Mult és Jelen, 1845 (5. évfolyam, 1-104. szám)

1845-01-24 / 7. szám

Holo­svár u. 2. Péntek j mn. a a-n 1845 ERDÉLYI HÍRLAP. ERDÉLY ÉS MAGYARORSZÁG. Grgasztik­. Nagya­jtai C­s­erei M­i­­­k­­lós kir. tanácsos, Mezö-Záhon­­horda megyé­ben'­ múlt 18'ti-dik év decembere 30-a fá­­radságos élte küzdelmeit bévégzé. Az idve­­zült 1804-i) az érd. törv. kir. táblához szám­­feletti tiszteletbeli, 1809-b számfeletti fizeté­­ses, végre 1815-b rendes biróvá neveztetett; 1813-tg ír­áromszék főkirálybirói helytartója lett, mely hivatalát az 1817-d esztendőben letette, 1819-b kormányszéki tanácsosi hivatalra emel­tetett,­­s 1826-b nyugalomra bocsáttatott. Kik őiét közelebbről ismerték, tudják, hogy mél­tán e­ haza jelesebb fiái közzé számíttatott, ki keresztyéni, polgári, tisztviselői kötelességét mindég lelkiesméretesen telj­eitette, hona ü­­gyében első ifjúságától kézelve szóval, lelkes munkás volt­, szegények , árvák, elnyomottak gyámolitásában örömét találta, 's vég-lehelle­­téig Istenéhez, fejedelméhez, hazájához hiv maradott. A’ három, utolsó erdélyi nevezetes országgyűlésen mint kir. hivatalos a’ conser­vativ párt egyik értelmesebb és kitünöbb szó­noka vala, ki a' méltatlan megtámadásoktól, a’ divatos vélemény-s­irelmellenségtöl viszsza nem rezzenve, meggyőződését, ’s az ősi al­kotmány iránti ragaszkodását minden alka­lommal bátran nyilvánította. Abból, hogy az 1831-ki politikai elveket,'s a’ közügyek czél­­ba vett irányát nem helyesli, titkot sohasem csinált, a' kopár és sükerellen sérelmi rend­szerrel nem barátkozott, mert tudta, hogy a' bon javát, előmentét egyedül az ország és kor­mány közötti egyetértés, a’kettőnek kezel ló­gása eszközölheti. Ha élefát gyümölcséről, egy politikai rendszert eredményéből kell megítélni, úgy hazánknak a­ haladás utolsó tizedében helyttállása, hogy ne mondjuk, az időtől elmaradása, az 1834-ki magasztos elvek dicséretét és gyakorlati hasznos voltát nem hirdeti. Mint figyelemre méltó adatokat az id­­vezü­lt eletéből említhetjük még, miszerint többször volt nevezetes hazai ügyekben a' kir. kormányszék által biztosnak kikü­ldve, je­lesen 1813-b mint az erdélyi határszélek ki­járására nevezett biztosság tagja, 1822-n pe­dig a' Török birodalommal folyó kereskedés jobb karba­­ állítására rendelt biztosság elnö­ke, valamint hallgatással nem mellőzhetjük azt is, hogy az olvasásban, tudományokkal fog­lalkozásban gyönyörködött, ’s classical művelt­séggel is bírt, minek elég bizonysága, hogy Tacitus históriája öt könyvét ezelőtt néhány évvel, már él­es korában, magyarra lefordította. Nyugodjanak békével a­ derék hazafinak, hiv alattvalónak, jó embernek porai csendesen! Sz.