Mult és Jelen, 1845 (5. évfolyam, 1-104. szám)

1845-05-16 / 39. szám

Kolozsvárt! ERDÉLYI HÍRLAP. Megjelenik hetenként kétszer kedden és pénteken „Hon és Külföld“ mellék­lappal. Félévi dija fi­­rt pengő pénzben. Hirdetések fel­­vétele dija egyszer 1 —10 20 krajczár p. p. azontúl minden sor 2 kr. p. pénzbe, a' másodszori 's harmadszori ismétlés dija az első fele. Külön mellékletek 1/4 ív 40 kr. p. p. 1/2 1 fr. p. p. 1 tv 1 fr. 40. kr p. p. ERDÉLY ÉS MAGYARORSZÁG. Fig­yeslk­eztetéS. Minekutána ő cs. kir. apóst. Felsége a­ közjó előmozdításá­ra alapult erdélyi kölcsönös jégkármentő tár­sulat alapszabályait kegyelmesen helybehagy­­ni és megerősíteni méltóztatott, bátorkodik az alább irt a’ magos és tek. alapitó, nem különben a' t. ez. részvényes, 's részt venni kívánó birtokos urakat, teljes tisztelettel fel­­szólitani, méltóztassanak a' társaság teljes megalapítására szükséges további teendők el­igazítása végett, e’­folyó hó 26-kán az inté­zet teremében (b. Középutsza 1542-ik szám alatt) délelőtti 10 órakor tartandó közgyűlé­sen megjelenni. Költ Kolozsvárit május 13-a 1845. Ku­lisse­ky János idgl. igazgató. Helyrelgrisztils. idei 32-k szá­munkban az Alsófejér megyei közgyűlésről kiadott tudósítás rendén azon kifejezést: „A­­dorján Elek és ifj. Farkas Dániel az alszéki bíróságból, noha mindket­ten ügyvédileg censur­áztak ,s a­ törvényben jártasok, kihagyattak“ — levelezőnk igazolása végett saját kivonatá­­ra oda viszszaigazitjuk: „Innen Adorján Elek és ifj. Farkas Dániel azért h­a­­gyattak­ ki, mert ügyvédileg censu­­ráztak és csak rendet bontottak vol­­n­a.“ S­z­e­r­k. Szászrégesl, május 7-n 1845. A­­zon görög szertartásu iskoláról, melyet váro­sunkban a' jószivü Serbán Farkas alapita, nem sokkal ezelőtt, u. m. idei mártz. 14 . olvasánk e’ hírlap rendén kevés tudósítást; úgy véljük nem lesz felesleges —­ mert a' ma­ga helyén és rendén van — róla még vagy két szót szólani. E' szép hírű, személyváloga­tás nélkül minden nemzetbeli gyermekneve­­lő intézetet ujságvágyból e’ napokban meg­látogatók. A’ gyermekeknek éppen szünidő volt ugyan adva, mert husvét innepe vala; de azért lelkünknek elég eldeletet szerzettünk, midőn olvastuk az oláhszületésü gyermek i­­rását, anyai nyelvünkön ’s láttuk a' magyar kézi könyveket, melyeket az odavaló lelkész úr mutogatott­ meg, minthogy a' derék taní­tó Máthé nem volt otthon. Itt e’ tanitó haj­dan esperes volt,­­s hogy másodikszor is meg­házasodott, úgy veszté-e­ azt szertartásuk sze­rinti rendeletnél fogva, 's igy tán még töb­bet használ a' hazának, mert magyarul, né­metül, deákul, oláhul jól tanit; de a’ magyar nyelvet kitetszöleg a’ többiek felett. Meglepő és édes örömérzetet ébresztő, midőn oláhszületé­sü gyermek szájából ez igéket lehet hallani az „Hármas kistükör“ kérdésére. Miféle nemzet vagy? 's ezt feleli : Magyar nemzet vagyok. Ez, ha önzés nélkül lehet hízelegni magunk­nak, kicsinyben tán még szebb jövendőnk haj­nalának előlénye! — de ha okosan veszszük, nagy szükség is van itt a' magyar nyelvre, mert a­ szomszéd nemes székely atyafi nem igen tud oláhul 's azokra ezen vidéknek nagy szüksége van. — Az iskolának még csak egy osztálya van , 's mig az építés be nem vég­ződik , nem is lesz több, de a' tervezetnél fogva ez évben az építés létesülni fog ,s ak­kor, mint nagyobb iskolákban van , lakásul még vidéki gyermekek számára készítendő szoba is lesz. — — Van itt Szászrégenben egy magyar ügyvéd, ki minden ügyvédi írá­sokat németül ir 's olykor rosz német styljé­­vel nevetség tárgyává teszi magát, és a’ új szász tanácsosok is azon véleményt nyilvánít­ják: „jobb volna ha magyarul irna, mert úgy jobban megértenék.