Mult és Jelen, 1847 (7. évfolyam, 1-104. szám)
1847-05-16 / 39. szám
esperesi , hanem püspöki megyebeli pap, t. Albert János úr kívánván a’ marosi egyház körbe kebeleztetni, addig el nem fogadtatni határoztatott, mig az özvegy-árva intézet tervezete tartalma szerint, évi tiszta jövedelme egyhatodát ezen intézet tárába be nem fizeti. — S.) Mezőkövesdi egyház már három évvel ez előtt, egyéb járulékokon kivül a’ csupa kepefizetést megváltván 200 ezüst német forinttal az egyház tárából fizetendővel, 's ezen tervezet még akkor az egyházkör által ajátdltatván megerősítés végett a' felsőbbségnek, mivel azon egyház az illető megerősittetést mindeddig elhanyagolta ’s még is a kepemegváltási fizetés rendszerét gyakorlatba vette, Határoztatott, hogy új rendszere felfüggesztelik, ’s az előbbi kepefizetés helyre állíttatik, ha a közzsinat és megyháztanács által az ajánlott új rendszert ez évben meg nem erősítteti. — 6) Életemben most legelőször hallottam, hogy mester egyházközi gyűlésen megszólalt , szólott pedig jól a’ tárgyhoz a’ pinili mester, as nélkül, hogy valamely észrevétel, vagy hibáztatás mutatkozott volna az illetők részéről.— 7.) A vajai, magyarosi, n. bodoni megyék segédpapválasztásra, jelen idős papjaikkal együtt engedelmet kérvén , azon megyék a’ választó szabályok értelmében a' segédpap választhatásra nézve megnyíltaknak határoztattak. ( 8.) Sok válóperek elfolytak, elegy közkereseti per is, a’volt feddi iskolamester Kun Mihály ellen holmi botránkozást okozott rendetlenségeiért; csak ugyan más kisebb megyében ítéletestül meghagyatott segédmesternek. ( 8) A misterek, kik addig már régóta sem írásban, sem szóval esküileg hivataljokra innepélyesen el nem köteleztettek, holott régebben esküt tettek le, ezután esküt letenni határoztattak. 2 9 ) Indítványoztatott a’ can mica visitatio mostani modorának eltörlése, meghagyatván a’ hivatalosoknak «»' visitatioért járó napi díja az egyházi fenyíték és rend más móddal leendő fenntartásáért. Mindért ellenmondás nélkül elfogadtatott az idvés inditvány ’s biztosságra neveztetett ki az iránt tervet és véleményt aduiké a’ következő gyűlésre. I. jh! de sok mondani valóm volna in, de hallgatok, még nem látom mi lesz ebből ! Meg nem állítlom még is ennyit mondani : Ma Jézus ma le szállna mennyből megyéinket visítálni, legelőbb is a’ canonica visitatiot kergetné el, azután a’ galambárosokat és pénzváltókat. — 10.) M is és alkalmasabb píi-paki lak megvásárlására e’ megyékben segedelem gyüjteti én, az béadatott maga helyére küldés végett; de nem mindenünnen jött-bé még az a’ pénz; azombak a' béadottakból ítélve, az egész egyházkörből igen szépen fog gyűlni. — II.) A magos föegyház tanácsnak azon már egy év előtt kelt rendelete?, melyben sok egyebek is, de különösen az egyházitörik egy misik levelezése liláimztatik, me g nem tárgyaltatok *s nem láttatott—el, hanem a' kinevezett biztosság kezénél van, 's jövő gyűlésen el fog láttatni, ha el nem felejtődik. — 12) A' papi özvegy-árva intézet pénztárcokának számadása elláttatván, legkisebb hiba sem találtatott benne; a’ toki* már nyolcad fél ezer német forint váltóban. A’ gyűlés nem a’ szék közházánál tartatott mint máskor, hol most a’ új széli Ixének közgyűlése még folyamatban