Mult és Jelen, 1842 (2. évfolyam, 1-104. szám)

1842-01-14 / 4. szám

ni kéntelen leszsz. Kinek keble ne dobogna lelkesebb érzéssel, midőn a’ Lafayette tollából folyt­amaz emberi nyilatkozatot, a’ józanokos­ság legmagasabb postulatamait olvassa ? ’S még is minő ínség, romlás, és veszély háromlott Francziaországra, az egész nemzetre, mond­hatjuk Európára, azon nyilatkozat elsietett, korán alkalmazásából, azon eszméknek idő e­­lőtt valósággá változtatásából!— Távol vagyunk mi a’ 12 pontokat indítványozókat ilyennel vá­dolni, de midőn kimondották, hogy ,,a’ hala­dási kérdéseket vitatás alá venni, nem töredé­kesen törvényt alkotni, mely üdvös törvénye­inket a’sikertől fosztja­ meg, hanem mindent egybefogó egészet kidolgozni —­az idő ’s külviszonyaink halaszthatlan kivánata“ (l. a’l.­d. sz. P. Hírlapot) akkor elég világosan kimondották —mit kívánnak, hogy politikai hitvallások a’ radicalismus, ’s a’ mindent egy­befoglaló nép chartája létre hozása nélkül Ma­gyarország boldogabb, jobb állapotra emelését eszközölhetőnek nem vélik.­­­S ha ez hitök, meggyőzödésök, azt nyíltan kimondják, mint szintén a’ vezérczikk írója is, mások, kiknek ellenk­ező politikai nézeteik lennének, mi jog­gal ruháznák azon tisztelt urakra, a’ gúnyo­lódás vádját? Éppen igy megfordítva kérd­jük azon vezérczikk érdemes írójától, miért lenne g­ú n­y o l­o d á s részünkről a’ 12 pontok­nak radicalismus czimmel nevezése? Mert va­lóban ha azon 12 pontoknak mindent egy­be fogva létre hozni akarása, nem­ radicalis­­mus, úgy nem tudjuk, mit kelljen e név alatt érteni? Másfelől, vélekedésünk szerént, radicalis­­nak lenni a’ politikai világban éppen úgy nem hiba és szégyen, mint az erköltsiben nem vé­tek a’ miénkkel ellenkező hitet vagy vallást követni; ’s ha az utolsóért nem üldözünk, nem bántunk senkit, miért illessük méltatlansággal, mert velünk nem egyforma politikai vélemény­ben van ? Még egy megjegyzésünk van a’ ve­­zérczik érdemes írójához. Irántunk mutatott igazságtalanságát tetézi az, hogy mi a’ 12 pon­tokról éppen nem gúnyolódva, a’ közelebbi szathmári kihágásokról pedig teljességgel nem kárörömmel, sőt inkább kárhoztatólag szóllot­­tunk, midőn azon pontokat „figyelemre és mél­tánylásra érdemeseknek“ mondok, melyek „a’ mindent kifejtő idő által érlelve czélszferűvé válhatnak, de hozzá tettük hogy „jelen formá­nokban idő előttiek, ’s azért alkotmányunk fel- - forgatása nélkül rögtön ki sem vihetők.“ E’ hi­tünket a’ két Magyar haza színe előtt kimon­dani most sem pirulunk. Váljon az ösiség el­törlését, nemesség adóztatását, nép képvise­letet, néhány évek alatt nállunk improvi­­sálni lehető lenne­­ ? Azon szokásokat, törvé­nyeket, polgári rendtartásokat, mik századok bélyegét viselik magokon, csak nem egyszerre újakkal cserélni fel ? Hogy a’ mindent érlelő idő lassanként a’ szükséges javításokat hazánk­ban is kifejti, erősen hiszszük, ’s hogy a’ szath­mári 12 pontokban foglalt reformok kora is rendre eljö, kétséget nem szenved, de az időt valamint maga folyamatában megakasztani, úgy siettetni sem lehet — rontás nélkül, ’s ki a’ 12 pontokban foglalt eszméhez néhány évek alatt törekedne valósággá változtatni, felsül­ne próbájával, sőt közönséges békételenséget, háborúságot, és zűrzavart gerjesztene a’ polgá­ri társaság keblében. Igaz mondás, ki lassan siet, tovább halad, kivált politikai javítások mezején. Engedjen­ meg azért a’ vezérczikk t. írója, ha kimondjuk: mi azért, hogy valaki radicalist a’ palozát felette el nem törjük, ’s ha velünk ellenkező politikai meggyőződését nyilvánítja, nem hiszszük hogy velünk gúnyo­lódjon, és e’ természetes igazságot szívesen követeljük mi is azon t. Írótól. Szer­t. Országgyűlési hiteles tudó­sítások. Az idei januar­ 4-k. tartott hu­szonnegyedik országos ülésben az előbbi ülés jegyzőkönyve felolvasása ’s megállítása után kormányszéki titoknokok Habos Dániel és Rad­­nothfai Nagy Sámuel jelenték a’ kir. kormány­széknek atyafiságos köszöntése melletti azon izenetét, hogy a’ KKr. és RK. közzé bizonyos leiratok felolvastatása és kihirdettetése végett­­ megkívánna jelenni, mire a’ KK. és RK-nek­ azon viszsza izenésök után, hogy magok közzé atyafiságoson elvárják,a’kir. kormányszék nem sokára meg is jelenvén,felolvastatnak nyolez rend­beli h. leiratok, ’s köziratra kéretvén kiadattatások meghatároztatok.­­ (Itt következnek ez orszá­gos ülés jegyzőkönyvében a) b)c)d)e) f) g) h) betűk alatt az említett nyolez kir. leiratok, tartalmok kivonatban közöltetvén, melyek köz­­zül mivel mi idei 2-d. 3-d. és jelen 4-d. szá­munkban hetet már egész terjedelműkben közöl­tünk, a’ jegyzőkönyv ezen részét, mi azon kir. leiratokra tartozik, kiadni szükségfelettinek vél­jük. Csak azt említjük­ meg micsoda renddel következnek a’ jegyzőkönyvben, a­ 4864 1838 rendszeres biztosságokat illető (1. 2-d. számunk­ban) b) 4805 1838 megyei tisztek választásá­ról. c) 663 1839 Partium dolgában. (1. 3-d. számunkban) d) 4121. 2841 Erdélyben lévő magyarországi levelekről e) 4122 1841. Erdélyi

Next