Műemlékvédelem, 2011 (55. évfolyam, 1-6. szám)

2011 / 5. szám - MONUMENTA DEPERDITA - Angyal Tibor: A Szabadság híd felújításának esztétikája és műemléki hitelessége

zést még nem tartották olyan fontosnak, mint manapság tesszük. Az esztétika és szépség nagyobb hangsúlyt kapott, aminek oltárán néha feláldozva a tartósságot és fenntarthatóságot, számos potenciális korró­ziós gócot hoztak létre. Az alsó főtartó for­dított kalapprofilja például ideális csatorna­ként vezette a vizet a kapuzat talpaihoz és a sarukhoz. A pilonok eredeti kivitelében nem volt lábazat kiképezve a járdaszint felett, hi­szen nem akarták a járdán való támaszkodás hamis képét festeni a tervezők, hanem a pi­lonok változatlan keresztmetszettel döfték át a járdát, s mellettük ugyanúgy hézag volt, mint a rácsrudak esetében. Az 1996-ban megkezdett vizsgálatok és állapotfelmérés után a pilonok járda feletti részére acél­lemezből hegesztett szoknyákat készítettek. A 2007-ben megindított felújítás során eze­ket az elemeket, reményt keltő módon, eltá­volították, azonban később még nagyobb kiülésű, esztétikailag még zavaróbb kivitel­ben készítették el újra. A pilonok alsó részének szelvényeiben az évtizedek folyamán komoly korróziós károk keletkeztek jelenetős keresztmetszet­csökkenéssel, ráadásul az elemek nem is cserélhetők ki, mivel ezek hordják a kapuza­tok teljes terhét. Érthető tehát a szándék, hogy a terelőlemezekkel a csapadék és hajó bejutását igyekeztek megakadályozni. Csak nem szép! Eredetileg a rácsrudak körül is sokkal ki­sebb hézag volt a járdalemez átdöfésénél, ami a fenntartást nagyon megnehezítette. Később körül is aszfaltozták ezeket, ami az útsózással együtt olyan keresztmetszetfo­gyást idézett elő, hogy az 1985-1986-os fel­újítás miatt kibontott budai déli 6-6’ rácsrúd anyaga megfolyt, az oszlop megrogyott, és elhúzta főtartó felső övét is. A megerősítés és a korrózióvédelem te­hát fontos kérdések. De lehet-e csupán szer­kezetként tekinteni a hídra? A Szabadság hí­don csak a kapuzatokat díszítették, az íves főtartók és rácsrudak szépségét a szerkeze­tes szükségszerűségen alapuló formák ad­ják, amelyek nagyrészt 2007-ig fennmarad­tak. Ezért ezen formák megváltoztatása ugyanolyan beavatkozás a híd esztétikájába, mintha a díszítést módosítanánk. Még akkor is, ha látszólag csak jelentéktelen részle­tekről van szó. Az egyik legzavaróbb változtatás az volt, hogy a jellemzően szegecselt hídon tö­megesen cserélték le az eredeti kötőelemeket csavarokra. A szegecselés kétségtelenül munkaigényesebb, lassabb, így költsége­sebb megoldás lett volna. Az is tény, hogy ma már nehezen található erre kivitelező (a KÖH akkori elnöke mégis talált egyet, de már későn). De a műemléki helyreállítások egyik jellemzője épp az, hogy adott esetben ma már ritka, akár kihalófélben levő techno- 1. Az eredeti és a ma látható rácsrúd karakterének különb­sége. Számítógépes modell. Szerző munkája

Next