Mult és Jelen, 1845 (5. évfolyam, 1-104. szám)
1845-01-24 / 7. szám
Holosvár u. 2. Péntek j mn. a a-n 1845 ERDÉLYI HÍRLAP. ERDÉLY ÉS MAGYARORSZÁG. Grgasztik. Nagyajtai Cserei Miklós kir. tanácsos, Mezö-Záhonhorda megyében' múlt 18'ti-dik év decembere 30-a fáradságos élte küzdelmeit bévégzé. Az idvezült 1804-i) az érd. törv. kir. táblához számfeletti tiszteletbeli, 1809-b számfeletti fizetéses, végre 1815-b rendes biróvá neveztetett; 1813-tg íráromszék főkirálybirói helytartója lett, mely hivatalát az 1817-d esztendőben letette, 1819-b kormányszéki tanácsosi hivatalra emeltetett,s 1826-b nyugalomra bocsáttatott. Kik őiét közelebbről ismerték, tudják, hogy méltán e haza jelesebb fiái közzé számíttatott, ki keresztyéni, polgári, tisztviselői kötelességét mindég lelkiesméretesen teljeitette, hona ügyében első ifjúságától kézelve szóval, lelkes munkás volt, szegények , árvák, elnyomottak gyámolitásában örömét találta, 's vég-lehelletéig Istenéhez, fejedelméhez, hazájához hiv maradott. A’ három, utolsó erdélyi nevezetes országgyűlésen mint kir. hivatalos a’ conservativ párt egyik értelmesebb és kitünöbb szónoka vala, ki a' méltatlan megtámadásoktól, a’ divatos vélemény-sirelmellenségtöl viszsza nem rezzenve, meggyőződését, ’s az ősi alkotmány iránti ragaszkodását minden alkalommal bátran nyilvánította. Abból, hogy az 1831-ki politikai elveket,'s a’ közügyek czélba vett irányát nem helyesli, titkot sohasem csinált, a' kopár és sükerellen sérelmi rendszerrel nem barátkozott, mert tudta, hogy a' bon javát, előmentét egyedül az ország és kormány közötti egyetértés, a’kettőnek kezel lógása eszközölheti. Ha élefát gyümölcséről, egy politikai rendszert eredményéből kell megítélni, úgy hazánknak a haladás utolsó tizedében helyttállása, hogy ne mondjuk, az időtől elmaradása, az 1834-ki magasztos elvek dicséretét és gyakorlati hasznos voltát nem hirdeti. Mint figyelemre méltó adatokat az idvezült eletéből említhetjük még, miszerint többször volt nevezetes hazai ügyekben a' kir. kormányszék által biztosnak kiküldve, jelesen 1813-b mint az erdélyi határszélek kijárására nevezett biztosság tagja, 1822-n pedig a' Török birodalommal folyó kereskedés jobb karba állítására rendelt biztosság elnöke, valamint hallgatással nem mellőzhetjük azt is, hogy az olvasásban, tudományokkal foglalkozásban gyönyörködött, ’s classical műveltséggel is bírt, minek elég bizonysága, hogy Tacitus históriája öt könyvét ezelőtt néhány évvel, már éles korában, magyarra lefordította. Nyugodjanak békével a derék hazafinak, hiv alattvalónak, jó embernek porai csendesen! Sz.ászregein olvasd - társulni. Létezik városunkban egy igen szép és idős intézet „Régen vidéki olvasó-társulat“ nevezet alatt, mely habár kicsiny kezdetből alkalmas állást és terjedelmet fejtett is ki aránylag magából, kevesen tudunk róla valamit. Keletkezésének rövid története im ez : 1810-k év télutó havában, a'as vármegyének városunkban tartatott törvényszékezése alkalmával az illető ügyvédszéken, mélt. báró Bánffy János úr megpendíti a’ nagyon is korszent eszmét 's a’ jelen lévő lelkesbék áthatva a’ szellemi hiány zsibbasztó érzetétől, meleg kebellel ragadják a’ kedvező alkalmat, ’s az ige testté válván, keletkezik a’ társulat. Valamint 12 pontokból álló szabályok hatnak, csupán az intézet könyvei kezelése módját, részvény fizetési ’s egyéb múlhatatlan szükségeseket tárgyazók egyszerűen. Oszvetétetik egynéhány részvény személy szerinti váltó fforintjával, ’s a’ könyvek hozatalára nézve, melynek felügyelésével és a’ tagoknak magán olvasás végetti kiadásával, egy, hivatalánál fogva, különben is legtöbbnyire a városon üléshez köttetett egyén előlegesen megbizalik, szükséges intézkedések tételnek. Azonban egylet, bár mint akarjuk is azt egyszerűsilni, kellő életművek — tisztviselők — nélkül nem állhatván fenn , a’ tisztelt báró úr közakarattal társulat igazgatójának felkiáltatik, 's a' már megbízott könyvtárnok mellé pénztárnok és jegyző választ atik, — mely hivatalok évenként változás alá jönnek, haneha a’ bizalom központosukténál fogva újra megválasztatnak és azt maguk is elfogadják, — kik egyszersmind a’ társulat közi dl és és kisebb ügyeinek kezelésével is választmányukig megbizvák, 's eljárásukról a' minden évben kétszer tartandó közgyűlésnek jelentést teendők. "S miután megállittatik az is, hogy a’ társulat esztendeje, mindég a’polgárival végződik és kezdődik; az olvasás csak hamar megkezdetett, folyt és foly nagy szorgalommal e’ mai napig, így állunk most , és a’ ma már hála a’ haladás nemzetének valami 300 