Műemlékvédelem, 2011 (55. évfolyam, 1-6. szám)
2011 / 5. szám - MONUMENTA DEPERDITA - Angyal Tibor: A Szabadság híd felújításának esztétikája és műemléki hitelessége
zést még nem tartották olyan fontosnak, mint manapság tesszük. Az esztétika és szépség nagyobb hangsúlyt kapott, aminek oltárán néha feláldozva a tartósságot és fenntarthatóságot, számos potenciális korróziós gócot hoztak létre. Az alsó főtartó fordított kalapprofilja például ideális csatornaként vezette a vizet a kapuzat talpaihoz és a sarukhoz. A pilonok eredeti kivitelében nem volt lábazat kiképezve a járdaszint felett, hiszen nem akarták a járdán való támaszkodás hamis képét festeni a tervezők, hanem a pilonok változatlan keresztmetszettel döfték át a járdát, s mellettük ugyanúgy hézag volt, mint a rácsrudak esetében. Az 1996-ban megkezdett vizsgálatok és állapotfelmérés után a pilonok járda feletti részére acéllemezből hegesztett szoknyákat készítettek. A 2007-ben megindított felújítás során ezeket az elemeket, reményt keltő módon, eltávolították, azonban később még nagyobb kiülésű, esztétikailag még zavaróbb kivitelben készítették el újra. A pilonok alsó részének szelvényeiben az évtizedek folyamán komoly korróziós károk keletkeztek jelenetős keresztmetszetcsökkenéssel, ráadásul az elemek nem is cserélhetők ki, mivel ezek hordják a kapuzatok teljes terhét. Érthető tehát a szándék, hogy a terelőlemezekkel a csapadék és hajó bejutását igyekeztek megakadályozni. Csak nem szép! Eredetileg a rácsrudak körül is sokkal kisebb hézag volt a járdalemez átdöfésénél, ami a fenntartást nagyon megnehezítette. Később körül is aszfaltozták ezeket, ami az útsózással együtt olyan keresztmetszetfogyást idézett elő, hogy az 1985-1986-os felújítás miatt kibontott budai déli 6-6’ rácsrúd anyaga megfolyt, az oszlop megrogyott, és elhúzta főtartó felső övét is. A megerősítés és a korrózióvédelem tehát fontos kérdések. De lehet-e csupán szerkezetként tekinteni a hídra? A Szabadság hídon csak a kapuzatokat díszítették, az íves főtartók és rácsrudak szépségét a szerkezetes szükségszerűségen alapuló formák adják, amelyek nagyrészt 2007-ig fennmaradtak. Ezért ezen formák megváltoztatása ugyanolyan beavatkozás a híd esztétikájába, mintha a díszítést módosítanánk. Még akkor is, ha látszólag csak jelentéktelen részletekről van szó. Az egyik legzavaróbb változtatás az volt, hogy a jellemzően szegecselt hídon tömegesen cserélték le az eredeti kötőelemeket csavarokra. A szegecselés kétségtelenül munkaigényesebb, lassabb, így költségesebb megoldás lett volna. Az is tény, hogy ma már nehezen található erre kivitelező (a KÖH akkori elnöke mégis talált egyet, de már későn). De a műemléki helyreállítások egyik jellemzője épp az, hogy adott esetben ma már ritka, akár kihalófélben levő techno- 1. Az eredeti és a ma látható rácsrúd karakterének különbsége. Számítógépes modell. Szerző munkája