Mult és Jelen, 1843 (3. évfolyam, 1-104. szám)
Toldalékok - 1843-05-16 / 39. szám
156 mely öröllös várta talán halálát, ’s e’ bizonyos vólt ha maradott; ha távozott, ítélet mondatott reája, és ingó, ingatlan javaitól megfosztatott. Ki ártatlanságában bízván a’ megintés daczára is helytt maradott, a’ következő napon még egyszer megintetett ’s ha akkor sem távozott, harmadik intés halált hozott nékie , egy pap elé állott ’s a’ szentséget oda nyújtotta a’ szerencsétlennek , ki a’ nélkül hogy az ellene tett vádakt megtudja, minden kihallgatás nélkül a’ legközelebb álló fához vitetett ’s arra felköttetett. — Ugyan ezen büntetés érte a’ titkos itélőszék tagjait is, ki tudomását mással közölte, 's így esküjét megszegte. Minden tag a' legszentebbül megeskütt, hogy tulajdon nője és gyermeke, atyja és anyja, és minden előtt, mi ég és föld köztt lebeg, mire a’ nap sugárét veti és mit eső nedvesít, szóval minden előtt a’ szent itélőszéket titokban tartja. Ki e’ rettenetes itélőszék titkai közzül bármi keveset nyilvánositott; ki természeti igazság érzetéből , szánakozásból, rokonság-vagy barátságból , az elitélt szerencsétlen áldozatnak intést adott hogy ez a’ reája kimondott birói ítélet elől magát megmenthette: az olyan áruló felakasztatott, hét lábbal magasbra, mint bár melyik más elitélt egyén. A’ titkos üléseknek más folyamatja volt.s azok ebbe rendszerint csak nagyobb gonosztévők idéztettek, vagy olyanok, kiket a’biráli bünösöknek kívántak találni. Az itélőszék szabad hírnöke éjfélkor három kalapácsütéssel az idézőlevelet az idézett háza vagy vára kapujára szegezte, a’ kapuból három darab forgácsot kivágott, annak tanúsítására, hogy az idézést valósággal véghezvitte. E’ gyakran nagyon veszélyes teljesítése volt a’ rémitő kötelességnek, mert azok, kik ilyen idézésre készen állottak, a’ szabad hírnököt meglesették, é s midőn ez kötelességét teljesítette, t. i. a' három kalapácsütést a’ kapura megtette, elfogatták. Az ilyen szerencsétlen hírnök, többnyire vagy ottan helyben agyon üttetett, vagy a’ vártömlöcz örökös éjjébe temettetett, hol éhes talás vetett véget életénél. Ha a' szabadhifik a’ véghezvitt idézés bizonyság jeleit, a’ nyi időhaladékot nyert. A’ bűntények, melyekért az idézés történt, a’ következők voltak: eretnekség, gyilkosság, nősparáznaság , házasságtörés, szűzragadás, büvölés, rablás ’s te, melyeket mind halálos büntetés ért. A’ kijelelt éjen az idézettnek , egy bizonyos keresztúton megjelennie kellett, hol a’ titkos itélőszék egyik hírnöke reája várakozott, ki őtet békötött szemekkel a’ szent itélőszékhez vezette, mely ülését többnyire valamely öszveomlott egyház sirtboltjában, vagy valamely természetes vagy mesterkezek által készitett és a’ bélépet borzadással eltöltő barlangban, néha valamely felhagyott puszta vár romjai alatt lévő vártömlöczben tartotta. Itt látta a’ bévezetett, midőn szemeiről a’ kötő levétetett, feketébe hurkolt biráit, elfedett arczczal egy fekete takaróval bévont asztal körül ülni, melyen gyűltek, kötelek kinzó eszközök hevertek. A’ magasabb helyen ülő szabadgróf és a’ székbirái előtt, keresztbe rakott hóltembercsontok állottak, és kötelekkel körül font halál iö, melybe egy gyilok volt szúrva. A’ forma szerinti vádlás és az idézett vallatása elkezdődött. A’ vádlott, az ellene felhozott vádból, eskü által magát kitisztíthatta, de a’ vádlónak is esküdnie és három tanút elöálatnia kellett, kik esküjük által bizonyították a’ vádló kimondását. A’ vádlott ismét védelmezhette magát az által, hogy a’ vádlófél és annak három tanúi ellen maga részéről hat tanút állitott elé, kik igazsága ’s ártatlansága mellett esküvéssel bizonyítottak. Ekkor a’ vádló tizenhárom tanú által bizonyította az általa felhozott vádat, mely ellen a’ vádlott magát huszonegy tanúval védelmezhette. E’ volt a’ bizonyítás legfelsőbb foka, melyet legottan vádalóli felmentés és szabadon bocsátás követett. Ha az idézett a’ meghatározott időre az itélőszék elött nem jelent meg, bűnösnek nézetett ’s éppen úgy mintha a’ bírák által bűnösnek találtatott volna, halálra ítéltetett. Az ilyen szerencsétlenen a’ halálos ítéletet végrehajtani, minden tudó ki az áldozatot bárhol is megtalálta, köteles volt. A’ szerencsétlen mindég élő fára köttetett fel, annak jeléül hogy rajta a' titkos itélőszék ítélete hajtatottvégre. Ha az elitélt áldozat magát hóhéra ellen védelmezte, akkor ötét a’ tudó elébb meggyilkolta’s azután kötötte fel, és azé végre különösen bélyegzett kést a fahér erbe döfte. Ha valamely gonosztévé négy vagy három tudó által is tényen éretett, azok által legottan meggyilkoltathatott.