Mult és Jelen, 1846 (6. évfolyam, 1-105. szám)
1846-03-31 / 26. szám
Kolozsvárit. SO. Kedd Kiartz. ‘ I -ii 1840. HÍRLAP. Azo’jelenik e históriai és politikai erdélyi hírlap minden héten kétszer, kedden és pénteken 83on és Keilfölft ’s Kolozsvári Hetilap melléklapokkal , a tö d fél ivén. Félévi előfizetés dija: ír —hat rtt ezüstbeil. Minden cs. k. postán lehet előfizetni vagy a’ pénzt biztos alkalomtól szerkesztőhöz beküldeni. Mindennémü hirdetések a Hetilapban adatnak ki , mely szombaton Kolozsvárit külön is szétosztalik. ERDÉLY ÉS MAGYARORSZÁG. ( ÜJr,illír- V) Mi azt hiszszük, hogy nálunk az urbérnek ideje nem hogy el nem jött volna, sőt megkésett. Mi egyéb az urbér, mint törvény általi szabályozása a feudalismusból fennmaradótt földes úri hatalomnak, jogoknak és kötelességeinek. És igy annak valódi kori akkor lett volna, midőn a’ feudális rendszer még a’ kör.v de nényb mi úgy állott, mint például 179- ben , mikor egy országgyűlési tag megpendít vési a’ czóbavett urbér helyett az úrbéres és földes úr köztti szabad egyezkedésnek idvés voltat, csaknem mindnyájan ellene nyilatkoztak , azt vélvén, hogy a’ földes úr kiváltságos állását lealjasitó lenne, ha ő szabadon egyezkessék az úrbéressel; kívánták tehát, hogy az szolgálni köteles úrbéresnek tartozásait törvény határozza meg. Az úrbér saját fogalmánál fogva feltételez egy oly néposztályt, melyet törvény, ’s ha ez nem , a körülmények arra kényszeritettek , hogy ő tömegestől reá legyen a’ más földön lakásra , és más birtokának mivelésére szorítva, mely szolgai állásból saját iparán ki nem emelkedhetik is, — mivel pedig ily néptömeg minden esetre nem lehet a’ fénzállomány jótékonyságaiból merőben kierekesztve, a’ törvényhozásnak kell az ő sorsát gyámilag könnyíteni , mig ezen állás tart. De jelenben az eszmék oda fejlődtek , hogy nem ezen feudális állás fenntartása és állandó időkrei szabályozása, hanem azon kérdés áll főként napirenden: ,,minő békés, akotmányos , a’ birtok szentségét nem sértő vagy legalább teljes kárpótlást nyújtó módon lehessen a’ bírhalástól eddig még jogilag is elrekesztve volt néposztályt polgárrá tenni, és a’ birtoklást előtte megnyitni oly módon, hogy egyszersmind az alkotmány és nemzetiség csorbulást ne szenvedjenek — és az urbér csak egy ,,interimet“ képez, mely addig is, mig a’ köznépnek jelentékeny része a’ törvényhozás által is megnyitandó úton birtokhoz jutand, sorsát némiképp javitandja , azon idő alatt t. i. a’ meddig a’ föld minden eset re snem is jogilag, de tettleg a’ földes urak egyedáruja lesz. — Ismerjük azon ellenvetést, mely némelyek által a’ birhatás kiterjesztése ellen felbozalik, hogy t. t. a' föld és a' fekvő birtokon kivid sok más vagyonok , mű- és gyáripar, kereskedés, ingó jók ’s a’ t. vannak az élelem megszerzésére eszközül; következök’, szükségteleni mindenki elött a’ fekvő jók birhatására jogot és módot nyújtani. De ha ki nem akarna is meggyőződni , hogy bármely miiparos és kereskedő országban a’ fekvő birtok csakugyan a’ legfőbb fontosságú, mire élelem megszerzés tekintetében a’nemzet legnagyobb része támaszkodik, és a' mely állandó természeténél fogva a' bonhoz , annak alkotmányához és alkotmányos rendéhez az embert főként leköti : meg kell véleményünk igazságáról győződnie, ha bonunk körülményeit szemügyre veszi , midőn nálunk a' több élelemszerzési módok oly csekély tért fogadnakel, hogy szinte kizárólag a föld az egyetlen vagyon ’s élelmi alap és situationk ’s más körülményeink miatt lehet-e biztos kinézés, hogy ezen állás tetelmesen mostanság változni fog?— Továbbá meg kell ismernie, hogy valamint a’ műipar, kereskedés és ingó vagyonok birtatását nem lehet másokat kirekesztőleg csak bizonyos néposztályra szorítani, úgy a’ földbirtok sem maradhat többé csupán bizonyos osztálynak örök sa És ha a’ mult idők történeteit tekintjük, minden időnek maga sajátságai szerint meg volt eszköze, mely által a' birtoktalant fekvő birtokhoz juttatta. A' hajdani fegyveres korban a’ vitézség vala azon érdem, melyet törvényeink is kitűztek a’ végre, hogy ez által a’ hon védelmében magokat kitüntetők, fejedelmi adománynál fogva birtokot nyerjenek. És azon sok belviszályok ’s külellenségtőli háborgattatások, melyeknek honunk századok alatt