Mult és Jelen, 1842 (2. évfolyam, 1-104. szám)
1842-01-14 / 4. szám
ni kéntelen leszsz. Kinek keble ne dobogna lelkesebb érzéssel, midőn a’ Lafayette tollából folytamaz emberi nyilatkozatot, a’ józanokosság legmagasabb postulatamait olvassa ? ’S még is minő ínség, romlás, és veszély háromlott Francziaországra, az egész nemzetre, mondhatjuk Európára, azon nyilatkozat elsietett, korán alkalmazásából, azon eszméknek idő előtt valósággá változtatásából!— Távol vagyunk mi a’ 12 pontokat indítványozókat ilyennel vádolni, de midőn kimondották, hogy ,,a’ haladási kérdéseket vitatás alá venni, nem töredékesen törvényt alkotni, mely üdvös törvényeinket a’sikertől fosztja meg, hanem mindent egybefogó egészet kidolgozni —az idő ’s külviszonyaink halaszthatlan kivánata“ (l. a’l.d. sz. P. Hírlapot) akkor elég világosan kimondották —mit kívánnak, hogy politikai hitvallások a’ radicalismus, ’s a’ mindent egybefoglaló nép chartája létre hozása nélkül Magyarország boldogabb, jobb állapotra emelését eszközölhetőnek nem vélik.S ha ez hitök, meggyőzödésök, azt nyíltan kimondják, mint szintén a’ vezérczikk írója is, mások, kiknek ellenkező politikai nézeteik lennének, mi joggal ruháznák azon tisztelt urakra, a’ gúnyolódás vádját? Éppen igy megfordítva kérdjük azon vezérczikk érdemes írójától, miért lenne gú ny o lo d á s részünkről a’ 12 pontoknak radicalismus czimmel nevezése? Mert valóban ha azon 12 pontoknak mindent egybe fogva létre hozni akarása, nem radicalismus, úgy nem tudjuk, mit kelljen e név alatt érteni? Másfelől, vélekedésünk szerént, radicalisnak lenni a’ politikai világban éppen úgy nem hiba és szégyen, mint az erköltsiben nem vétek a’ miénkkel ellenkező hitet vagy vallást követni; ’s ha az utolsóért nem üldözünk, nem bántunk senkit, miért illessük méltatlansággal, mert velünk nem egyforma politikai véleményben van ? Még egy megjegyzésünk van a’ vezérczik érdemes írójához. Irántunk mutatott igazságtalanságát tetézi az, hogy mi a’ 12 pontokról éppen nem gúnyolódva, a’ közelebbi szathmári kihágásokról pedig teljességgel nem kárörömmel, sőt inkább kárhoztatólag szóllottunk, midőn azon pontokat „figyelemre és méltánylásra érdemeseknek“ mondok, melyek „a’ mindent kifejtő idő által érlelve czélszferűvé válhatnak, de hozzá tettük hogy „jelen formánokban idő előttiek, ’s azért alkotmányunk fel- - forgatása nélkül rögtön ki sem vihetők.“ E’ hitünket a’ két Magyar haza színe előtt kimondani most sem pirulunk. Váljon az ösiség eltörlését, nemesség adóztatását, nép képviseletet, néhány évek alatt nállunk improvisálni lehető lenne ? Azon szokásokat, törvényeket, polgári rendtartásokat, mik századok bélyegét viselik magokon, csak nem egyszerre újakkal cserélni fel ? Hogy a’ mindent érlelő idő lassanként a’ szükséges javításokat hazánkban is kifejti, erősen hiszszük, ’s hogy a’ szathmári 12 pontokban foglalt reformok kora is rendre eljö, kétséget nem szenved, de az időt valamint maga folyamatában megakasztani, úgy siettetni sem lehet — rontás nélkül, ’s ki a’ 12 pontokban foglalt eszméhez néhány évek alatt törekedne valósággá változtatni, felsülne próbájával, sőt közönséges békételenséget, háborúságot, és zűrzavart gerjesztene a’ polgári társaság keblében. Igaz mondás, ki lassan siet, tovább halad, kivált politikai javítások mezején. Engedjen meg azért a’ vezérczikk t. írója, ha kimondjuk: mi azért, hogy valaki radicalist a’ palozát felette el nem törjük, ’s ha velünk ellenkező politikai meggyőződését nyilvánítja, nem hiszszük hogy velünk gúnyolódjon, és e’ természetes igazságot szívesen követeljük mi is azon t. Írótól. Szert. Országgyűlési hiteles tudósítások. Az idei januar 4-k. tartott huszonnegyedik országos ülésben az előbbi ülés jegyzőkönyve felolvasása ’s megállítása után kormányszéki titoknokok Habos Dániel és Radnothfai Nagy Sámuel jelenték a’ kir. kormányszéknek atyafiságos köszöntése melletti azon izenetét, hogy a’ KKr. és RK. közzé bizonyos leiratok felolvastatása és kihirdettetése végett megkívánna jelenni, mire a’ KK. és RK-nek azon viszsza izenésök után, hogy magok közzé atyafiságoson elvárják,a’kir. kormányszék nem sokára meg is jelenvén,felolvastatnak nyolez rendbeli h. leiratok, ’s köziratra kéretvén kiadattatások meghatároztatok. (Itt következnek ez országos ülés jegyzőkönyvében a) b)c)d)e) f) g) h) betűk alatt az említett nyolez kir. leiratok, tartalmok kivonatban közöltetvén, melyek közzül mivel mi idei 2-d. 3-d. és jelen 4-d. számunkban hetet már egész terjedelműkben közöltünk, a’ jegyzőkönyv ezen részét, mi azon kir. leiratokra tartozik, kiadni szükségfelettinek véljük. Csak azt említjük meg micsoda renddel következnek a’ jegyzőkönyvben, a 4864 1838 rendszeres biztosságokat illető (1. 2-d. számunkban) b) 4805 1838 megyei tisztek választásáról. c) 663 1839 Partium dolgában. (1. 3-d. számunkban) d) 4121. 2841 Erdélyben lévő magyarországi levelekről e) 4122 1841. Erdélyi