Mult és Jelen, 1843 (3. évfolyam, 1-104. szám)

1843-05-16 / 39. szám

c/.im alatt is a’ m­egkivántató öszvérét megnyerhetni valamint eddig­ megtagadtatott, úgy jelen esetben is ahoz semmi re­ménységök nincs. — A’ mellett az országgyűlési költségek fedezésére kivántató ösz­veget önkéntes ajánlás útján sem létesíthetik, m­iddn az erdélyi kir. storm­ánynak­ több izpen kibocsátott rendeletei által az ily nemű pénzek­ felszedései­­ben akadályoztatnak. Mind ezen okok­­elhúzásával a’ paran­csolt küretküldésnek elhalasztása a’ UK. általános nézetévé vált. — Kunéit ellenében a’ magos főispáni helytartó ur újab­ban figyelmezteti a’ HU, hogy más okok mellőzésével, avagy csak a k. kir. meghivó levél iránti tiszteletből is, annak ez úttali teljesitése iránt intézkednének.­­ Azonban a’ HU ál­talánosan magok nézetei mellett újabban is megmaradván ’s ellenkező értelemben a’ főispáni helytartó ur újabb felszólí­tására is csak egy szózat sem emelkedvén, határozatul kimon­datott, miszerint a’ megye rendei a’ felhozott törvényes és lehetetlenségi okok tekintetbe vételével elhatározták nem e­­reszkedni ez úttal a’ követek választásába, ’s az előad­ott a-­kadályok létezéséig a’ fenntisztelt k. kir. meghívó levélben kihirdetett országgyűlésre követeket nem küldeni. — Mely határozás kimondása után , a’ megs főispányi helytartó ur a’ tárgyban további teendők iránt a’ vitatások rendiben is nyil­vánított különböző nézetek egyeztetésire felszólítván a’ me­gye rendeit, az e­ felett keletkezett vitatások nyomán elha­tározták a’ 10V . cs. kir. a [»őstől­­ Felségéhez intézendő azon »tton , melyen a’ fenntisztelt kir. meghivó levél hozzájuk ér­kezett felterjesztendő alázatos felírásban alattvalói hódoló tisz­telettel felterjeszteni mind azon fennebb elősorolt akadályo­kat, melyek miatt a’ kinyírandó országgyűlésre való követek választását ez úttal elhalasztani kéntelenittetteki ’s megkér­ni egyszersmind ö cs. II. Felséget hogy azon akadályoknak minél előbbi elhárítása által e’ megye rendéit a’ további bizonytalan állásból kiemelni kegyelmesen m­éltoztasson, más felől tétessék alázatos felirás nádor ő cs. k. fennségéhez, mint az 1480-ki elválás előtti 17-k­­. czikkbe igtatott nádo­ri kötelességről irt törvény nyomán az ország főközbenjáró­jához és a' nagy misgu­ló­rendek tábla elnökéhez, melyben a’ tárgy körülményes felfejtése mellett alázatos tisztelettel kérettessék­ meg e cs. k. fennsége, hogy magos közbenjárói tisztinél fogva a’ Készeknek, ’s azok között megyénknek is jelen nyomasztó állása minél előbbi megszüntetésését esz­közölni, ’s a’ viszszakapcsolás tárgyának minél előbb ország­­gyűlési tanácskozás alá vétetése alkalmával ezen megye ren­deinek is alkalmat és módot nyújtani méltoztassék arra, hogy azokba magok részéről küldendő követjeik által részt vehes­senek. — Végre kir. személynök ő n. mlsga mint a’ KK. és Rt­. táblájának elnöke ’s ezúttal a’ tisztelt követi tábla is a’ történtek elősorolása mellett értesűtessenek arról, miként megyénk rendelnek követjeik által díszes soraikban való meg­jelenése ez úttali elhalasztását nem a’ visszzacsatoltatás iránt mindég tanúsított buzgóság csökkenésének, hanem a’ nyo­masztó körülmények mostohaságainak tulajdonain kegyes­kedjenek.