ászregein­ olvasd - társu­lni. Létezik városunkban egy igen szép és id­­ős intézet „Régen vidéki olvasó-társulat“ nevezet alatt, mely ha­bár kicsiny kezdetből alkalmas állást és terjedelmet fejtett is ki a­­ránylag magából, kevesen tudunk róla vala­mit. Keletkezésének rövid története im ez : 18­10-k év télutó havában, a'­as vármegyé­nek városunkban tartatott törvényszékezése alkalmával az illető ügyvédszéken, mélt. báró Bánffy János úr megpendíti a’ nagyon is kor­­szent eszmét 's a’ jelen lévő lelkesbék át­hatva a’ szellemi hi­ány zsibbasztó érzetétől, meleg kebellel ragadják a’ kedvező alkalmat, ’s az ige testté válván, keletkezik a’ társulat. Valamint 12 pontokból álló szabályok h­atnak, csupán az intézet könyvei kezelése módját, részvény fizetési ’s egyéb múlhatatlan szük­ségeseket tárgyazók egyszerűen. Oszvetétetik egynéhány részvény személy szerint­i váltó fforintjával, ’s a’ könyvek hozatalára nézve, melynek felügyelésével és a’ tagoknak magán olvasás végetti kiadásával, egy, hivatalánál fog­va, különben is legtöbbnyire a­ város­on ülés­hez köttetett egyén előlegesen megbizalik, szükséges intézkedések tételnek. Azonban egy­let, bár mint akarjuk is azt egy­szerűsilni, kellő életművek — tisztviselők — nélkül nem állhatván­ fenn , a’ tisztelt báró úr közakarat­tal társulat igazgatójának felkiáltatik, 's a' már megbízott könyvtárnok mellé pénztárnok és jegyző választ atik, — mely hivatalok éven­ként változás alá jönnek, haneha a’ bizalom központosukténál fogva újra megválasztatnak és azt maguk is elfogadják, — kik egyszers­mind a’ társulat közi dl é­s é­s­­ kisebb ügyeinek kezelésével is választmányukig megbizvák, 's eljárásukról a' minden évben kétszer tartan­dó közgyűlésnek jelentést teendők. "S miután megállittatik az is, hogy a’ társulat esztendeje, mindég a’polgárival végződik és kezdődik; az olvasás csak hamar megkezdetett, folyt és foly nagy szorgalommal e’ mai napig, így ál­lunk most , és a’ ma már hála a’ haladás nemzetének­­ valami 300 darab mind a' leg­szebb és válogatottabb mulattató­­s tudomá­nyos magyar könyvek birtokában vagyunk, melyeknek számát némely lelkes ügybarátok ajándékokkal is segítették felnőni. És itt bár mint kívánjuk is a' szerénységet kimúlni 's meg legyünk győződve a’ felöl, hogy a’ ne­mes lett nem kér jutalmat, mert magában hordja azt ; azonban egy nagy adót nem tu­dunk viszszafojtani keblünkbe, 's a’ leghálá­­sabb elismerésül a' haza színe előtt nyilvá­nítjuk, hogy t. i. a' többször tisztelt igazga­tó báró úr az, kinek hő keblében az idves eszme fogamszott’s levési ügyessége által tár­sulatunk létre jött, úgy szólva teremtetett. Ő mlga az, ki társulatunk ügyeinek naponként mind növekedőbb érdekkeli kisérésén, az il­lető könyvárusokkal­ felelkezés- és kereske­­désén 's egyéb áldozatain kívül, még azon szépecske öszveggel is, melyet húz a B­as vár­megyei választott derékszéki bírósága után, 's időnként mindég általád a' pénztárnoknak — járul nagylelkűsé" az intézet szegény pénz­tárához 's azt mind­en mai napig melegen pártolja, 's több lelkes résztvevőkkel együtt fenntartja. Áldás a' nemes férfiú- és ügyba­rátnak ! Ezzel tartoztunk az igazságnak és szoros méltányosságnak. Közelebbről volt sze­rencséje a' választottságnak a' gróf főispán úr ő magát is részvényes tag- és pártfogó­jának megkérni , ki is azt örömmel fogadva, ígérte közre munkálását 's a' szent czél elő­mozdítását. — Mind ezeknek hát csak örven­denünk , erősen örvendenünk lehet, ha bár nem titkolhatjuk­ el másfelől azoni fájdalmun­kat, hogy könyveink is, még pedig