Mult és Jelen, 1845 (5. évfolyam, 1-104. szám)

1845-06-10 / 46. szám

azon levele vétetvén­ fel, melyben értesíti a­ megyéi, hogy ezen uj kormányi eljárás ellen ő Felségéhez­­elírást intézett és hasonló lé­pést tenni e’ megyei is felszólítja; az e­ fe­lett folyt tanácskozás rendén élénk nyilatko­zatok történtek , némelyek ezen uj intézke­dés által egyedi, a' megye municipalis jogai alá ásatását látták terveztetni 's azt nyilván törvénybe ütközőnek álltják; mások ellenben a' kormány ezen atyai gondoskodását a’ rend fenntartására nézve felette szükségesnek ’s annálfogva hálás köszönettel fogadandónak itélék. A­ többség felírást határozott, mely­ben a’ HR felfejtvén, hogy a' mennyiben a­­zon rendkívüli változások, melyek a' legkö­zelebbi időkben tudomásukra esett több fő­­ispáni helytartók kinevezésével a' megyék kor­mányai körül eddig szokatlan módon is tör­téntek, minden kétségen kívülivé teszik előt­tük, hogy megyei beligazgatásukat érdeklő­­leg egy új rendszer behozatra terveztetik,­­­­a­­mi annyival inkább felébresztette figyelmü­ket, minthogy ez által a­ megyék és kor­mányzók közti eddig létezett viszonyt megvál­tozva , és e­ tekintetben helyhatósági rend­szerüket sokkal közelebbről látják érdekelve lenni, hogy sem azt a­ törvényhozás mellő­zésével egyedül kormányilag eszközölhetőnek tarthatnák, kijelentvén továbbá, miként ő Fel­ségének a­ megyék főkom­ányzói kinevezésé­ben gyakorlott jogát kétségbe vonni legke­vésbé sem szándékuk, de egyszersmind őszin­tén nyilvánítják, miképp azt, hogy megyei beligazgatásukat érdeklő bármely változások a­ kormány által egyoldalúkig létethessenek, törvényeink is jelesen az 1­7 / 1­ 13­­. sz. ren­deletével megegyeztetni nem tudják, és az öt tekintetben teendő egyoldalu­ rendelkezést tör­vényesnek el nem ismerhetik, írni bizodalom­­mal kérik ő Felségét, hogy tekintetbe vé­­vén a’ törvény rendeletét, mely szerint a’ me­gyei kormányzási rendszer változtatása eg­re­­dü­l törvényhozás útján eszközölhető, a’ czél­­ba vett új kormányzási rendszernek életbe léptetését felfüggeszteni, és annak, ha azt a’ közjó kivánja, elrendezt­elését a' törvényho­zás útján kegyesen eszközöltetni méltóztas­­sék. — Ezután Tolna megyének a' Moldvá­ban létező ’s régi ősi birtokuktól megfosz­tott magyarok iránti felszólítása olvastatott­, mely is közméltánylattal fogadtatván, e’ me­gye részéről ő Felségéhez következő értelmű felírás tétetni határoztatott: A’ régibb és u­­jabb kor nemzetei történetének évkönyveiben pártatlan hetükkel találván feljegyezve, mi­képp mind ezek csak addig foglaltak helyet a' világ nemzet-családjainak sorában, mig leg­drágább kincsöket, nemzetiségüket ereklyeként őrizék, oly ősi hagyománykint, milyent csak erőszak és a­ kérlelhetetlen sors vas keze va­­la képpes elrabolni, de akkor is az elnyo­mók létét nem hoszszasan indítható anyagi jólét és szellemi boldogság; mert a’ nemze­tiség lelkesítő szabadságának romjain ébren őrködött annak szelleme, hogy lassanként e­­rejében gyarapítva, diadalát ülje természet­­adta hatalmának: a' megye illei is tehát, nem­zetiségük iránti szeretetből , mely keblöket lelkesíti ,­­s az emberiség iránti átalános kö­telességből indulva járulnak ő Felségéhez, mint apostoli és magyar királyhoz egy el­nyomott nép ügyében, hozzájok a­ természet kötelékei, mint magyarokhoz és álladalmi kap­csok , mint keresztyénekhez szorosan fűznek. Szomorúan értesülnek ugyan­is a’ szomszéd moldvai fejedelemség bakói kerületében le­települt vérrokonuak nemzetiségének és val­lás gyakorlásának elnyomatása, sőt örökös joggal birt szabadságától önkényesen lett meg­fosztatása felöl. Mely néptöredék, maradéka ama 40,000 magyarnak , kik a' 17-­ század végével a’ vallásos és politikai üldözések bo­rús korában