volt, hanem egyik főgondnok mlgos b. Kemény Pál úr házánál, ki maga m álgondnak mlgos Bothos Sámuel úr társával munkás és használatos befolyása által nagy mértékben elősegítette a’ közjó feletti tanácskozást és rendelkezést. Egyébiránt a’ gyűlés és tanácskozás szelleme igen illendő, békés, atyafiságos volt, melynek nem lehet, nem örvendeni, kivált ha gondolunk a’múltakra, ’s némely más egyházközi gyűlésekre, hegyek között és megett, mind a’ mellett is, hogy kivált jelenben saját ügyeikkel is meglehetősen elfoglalvák, nem vonják meg figyelmüket a’ duna-tisza-vidéki atyafiak nyilvános életétől, sürgő mozgalmitól s atyafiatlan pártoskodásuk dühöngésitől. Ismerik tehát gróf Széchenyi e’ legújabb irodalmi szülöttét is kétségkívül, minthogy mind maga a* könyv, mind szerzője a' nemes gróf, sokkal kitünőbb fokban igénylik a’ figyelmet , mintsem hogy az a’ testvérhazjainál mind ekkorig ismeretlen maradt volna; mindazáltal legyen szabad a' könyvről és szerzöjé röl pár s,azt mondanom s tudatnom erdélyi rokonunkkal különösen azon hatást, melyet e' könyv nálunk előidézett. Alig hogy megjelent e röpirat , s mn még azon melegében , vagy inkább nedvességében , melylyel a’ sajtót elhagyó , ’s a’ könyvkötő tapaszával ív ívhez ragasztva jön, nagy módon neki estek, kivált a’ conservative parti lapok, 's többé kevésbbé megsimogatták azt: egy némely selyemkefével, csak úgy szőrmentiben, egy másik valami sárkefesélével, (mely azonban vakarónak is béillhetett) amúgy szőrellenében. — Az ellenzékiek hasonlag dühbe jöttek, 's a’ ,,Hetilap“ mennydörögni is kezdett, de a villámokat nem igen szórta, mert miképp nagy fájdalmasan panaszkodának vala, a’ menyköveket és Budavárában előre kigyomlálgaták vala. Készülőnek tehát a mártziusi gyülésre, hogy ott majd meggerebenezik ő excellentziáját a' szerzőt! Ez ugyan originális egy gondolat volt, röpiratra a' 2öd asztalok mellöli szónoklattal felelős ! hanem éppen ezen genialis originalítás okozta tán, hogy a' philippikák ott elmaradtak ! Avagy csak ezúttal történt volna ez, mivel hogy a ns gróf nem érkezhetvén meg a’ gyűlésre, nem lehetett fültanúja a’ válasznak ? és a’ mi elhalasztatott , az még el nem maradna? Mi nálunk semmi sem lehetetlen , mi a' párt ingerültsége által előidézett szócsaták kivihetőségi körébe tartozik. — E’ napokban, már magában a „progressistának lenni kellő“ Jelenkorban is támadott egy cserebogár, mely a ,,Programm Töredékek“ miatt is szerzőjük ellen piszmálkodik. Ez, minden bizonynyal legváratlanabb lehetett minden megtámadások között, melyek gróf Széchenyire irányoztathattak; de éppen azért, mivel oly váratlan volt, szörnyen meg is lepett bennünket, hogy a’ kis sárga madár kiterjesztve nagy szózövej közölt hártyáit az ő szárnyainak, így neki dongott a' falnak, hogy abban megütközvén, a’ por ha zuhanjon. Mindezen hírlapi és hirlapbüli nyilatkozatokból tehát mi lehet, a’tanulság? Semmi egyéb, mint hogy gróf Széchenyit fellógni és megérteni nem tudjuk, vagy — mert ez csak szomorú, s mi ezzel meg nem elégszünk , hanem egy kis gonoszságul örö mest vegyitünk politico-társadalmi eljárásunkba — nem akarjuk ! Sok,ni a iu grófot politicai hittagadónak, önzőnek, magyar Macchiavellnek és mit én tudom minek nem lányak? pedig