csoportozatot öleli át az a hatalmas bronzkoszorú, amelybe a királyné kedves virágai: vadrózsa, ibolya, szegfű, rózsa, mályva, marguerite, krysanthemum vannak befonva. A koszorú egyik része a békés nyugalmat jelképező pálma, amely az egész mű egyik oldalát foglalja el, és ép úgy, mint a vadrózsa-ág a másik oldalon, a koporsóra reáborulni látszik. A koszorúról hatalmas bronz szalag fut le, amelyen ez olvasható: »A magyar haza leányai a magyar haza édesanyjának.«” Az imazsámoly felső lapján a Miatyánk szövege volt olvasható. (3. kép) A kompozíció Ferenc József haláláig maradt eredeti helyén, ezt követően eltávolították, hogy helyet adjon a császár koporsójának. A szoboregyüttes későbbi sorsának feltárása további kutatásokat igényelne, a kapucinus kriptában ma a fájdalmas istenanya alakja található a térsor utolsó helyiségében, az eredeti talapzat, az imazsámoly és a kereszt nélkül, egyszerű alacsony hasábos posztamensen. A síremlék első pillantásra teljesen hagyományos keresztény ikonográfiájú együttesnek tűnik, mely ténylegesen síremléknek, illetve sajátos státuszú, oltárszerű síremlékemlékműnek készült, és eredetileg is funerális kontextusban kapott helyet. A korszak magyar Erzsébet-kultuszának szólamai ismeretében egy sajátos, a királynéra vonatkoztatható jelentésréteg jelenléte is egyértelműsíthető. A királyné magyarországi mítosza az 1860-as évek második felétől bontakozik ki. A már életében is meglévő elemek kiindulópontját elsősorban a magyarok iránti szimpátiája és a kiegyezés létrehozásában való tevékeny közreműködése adja. A hagyományos metaforika az uralkodó és az alattvalók kapcsolatát a fent és lent ellentétpárjával képezi le. A császárt férje és a magyar nemzet (politikusai) között a kiegyezés tárgyalásai során ténylegesen közvetítő császárné képe a mindkét szférában egyaránt otthonos, s azok között átjárni képes védő-közvetítő ,őrsangyal alakjával kapcsolódik össze. A védelmező angyal képét már a császári házasságkötés 25 éves jubileumának fordulatai közt is ott találjuk - kettős értelemben: a rászorulókat segítő királyné, a „nemzet anyja” hagyományos, illetve a kiegyezést jótékony közreműködésével elősegítő közbenjáró sajátos értelmében. „S végre is megelégelé a népek Istene a magyar nemzet kínszenvedését" - írja az az elnyomás éveiről az évfordulóra kiadott emlékkönyvek egyike. „Elküldé védangyalát. [... ] ő, a felséges asszony jön nemzetünk védangyalává.” Ugyanígy, a katolikus vallásban az emberi világ és Isten között közvetítő Szűz Mária (úgy is, mint Patrona Hungáriáé, Magyarország védasszonya, a mennyei királyné) is megjelenik az Erzsébettel kapcsolatos metaforikus beszéd paneljei között. „Leült a trónon ura mellé balról Magyarország patrónája” - írja 1896-ban Mikszáth az országgyűlés millenniumi hódolatáról utóbb sokat idézett tárcájában. „A magyar nemzet nem is úgy tekintette Erzsébet királynét, mint királynéját, hanem megszokta a nemzet védangyalának tartani, és nem királynénak nevezte, hanem