darab mind a' legszebb és válogatottabb mulattatós tudományos magyar könyvek birtokában vagyunk, melyeknek számát némely lelkes ügybarátok ajándékokkal is segítették felnőni. És itt bár mint kívánjuk is a' szerénységet kimúlni 's meg legyünk győződve a’ felöl, hogy a’ nemes lett nem kér jutalmat, mert magában hordja azt ; azonban egy nagy adót nem tudunk viszszafojtani keblünkbe, 's a’ leghálásabb elismerésül a' haza színe előtt nyilvánítjuk, hogy t. i. a' többször tisztelt igazgató báró úr az, kinek hő keblében az idves eszme fogamszott’s levési ügyessége által társulatunk létre jött, úgy szólva teremtetett. Ő mlga az, ki társulatunk ügyeinek naponként mind növekedőbb érdekkeli kisérésén, az illető könyvárusokkal felelkezés- és kereskedésén 's egyéb áldozatain kívül, még azon szépecske öszveggel is, melyet húz a Bas vármegyei választott derékszéki bírósága után, 's időnként mindég általád a' pénztárnoknak — járul nagylelkűsé" az intézet szegény pénztárához 's azt minden mai napig melegen pártolja, 's több lelkes résztvevőkkel együtt fenntartja. Áldás a' nemes férfiú- és ügybarátnak ! Ezzel tartoztunk az igazságnak és szoros méltányosságnak. Közelebbről volt szerencséje a' választottságnak a' gróf főispán úr ő magát is részvényes tag- és pártfogójának megkérni , ki is azt örömmel fogadva, ígérte közre munkálását 's a' szent czél előmozdítását. — Mind ezeknek hát csak örvendenünk , erősen örvendenünk lehet, ha bár nem titkolhatjuk el másfelől azoni fájdalmunkat, hogy könyveink is, még pedig drágák és nevezetesek vesztek-e tekintélyes kezek köztt, melyekre nézve tán perelnünk is bajos lesz; valamint fájlalnunk kell, hogy a’városi szász atyafiak e részben nem akarnak hozzánk simulni , holott mi örömmel fogadnék, és sokan vannak, kik olvasni és fizetni — hiszen csak a váltóforint a’ részvény ’ — tudnának. Ez mind csak arra mutat, hogy még nem minden érti a kor nagy szavát. Mondják, hogy nékik is van az úgy nevezett városháznál casinojok, mely tavaly is létezett a’ téli hónapokban. Részemről csak annyit tudok még róla, hogy a’ múlt ősz elején csekély magamat is felszólított közzülök egy valaki és Ígértem is részvételemet, de azután senki sem értesített semmiről; tehát állunk in statu quo, pedig én mindig azt hallottam és úgy is hiszem, hogy az erők egyesítve czélszerűbben és jobban munkálnak, szétágazva csak gyengülnek, v. 1. Vendégszerepi példája. *) Erzsebetvárosában, a’ már több éveken keresztül romladozó állapotban lévő Apafi-terem , még a' mult évben a' városi közönség által annyira, a’ mennyire helyreigazit látván, minekutána a* szükséges bútorokkal és portékákkal kiegészittetett, tánczteremmé leendő innepélyes felszenteltetése határoztatott. "S hogy ez ünnepély annál díszesebb tekintetet öltsön fel , a’as város ismeretes barátságos szomszédi vendégszeretetét bebizonyitni kívánván , nemes Küküllő és Felsőfejér megyékből úgy Medgyes és Segesvár székekből több finn családokat az esztendő januarius 8-kára az Apafi-teremben tartandó estvéli tánczvigalomra meghívó jegyek által megjelenni felszólította. Ez nem várt felszólítás, mindenkibe ingert és vágyat gerjesztett, ’s a’ szomszédi barátságos meghivásnak eleget teendők, a' megirt törvényhatóságokból több úri családok a' kitűzött napra meg is jelentek. Kiki előlegesen sokat képzelt, többet alig lehetett volna, mindennek várakozása azért nagy volt és kiki hitte, várta, hogy a' városi közönség az öröminnepet a'legjobban elrendezte; de mekkora lett a’ vendégek csudálkozása, midőn béérkeztökkel a' képzelt zaj helyett minden egyes polgárok a' városi közönséget és az egész várost a' legnagyobb csendességben találták, 's még annál nagyobb lett bámulásuk, midőn a’ megérkezett 's az utszákon és piaczon álló vendég-szekerek 's a' bennök lévő vendégek elszállításáról akkor, midőn ezen városnak csak két család elfogadására is elegendő vendéglője nincsen , senki sem akart sem szóval, sem tettel gondoskodni, 's ekkor szinte megbánva cselekedetöket, kénytelenittettek egyik utszából a’ másikba forogni szekereikkel és gyalog is a' sárban, mig némelyek egy egy ismerősökhöz, mások pedig a' hova lehetett egy-egy fületlen szobába béte *) Midőn e hiteles kútfőből kapott tudósítást kiadjuk, innepélyesen kijelentjük, hogy e közrebocsátással, a’ nemes és szorgalmatos örmény nemzet legtávolabbi sértésének gondolatjától is távol állunk; a történt és minden esetben megrovást érdemlő hanyagság az amplissimus magistratus érdemei közzé sorozható ,s csak annak kell igen szűken mért vendégszeretetéért pirulni. Szerk.