drágák és nevezetesek vesztek-e­ tekintélyes kezek köztt, melyekre nézve tán perelnünk is ba­jos lesz; valamint fájlalnunk kell, hogy a’vá­rosi szász atyafiak e­ részben nem akarnak hozzánk simulni , holott mi örömmel fogad­nék, és sokan vannak, kik olvasni és fizet­ni — hiszen csak a váltó­­forint a’ részvény ’ — tudnának. Ez mind csak arra mutat, hogy még nem minden érti a­ kor nagy szavát. Mondják, hogy nékik is van az úgy nevezett városháznál casinojok, mely tavaly is létezett a’ téli hónapokban. Részemről csak annyit tudok még róla, hogy a’ múlt ősz elején cse­kély magamat is felszólított közzülök egy va­laki és Ígértem is részvételemet, de azután senki sem értesített semmiről; tehát állunk in statu quo, pedig én mindig azt hallot­tam és úgy is hiszem, hogy az erők egyesít­ve czélszerűbben és jobban munkálnak, szét­ágazva csak gyengülnek, v. 1. Ven­dégszerepi példája. *) E­r­zsebet­v­á­r­o­s­á­b­a­n, a’ már több éveken keresztül rom­ladozó állapotban lévő Apafi-te­­rem , még a' mult évben a' városi közönség által annyira, a’ mennyire helyreigazit látván, minekutána a* szükséges bútorokkal és por­tékákkal kiegészittetett, tánczteremmé leendő innepélyes felszentelt­etése határoztatott. "S hogy ez ünnepély annál díszesebb tekintetet öltsön­ fel , a’­as város ismeretes barátságos szomszédi vendégszeretetét bebizonyitni kíván­ván , nemes Küküllő és Felsőfejér megyékből úgy Medgyes és Segesvár székekből több fi­nn családokat az esztendő januarius 8-kára az Apafi-teremben tartandó estvéli tánczvigalom­­ra meghívó jegyek által megjelenni felszólí­totta. Ez nem várt felszólítás, mindenkibe in­gert és vágyat gerjesztett, ’s a’ szomszédi ba­rátságos meghivásnak eleget teendők, a' meg­irt törvényhatóságokból több úri családok a' kitű­zött napra meg is jelentek. Kiki előlege­sen sokat képzelt, többet alig lehetett volna, mindennek várakozása azért nagy volt és ki­ki hitte, várta, hogy a' városi közönség az öröminnepet a'legjobban elrendezte; de mek­kora lett a’ vendégek csudálkozása, midőn béérkeztökkel a' képzelt zaj helyett minden egyes polgárok a' városi közönséget és az e­­gész várost a' legnagyobb csendességben ta­lálták, 's még annál nagyobb lett bámulásuk, midőn a’ megérkezett 's az utszákon és pia­­czon álló vendég-szekerek 's a' bennök lévő vendégek elszállításáról akkor, midőn ezen városnak csak két család elfogadására is e­­legendő vendéglője nincsen , senki sem akart sem szóval, sem tettel gondoskodni, 's ek­kor szinte megbánva cselekedetöket, kényte­­lenittettek egyik utszából a’ másikba forogni szekereikkel és gyalog is a' sárban, mig néme­lyek egy egy ismerősökhöz, mások pedig a' hova lehetett egy-egy fületlen szobába béte­ *) Midőn e hiteles kútfőből kapott tudósítást ki­adjuk, innepélyesen kijelentjük, hogy e­ köz­rebocsátással, a’ nemes és szorgalmatos örmény nemzet legtávolabbi sértésének gondolatjától is távol állunk; a történt és minden esetben meg­rovást érdemlő hanyagság az amplissimus ma­gistratus érdemei közzé sorozható ,­­s csak an­nak kell igen szűken mért vendégszeretetéért pirulni. S­z­e­r­k.

Next