­• (Vége következik.) Ith­lia Sepsi Szent Györgyön mult mártzius tQ-k ritka s talán a' két honban ez ideig pá­ratlan házasságnál; valánk tanúi. Pál Györgyöt, a­ 100 é­­ves hegedűst, Horváth Annával, egy falusi kovács öz­vegyével , mint egy 12 évűvel közé-öszve az itteni rom. k­a­­tholikusok egyházában lelkész Fülöp ur számos úri és köz­­rendű bámulok jelenlétében. — Az uj pár első látogatását, unokái, ’s ezeknek gyermekeiből alakított zenekar kíséreté­ben főkirálybiránk mélt. Petr. Horváth Albert ur nőjénél té­vé, kinek is Pál ezen szókkal mutatá­ bé feleségét ,,itt az if­jú aszszony.“ — A’ lakomára öszvehivott különböző rangu és mesterséget űző polgárok társaságát megjelenésekkel di­­szesiték a’mélt. főkirálybiró ’s székely huszár alezeredes He­gedűs urak több polgári és katonai tisztekkel, ’s a’ Pál csa­lád földes urai, az itten birtokos mélt. Daczó nemzetség több tagjaival. A’ lakomán megjelent tisztelt urak a’ritka házaspár egésségéért, ’s életükért áldomást ürítvén, a’ ingadozó ven­dégek köréből eltávoztak. — Ebédután következett a’ lako­mára hivott vendégek által hozott ajándékok átadása, melyek k­özül kiemelendő a’ násznagynak, egy ifjú asztalosnak saját kézmüve bemutatása. —­ A’ násznagy egy szabó által hozott Köntös darab átadása után igy szólitá­ meg Páit:— ,,Ritka ö­­reg! én is készítettem kegyelmednek minden nemzeti különb­ség nélkül széles e’ világon használt, ’s mind végig haszná­landó öltönyt, adja Isten, hogy késére légyen szüksége rá,fí ezen szóval megnyílt az ajtó, ’s egy fekete koporsót pillanta meg a’ kiváncsi nász sereg. Púi az ajándékot megköszönte, ’s óhajtását az asztaloséval egyesítette. — Kérdezték Púitól: ,,ugyan öreg miért házasodott­ meg ?“ Ki a’ tudaklóknak azt felelte: ,,az ember meg is vénülhet, s jó ha­ngg korában van gyámola.“ De tisztelt olvasó! szeretnél ugye­bár tudni a’ 106 éves vőlegényről részletesebben is valamit ? A’ törpe ,k­ kora ciaczúra is nyíl egyenes Pii György nemzete szoká­sa szerint igen ifjú korában házasodván, két fiúnak, kik kö­zül négyen ma is élő és vén emberek, ’s hat leánynak aty­ja lett­ ezen is gyermekeitől származott család élő tagjai 125 vannak, másodszori házassága gyer­mellekkel nem örven­deztető , remélni lehet hogy e’ harmadik se fog a’ háznál gyermek sirást okozni. — Pii György eleven, víg egyén, ez elött négy évvel Szentgyörgytöl három mérföldre lakó köz­lőt gyalog meglátogatta, az alkalommal több vidéki ismerős­­seit is felkeresvén­ most hetenként hegedűjével egy­szer meg­látogatja városi pártfogóit, ’s játszandó zene darabjai a’ köz­mondást igazolják, hogy a’ vén hegedűs mindennap felejt.— Huszonhat év előtt mind kihullott fogai hiányát nem Gén érzi, mert a’ bust jó étvágygyal fogyasztja. — Pii György egész életében mértékletesen élt, ’s jutalmul nyeré, hogy a’ JOG év terheit nem érzi. — Közli S. S. Hil­­lalk­ozás. *) Ezen lapok 36 — 37-dik számaiban megjelent ,,C z á r o l­a t és helyreigazítás Háromszék­ből“ ezimi­ czikkre ,­­azota számára kiket illet, csak annyit tartok szükségesnek ez­úttal, tisztelt szerkesztő úr engedelmé­vel megjegy­ezni, hogy arra felelni méltónak és tanácsosnak nem találom, mert a’ mint nem tartom igen sikeres foglalatosság­nak szerecsent mosni, úgy irtózok minden keserű rep­­­icázá­soktól, melyeknek igen kényes tárgyak körül kellene forga­­niok, hanem bátorságot veszek magamnak egész tisztelettel arra kérni a’ netalán érdekelteket, méltóztassanak a’ cza­­folt tudósitást, sine ira et studio hidegvérrel megolvas­ni, ’s ha igazsággal benne ellenkezőt találnának — ám súj­tson engemet méltó haragjok. — Y. SZilSZ viSAOIiyoR* N. S­z e b e n április 28-kán — ,,Tegnap volt az idei első szász nemzeti közönség gyűlésé­nek az utolsó ülése, és a’ követek már haza térnek küldő­iknek előfordult