tőlünk, rokonaiktól, a­ bánság­ból idegen honba valónak kénytelenek köl­tözni , idegen és ellenséges elméknek adan­dók helyet; 's ámbár a’ szathmári kibékülés, és a’ karlovic­zi békekötés az üldözéseknek véget vetett, ’s az előbbi béke és nyugalom helyreállott, szerencsétlen atyánkfiai, viszsza­­jöhetésöknek csak reményében élhetének , 's most e­ néptöredéknek utódai azok, kik is­mét körünkbe vágyódnak, hogy nemzetisé­güket és vallásukat biztositó alkotmányos tör­vényeink áldásait el veszhessék. Mi végre leg­­hódolóbb tisztelettel kérik a' megye R­ei ö Felségét, hogy nevezett magyar rokoninknak a’ moldovai fejedelemségből ismét körünkbe leendő átszállítása ’s a’ most a nélkül is né­­pesitésbe vett kamarai pusztákon leendő meg­telepítése iránt a’ legczélszerű­bben rendel­kezni kegyeskedjék. — Borsod megyének a’ miskolczi elhamvadt nemzeti színház felépit­­hetése véget­ti segedelem gyűjtésre felszólítá­sa, valamint szintén Szepes megyének a’ ma­gurai éhséggel küzdők felsegélése, és végre Szerém­ megyének a' vukovár-fiumei vasúté­pítés előmozdítása iránti levelei, közpártolás­ra találván, a’ szükséges segedelempénz és részvény-gyűjtések a’ szolgabiráknak megha­­gyattak. — Végül Kraszna megye értesítése, mely szerint a’ levelezésekben e' megyétől a’ ,,Kedves barátink és atyánkfiaik czimnel fo­­gadta­ el, tudásul vétetett. Gömör megyének a’ P. H. szerint, má­jus 27-n kezdödék tisztujitása. Hatalmas két párt vívott a’ megyében, melynek eredmé­nye az lett, hogy eddigi másod-alispán Szent­­m­­i­k­l­ó­s­y Antal, A­b­a­f­y .J­á­n­o­s ellen 4­11 szó többséggel első alispánná választatott, ’s másod-alispánná közfelkiáltással F­á­y Gusz­­t­á­v. A’ választók öszves száma 3394 volt. Ling megye május 22-kei évnegyedes közgyűlésében lelan­­cskozás tárgya volt a többek közt Nográd megye azon értesítő le­vele, mely szerint minden a gyárakhoz tar­tozó személyek egyes tisztviselők által boloz­­tatássali megfenyitésök eltiltását határozó. Ezt, e’ megye is buzgón pártolván , minden ke­reskedő’,-, gyárosok-, mesteremberek-’s Ung­­vár városában házzal bírókra is kiterjeszteni végezé. — Továbbá megemlítendő még Sza­bolcs megye azon levele, melyben a fő is­pá­ni helytartói kinevezések által tervbe vett uj kormány rendszer béhozatala iránti aggodal­mát irja­ meg. E’ megtalálás pártoltalván, ná­dor ő felnsége tisztelettel megkéretni végez­tetett, hogy ő Felsége akaratát oda vinni méltóztassék, miszerint a’ meglévő főispánok helyett administratorok ne neveztessenek. 27­3 KÜLFÖLD. Spanyolország. Madridból május 20-ról írják, hogy azon tudósítás, mintha a’ romai szent székkel a’ concordata aláiratok­ volna nem valósult-m­eg; mert a’ pápa csak egy ideiglenes alku kötésére adta egyezését, de a’ melynek több pontjai a* spanyol kor­mány jóváhagyását nem nyerték­ meg, mivel azokra Castillo y Ayensa követ meghatalmaz­va nem volt. Azon egyezés tehát Romába viszszakíildetik, ’s így a* pápai nuntiusnak Madridba küldetése és a’ Romával teljesen kibékülés, továbbra halad. E’ hir Madridban nagy ingerültséget okozott, a' nép mint a' cortesi gyűlés feszült várakozásban láttatott lenni, ’s a’ minisztérium mint mondják, meg hasonlóit. Úgy hiszik carlistai titkos béfolyás okozta volna a’ dolgoknak ez öszvebonyolodá­­sát. —­lfjabb és telegráfi tudósítás szerint, május 23-n a' királyné a’ cartes-i gyűlést sze­mélyesen bézárta, ’s az nap az új alkotmány is kihirdettetett. Francziaország: itt közöljük a' fővárosi erősségeknek fegyverrel megrakását tárgyazó törvényjavaslat ügyében Lamartine által május 6-n tartott beszédet, ki abban magát a­ radicalismus hősének mutatta, mely­ben a’ személyesen uralkodási rendszert kí­méletlenül megtámadta. „Oly had esetében , melyet ellenünk egy coalitio kezdenek-'s