“ Bizony roszszul is jön a' 19 . században ténye,­­s ha nemzetünk el­leni bűnnek is nevezzük , nem hibázunk ve­le. Egyébiránt ügyvéd úr bocsásson­ meg né­­kü­nk, hogy becses nevét most közhírré nem teszszük , mert azt addig keblünkbe rejtjük, mig átalakulási pontján egészen keresztül me­gveti é s neve Schneiderré változik; de ha lehet ezt kerülje­ ki, kérjük nemzetünk nevében, ő­­rizze nemzetünk nyelvét, nemzetünk legdrá­gább kincsét, — tanuljon a' többi kebelbe­li ügyvédektől, kik mindent magyarul írnak. — — Bücson az oláhok husvétja után sok hirtelen halál történt, mi mind abból követ­kezett, hogy a' böjt után mohon igen sok zsírost, igen sok húst ettek. Egyről azt mond­ják, hogy egy bárányt egy ebéden szinte meg­evett, minek következtében délután beteg lett ’s reggelre meghalt. Szegény ember­ nem tudta , hogy a’ szer feletti étel is méreg. — Más alkalommal czélszerű lenne az illető hely­ségbeli lelkésznek a' mértékletességről be­szélni a' szentszékből, szivökbe csepegtetni hallgatóinak, hogy a' húsétellel való élést, mig gyomrok újból neki szokik, kis mérték­ben gyakorolják. A’ láda titka. Maros-Várad­­ján. e’ folyó 184­5-k év kereszt feltalálása napja ejején történt csúfos esemény leírását a’ t. ez. olvasó közönség értesülése végett egy régi textussal kezdjü­k­ meg: „a­d­d­d­i­g viszik a’ korsót vízre, mig nyaka szakad.“ Huzamos időn keresztül tapaszta­ló gazda !. . . I. . . úr, hogy pénzes ládá­ját valaki tetemesen dézmálgatja ; miután min­den vigyázat mellett is a’ tolvajt tetten kap­ni nem lehete: megszókita !. . .­­. . . úr egy Sarkadi nevű károlyfejérvári lakatost, hogy készítene kincses ládájára egy oly zárt, melyet bár mely kitanult tolvaj is fel ne nyit­hasson. Ezen mesterember készített is néki titkon egy oly mesterséges zárt, melyet ha valaki ismeretlen tolvajkulcscsal próbált, a' második facsarással a' két oda illesztett töl­tött pisztoly azonnal elsült. Ezen ujonan ké­szült zár nagy titkon J . . úr ládájára illesz­téiért , és a' két pisztoly lőporral 's ón go­lyóval megtöltetett, minden esetre oly őzés­ből, hogy a* tolvajt meglőjje. Mint előbb ir­tuk , e’ folyó tavaszátó harmadik estvéjén J. . . I. . . urnál többen mulattak kártyával, kupával, úgy persze, miként egy domidoetus embernél lehet. Az egész mulatságot egy jó­ízű magyar vacsora rekeszté­ bé. A’ bajos el­­alvásért még a’ vaczkosabb házi úr sem ki­­vána mákonyi. — Több sótiszti vendégek 's a’ gazda vöje eltávozának , csak Y. . . . ...... marada-el, kinek mint régi há­zibarátnak és fontos pártfogónak a' házi asz­­szony a’ vendégszobában a' kincses láda mel­lé vetett szép és puha ágyat, jó éjtszakát mondva, alázatosan esedezvén, hogy fiai és veje számára május 8-n történhető adóirói választásról álmodjék valami jót !) — hisz ki ne tudná, hogy Laczi bácsi mint szultánok a' favágóból, bárkiből is tisztviselőt tud csi­nálni. De efféléről közelebbről egy külön czik­­kelylyel fogunk a' t. ez. olvasó közönségnek udvarolni, — most tovább. Mindnyájan ela­ludtak, éjfél után csakhamar a' vendégszobá­ban két pisztolydurranás történik. A­ házi­­aszszony felijed, döfi horkoló férjét, hogy kel­­jen­ fel, mondván: két lövés történt. De híjá­ban , a’ férj oly mélyen aludt, hogy csak mor­­mogással tudott felelni, ezután újból csen­desség volt. A' házi aszszony még szürkület­ben újból felébredvén, felkölti férjét és gyer­mekeit, elöbeszéli a' lövéseket, mindnyájan sietnek a' házi úr lármájára a’ vendégszobá­ba, minthogy a' láda titka csak előtte volt tudva, és bélépvén, az ottan szállásolt szol­­gabirónak hűlt helyét, az ágyat 's a’ház föld­jét vérrel áztatva találták, a’ láda pedig, mely­ből 20 ezer avolált, nyitva volt. Erre a’gaz­da Enyedre küldött rögtön és onnan egy ügy­védjét elhozatván, a’ kamarai tisztséget is a' hely­szinére hivatta, kik a’ történteket meg­nézték és bizonyítást adtak. A­ sárdi diaetá­­nak elnöke, Fejérben hatalmas Laczi bácsi tehát pályafutását a' J. . . I. . . felvert lá­dájánál gloriosissime bévégezte. — Közelebbi czikkünkben jörendén a’ sárostélyi adózó pa­rasztoktól ellopott ezer forint ölfák áráról fogunk a­ t. ez. olvasó közönségnek szórako­zást szerezni, csak béketürés! abc. Felsőfejér illegye közgyű­léséhez kiegészítésül. Létünk po­litikai ténymezején közvetlen életszükséggé vált a’ közgyűlés. Ebből következőleg, Felső­fejér megye tek. Rendeit a­ közszeretetü fő­ispán által szétbocsátott körlevél egy Szá­sz- Mártonfalván ápril. 21-n megülendő köz­gyűlésre hivta­ egybe. Jóllehet , mint ideg a’ testen, úgy kigyódzik végig megyénk Erdély hon közanyánk földabroszán, 's még is szá­mos a hon jóléte iránt lágyérzelmű­ el­tö­­mött polgárok szom­janak egymással kezet mint az egyetértés meleg zálogát, úgy van 39

Next