Műhely, 1986 (9. évfolyam, 1-6. szám)

1986 / 6. szám - MŰELEMZÉS - Szíj Béla: Kies és szelíd tájak. Jókai Mór festményei és rajzai

SZÍJ BÉLA Kies és szelíd tájak Jókai Mór festményei és rajzai Sok évtizedes szünet után ismét van otthona vagy legalábbis alkalmas pódiuma Pápán a magyar színjátszásnak; elkészült és felavatták a Jókai Mór nevét viselő új művelődési házat. Ennek falain belül kapott helyet az új, korszerű színházte­rem. Az avatási ünnepség napján az új középületben kamarakiállítás nyílt Jókai Mór rajzaiból meg tus- és vízfestményeiből. A kiállításon a csaknem húsz Jókai-festményen és­­ rajzon kívül helyet kapott Jókai két pápai tanulótársának, Orlai Petrich Somának és Petőfinek négy-négy rajza is. (A ma már nemzeti ereklyeként tisztelt Petőfi-rajzok fénymásolat formá­jában kerültek a nyilvánosság elé.) Jókai pápai diákként valójában még a festő pályára vágyott, s ez irányú kész­sége erősebb is volt, mint amilyet akkoriban a novellaírásban tudott felmutatni. Szülővárosában, Rév-Komáromban töltött gyermekéveiben — 1837 és 1841 között — rendszeresen eljárt az ottani „Rajz­iskola" óráira, s azokon az arcképrajzolás­ban és az építészeti rajzok készítésében gyakorolta magát. A pápai kollégiumban kitűnően tanult, s Petőfivel és Orlai Petrichcsel részt vett a Képzőtársaság mun­kájában. Szabad idejében sokat rajzolt és festett. Orlai Petrich is följegyezte: „ha időnk engedte, Jókaival ketten rajzolgattunk és festegettünk szűk szobánk­ban. A színek egymásra gyakorolt vegyi hatására nagy súlyt fektettünk, abban Jókai volt a mester, ő tudta, hogy milyen színeket szabad csak egymással keverni.” Ez idő tájt rajzolhatta meg tussal Tóth Ferenc szuperintendens arcképét (erről kő­nyomat is készült). Sógorának, Váli Ferencnek és nővérének, Váliné Jókai Eszter­nek lavírozott tusrajz arcképei szintén a pápai tartózkodásához közeli időkből származhatnak. Sajnos, Jókainak nem maradt Pápán egyetlen műve sem, leg­alábbis nem tudunk róla. 1842 őszén Kecskeméten folytatta tanulmányait, és szabad idejében még többet rajzolt és festett. Részben másolta más művészek munkáit, részben arcképeket ké­szített környezetének tagjairól, tanulótársairól, szállásadónőjéről, leányismerősei­ről meg festőtársáról, Muraközy Jánosról. Abonyi Lajos nevű modelljének vissza­emlékezéseiből tudjuk, hogy rajzfüzetében kecskeméti ismerőseinek arcképei mel­lett „Jósika regényeinek, Abafinak, Utolsó Báthorynak alakjai pompáztak". Kecs­keméten azonban újabb nagy sikereket aratott írásműveivel. Egyik színműve di­cséretet nyert a Magyar Tudós Társaság, vagyis az Akadémia pályázatán. Akkor már körvonalazódott előtte írói pályája, de azért a rajzolást és a festést is foly­tatta. A Hétköznapok című művének nagy sikere után már tudatosan igyekezett el­mélyülni az írói tevékenységben. Abbahagyta a jogi pályával kapcsolatos tenni- 39

Next