i­­lyennek békövetkezését előre láthatjuk - a’ franczia forradalom Europa elött egyedül áll. E’ forradalom nincs még az európai státusok politikai rendszerébe bevive, és még ta­lán félszázadig sem leend; azért ilyen állásá­ban minden elvháboru, coalitio elleni hábo­rú. A­ csatatér Europa. Számitsuk-fel a’ m­­askodók hadierejét. Egyik részen Francziaor­­szág 32 millió lakossal, a­ más részen egész Európa számtalan népeivel. Egy­felöl egy franczia sereg, melyet 600,000-en fel­ül szá­­mitni nem lehet, másfelől mint 1814-ben és 1815-ben egy millió katona. Megengedem, hogy Francziaország katonái bátorsága és zászlói alá siető gyermekei hazaszeretete által, ily temérdek hadierővel is szembe szállhat, 's bár legyen egy, kettő vagy egy, három ellen, igy is a’ győzedelem miénk lehet, mire az 181­4-ki ütközeteket és gyözedelmeket bizony­ságul hivhatom. ’S feltéve — és elgondolva ez esetet — melynek következését remélheti csak a' franczia szív, a’ minisztérium 360 á­­gyut és 60,000 embert Párizsban akar hagy­ni ! Mennyi ütközeteket nyertek­ meg, vagy vesztettek­ el sokkal kisebb seregcsapat jelen vagy távolléte miatt! A' inarengoi ütközetet megnyertük egy 10,000-böl álló sereg meg­érkezése által, a’ waterloo-i ütközetet pedig 30,000 embernek meg nem­ érkezésért elvesz­tettük. Párizs megerősítésének azért első e­­redm­énye Francziaország hadi erejének gyen­gülése, és serge egy részének a’ fővárosba viszszatartóztatása, mely talán részünkre a’ gyözedelmet a’ csatatéren biztosította volna. Egy ostromlás, valamely baleset, vagy más ilyen seh­etség esetében, melyet honszerete­tünk mellett előre látni ugyan nincs szükség, de a’ miknek még is gondolatunk előtt kell lebegni, a' franczia sereg­ként­elen lenne Pá­rizs alá viszszavonulni. Mi történik ekkor? A' kormány igen rosz hadi állásban látja magát, félhet a' hadierő egy ponton öszvegyű­jtésé­­töl, midőn az idegen lovasság a’ különböző seregcsapatok közzé benyomul, és akadályoz­tatni fogja annak a' főváros kőfalai alatt egyesü­lését. 11 a már Párizs megszállva lenne, az i­­degenek azt meglepnék, nincs egy hadivezér is ki azt ne mondja , hogy több kinézés van az országnak és nemzeti erőnek felkelését várni, azon esetben, midőn az ellenség Párizst elfoglalta, mintha az megerősítve van. Három eset lehetséges : vagy bézárja magát az el­lenséges sereg Párizsba, 's akkor lehet gon­dolni, hogy a' honszeretet az egész hazát men­nyire felzaklatná, hogy az idegen sereg a’ nemzeti sergek és nép közzé bészorittassék; vagy a’ megtámadó sereg oly állapotra jutna, midőn azon szemrehányást megér­demelné, a’ a' mit M­ápoleon egy tábornoknak lelt; „min­den tábornok, ki egy fővárost maga után hagy, a’ nélkül, hogy annak népe felől biz­tosítva lenne, elveszve van,’ vagy végre a' megtámadó­ sereg azon helyzetbe jönne, a' mit M­ápoleon egy portugáliai tábornokunk szem : egy fővárost vagy megvenni kell, vagy attól száz mértföldre azt semmivé tenni. Azt erő­sítem, hogy éppen úgy ellenkezik a’ hábo­rúban jártasok, mint a’ történett­an oktatásai­val, ha a’ hadi m­unkálódások alapjává nem a’ határszéleket teszik , de a’ helyett azokat az ország szivébe átteszik. Kik ezt tették, né­pek vagy vezérek , mindég megbánták. M­incs „egy nép is, melyre nézve fővárosának meg­erősítése romlás ne lenne.“ Olvassuk bár a’ világ hadtörténeteit , jusson eszünkbe Ró­ma, mely mihelyt hadimunkálódásai alapját más hová tette­ át, mint a’ hol az volt, t. i. a' római birodalom az Euphrates , a' Duna és Scylthia, legoltan távolabbi tagjainak meg­merevedését és öszvesugorodását érezte, mint­ha halálos fagy szállotta volna meg azokat, Italiába és Rómába zárkozott­ bé, ’s két szá­zadban háromszor tiporlatolt el. Róma volt Rómának sirja. Jusson eszünkbe Konstanczi-

Next