értekezésekről számot adni. Kend lehet va­lóban tagadni, hogy­ e’gy ülés eredményeit, mind a’ szász nem­zet körében, mind azon kivül is feszült figyelemmel várták, ’s ha azok kik az arróli tudósításokat (legyenek azok igazak vagy hamisak) módon kapják, mintegy éhezik, különösen hogy a’ magyar hírlapok hasábjait azokkal megtöltsék, ’s a’ szász fondorkodó mesterkedésekről uj jeremiási énekeket han­goztassanak, reményükben megcsalatkoznak: nem fogják leg­alább elmulatni a’ bureaukratziáról, hivatalbeliek zsarnoksá­gáról, és nyilvánosság hitlányáról a’ szászok köztt a’ régi é­­neket ellantolni. Ezeket már és könnyen hivő hallgatóikat bi­zonyossá tehetjük , hogy ezen gyűlés elhatározó végzéseiről azon egyszerű okból nem kaphatnak tudósításokat ,— mert ilyen végzések nem történtek. — De azért nem kell teljesség­gel azt hinni, hogy e’ gyűlés semmi fontossággal nem birt, ezéljának meg nem felelt, ’s az országgyűlésével a’szász nép és képviselői munkássága ’s erőteljessége is véget érte vol­na.. .Jótékony érzést kellett a figyelmes vizsgálóban fe­­­köl­te­n­i, midőn az egyes kerületek követeinek adott utasitásból láthatta a’ szász nép közös czélra együtt munkálódását, és egyetértő törekvését, hogy igaz úton szerzett jogait fenntart­hassa, az ország fejedelme iránt tartozó és épségben meg­maradott hivségnek, vagy az ország képviseletét vele együtt tevő testvér nemzetek alkotmányos jogainak megsértése n­é­l­­­küli .De a’ tárgyak melyek vitatás alá kerültek, sokkal fontosab­bak valának, és jóval több előmunkálatokat kívántak, mint­sem rögtön elhatároztathattak volna. Azoknak azért kimerí­tő módon kidolgozása egyes biztosságoknak adatott­ át, ’s mi­dőn azon munkák készen leendenek, a’ kerületekkel közöl­­tetni fognak, melyeknek azt illető vélekedése békéretik, ’s igy fognak egy következő ülésben tanácskozás alá vétetni, és elhatároztatni. E­ szerint ez évi nemzeti gyűlésünk maga fel­adatát előrelátással és megfontolással teljesítette, ’s azzal újabban bizonyságát adta, hogy a’ nekünk szászoknak adott czim­zet: V­­udent­es et circumspecti, nem a’ levegőből van véve. Egyebaránt a’ gyűlés mint törvényszék is jótékonyul működött magánosok érdekében több perek elítélésével, me­lyek az országgyűlés folyamatja alatt elibe, mint felfolya­­modási szék­ekibe vitettek, de az országgyűlése alatt szokott perszünetért el nem láttathattak. — A’ mi a’ szászvárosi cor­­tesek által eljátszott intermezzo-t illeti, az post festa történt, tehát a’ gyűlés munkálodására semmi befolyása nem­ lehe­t) E' nyilatkozást alólirthoz az ,,Erdélyi Híradó“ szerkesztőségétől , köze­lebbről , mint mondják, vezérczikűek írására, tehát a’ közvéleményt ve­zérelni Háromszékről meghívott V­i­d­a Máról­y úr küldötte; de nem úgy, mint kiadva van, hanem egy csomó szemely­sértéssel , piszokkal, és bántó, éles kitételekkel megtömve, a' Vida Károly urnál semmi te­kintetben alább nem álló levelezőnket érdekelve, adatokra, okokra erőssé­gekre tehát személy megtámadással felelve — a'mi természetesen könnyű, de nem csinos és nem is igen illendő modor. Szerkesztő mind a­­mellett meg lévén győzöd­ve hogy az ily módon bánás, az azt mivelő szé­gyenére vál­t, azon beküldött czikket maga eredeti igazán szerecseiv alakjában szívesen kiadta volna; azért is hogy Vida Károly urnak szép munkájáni örömét és elheletet el ne rontsa, de minden iparkodása mel­lett is hatalmában nem állott: a czikk fénypontjai világot nem láthattak, mit mentségéül kivan tudatni........... Szerit.

Next