kitéve volt, melyek számtalan virágzó családokat kitöröltek, ’s másoknak módot szolgáltattak a’ hon védelmében érdemeket gyűjteni, időről időre sok családokat igtattak bé a' birtokos nemesség sorába, melyeknek erdődei szolgai állapotban valónak. Igen megszámlálható azon ősrégi családok sora, melyek meg nem elegyedetten , és soha le nem aláztatva , a’ magyar nemzet ős korából, az Árpádok idejéből veszik eredetüket. — Így a’ hajdankor, az akkori körülményekhez alkalmazott úton, midőn a’ hon védelme minden erőnek ezen kör.czéljai megfeszítését igénylé, gondoskodott a’ végre , hogy kik a bonnak szolgálatokat tettek és annak hasznos tagjaivá váltak, földbirtokhoz ’s alkotmányos jogokhoz jussanak. — De elmúlt ezen kor, és hála a’ gondviselésnek elmúltak az akkori romboló körülmények, lepergett az idő, midőn Apafi mindenkinek, ki hozzá folyamodott, szakácsának ’s még udvari muzsikusának is nemességet osztogatott; a’ mostani szelidebb kornak mások körülményei, ’s az akkori út sikeretlenül elavulván , közállomány kötelessége más módról gondoskodni, a’ végre, hogy a' birtokszerezhetést és polgárosodást a’ jogtalanok előtt eredményűvel nyissameg. IV végezet tehát a’ reformok mezején nem maga az urbér, mert bár minő szabályozás tétessék egy urbérben a’ köznép sorsának javítására , az urbéresség minden esetre a’ feudalismus egy nemének fog maradni, és az úrbéri föld, mig ilyennek marad, nem leend teljes tulajdona az azt biró úrbéresnek, hanem úrbér után inog az úrbéres és földes úr közti. A* végezet a’ mostani úrbéres néposztály bírtokolhatásának és polgárosításának sikerrel kifejlesztése. Azonban az eszmére nézve szükség tisztábban szólamaik, nehogy tulságig ragadtassunk. Ők ugyanis ezen eszmében nem rejthetünk egy communismust , vagy egy lex agrariál, mely minden úrbéresnek egyenlőleg saját birtokot oszszon ki. Meg valljuk, szép ábránd, mikor mindenkinek elegendő saját birtokot, egyenlő belátással és erővel mívelve , és közállomány mindenik tagjára egyenlő jólétet árasztva képzelünk. Sőt az ábrándok során még tovább menve, mi még többet is óhajtanánk ; óhajtanák ti, hogy mindenki egyenlő testi és lelki tehetségekkel szülessék, mindenki tudományában előhaladjon, mindenki egyenlőleg vallásos, erkölcsös és boldog tagja legyen a polgári társaságnak, ’s a’ t. De mind ezek csak ábrándok, és valamint a’ gondviselés a’ testi ’s lelki tehetségeket egyiránt nem osztogatta ; úgy az emberek közti, míg emberek maradnak, mindig lesznek olyanok, ki másoknál kevesebbet látók , kevésbé szorgalmasok , igyekezők, szerencsések lesznek, és bár mi korban lesznek elegen , kik vagy saját, vagy eldödeik tetteik miatt másoknál kevesebbet , vagy mit sem fognak bírni; ’s valamint a’ szellemi munkásságra nézve egyenlőség nem lehetvén , minden időben voltak ’s lesznek, kik szükségképp mások helyett is gondolkozzanak és cselekedjenek: úgy lesznek elegen , kik , mivel magok vagy erdődeik birtokhoz nem juthattak, mások földeit fogják lakni ’s mivelni. És igy azon eszme, hogy a’ mostani birtoktalan néposztály tagjai mindnyájan egyszerre birtokosokká váljanak ’s maradjanak , egy oly ábránd minek valóság megfelelni soha nem fog;’s ha talán támadna is hatalom, mely ezt egyszerre létesítené, munkájának az emberek különböző természete alig engedne néhány napi állandóságot, mert mellőzve is egyéb természetes okokat, a’ szorgalmasabb és szerencsésebbek kevés idő múlva megzavarnák egyenlő osztályát ’s másoknak birtokait az egyezkedés különböző nemei által magokévá tennék. F’ szerint az úrbéres néposztály birtokossá tételének más értelmet helyes fogalommal nem tulajdoníthatunk , hanem azt, miként azon elválasztó vonal, mi eddig a’ köznépet a’ földbirtoklástól elrekesztette, múljék el és nyittassék oly eszköz, miáltal az úrbéresek nagy tömegéből mind azok, kik elegendő belátásnak és szorgalmnak a’ végre , hogy magoknak saját birtokot szerezzenek, ezt meg is szerezni képpesek tegyenek; hogy igy az úrbéres néposztálynak azon része, melynek igyekezetét siker követte, ne légyen többé arra kárhoztatva, hogy ő e’ honban, melynek polgárának neveztetik, semmi fekvőt állandó sajátul ne bírhasson. Következőleg úrbéri reformaink végczéljául azt óhajtjuk, hogy egy békés, halk és mégis