ha szemük van , olvashatták már egy pár év óta megjelenő irataiban és legújabban ezen röpiratában, hogy ő semmi egyeb, mint lut magyar polgár, ki mindenkor kész megadni a királynak, mi a' királyé, de meg adni egyszersmind a' hazának is azt, mi a' hazáé. jó-mi akarok magamnak arrogálni, valami még emberismerési tehetséget; és megvallom voltak idők , midőn a' ús grófot magam sem tartottam másnak, mint politikai zavarást,vali, ki örömét találta abban, ha a’ magyarok:)'itt is, amott is öszvezörrenti, hogy aztán czéljn kivitelére kedve szerint válaszszon egyedeket, kiket vagy előre aláismi, hogy ólait egyengessék, vagy uszályához fűzzön, hogy nyomait velök tisztára sepertesse. Most bevallom, hogy csalódtam. Ans gróf ezen utolsó röpiratában ledob lelkérül minden mezet. Kern azért ír, hogy a’ tömeg olvasva, ő róla beszéljen , mostan nyílt képpel lép az olvasó közönségekibe. Kimondja, hogy nem c on se rvativ, hogy nem ellenzéki, hanem ,,becsületes progressista, ernyedetlen reformer.“ És mit akarnak hát azon apró dae- m mák , kik most megint rákapaszkodnak , hogy nagy lelkét elkeserítsék, hogy halhatlan érdemeire sák kenjenek, hogy őt még ezentúl is gyanúsitgassák , ’s tőle a mások nagy szavainak vakon ’s oly könnyen hívük gyáva seregéi elidegenitsék, hatását, áldásos munkásságát meglankaszszák ? Semmit mást, mint a’ aj grófot megsemmisíteni ! És vagyon fog é nekik sziket ülni e’ szép metény? Nem. Széchenyi élni és hatni fog; mert lesznek magyarok—és vajha számuk minél előbb megszaporodjék, mint a tejes út csillagai — kik saját szemükkel fognak látni és saját eszűkkel ítélni, és a’ kik aztán gyámolitni, segitni fogják a’ as grófot hazafiai eljárásában, nagy tervei kivitelében; mig a’ sutionos denevérek , vagy a’ zsibongó jelenkorféle cserebogarak lassanként elhulladoznak. Ki közöttűnk él és látja pártviszályos eröködéseinket , nem fog csodálkozni azon, hogy a’ „Programm Töredékek“ oly nagy megelégületlenséget szültek mind a’ két táborban. Azonban, maga e’ megelégületlenség mutatja, hogy a’ ús gróf oly egyediség, melynek elvesztését mind a’ két párt emberei sajnosan megérzik. Az ő cselekvékeny szelleme minden esetre oly factor, melyet nehéz nélkülözni mind a két oldalon; s midőn most mind a’ két felekezettölkülön válik, semmi sem természetesebb, mint hogy mindenik oldal zúgolódik. Egyébiránt az ellenzékiek már huzamos időtől fogva tudhatták, hogy ő nem övék, mert rég kimondta már , hogy a’ „nélkületek, sőt ellenetek féle haladókkal“ nincs semmi kedve egy úton botorkálói. A’ conservativek szinte sejedithették , hogy a’ ns gr. nincs velők egy köpeny alatt, 's azért igen nagy kár volt öt, részükről oly élesen megrohanni; különösen kár volt et, egy bizonyos oldalról, »logikátlansággal vádolni, mert ezen vád csak azt mutatja, hogy nem hírünk elég mély logikával , minden nagy philosophiai búvárkodásunk mellett is, arra, hogy a’ ns grófot kellően megítélhessük. A' ns gróf ugyanis ily formán okoskodik : ,,a' kormányt leyalisnak hiszem, jó szándékáról a magyar haza iránt meg vagyok győződve, ’s azért hazafias kötelességemnek érzem azt , mig ez úton a’ haladási lobogót elöl viszi, követni, lehetségemhez képpest gyámolitni, sőt felhívok minfennyi magyart, hogy szintén igy tegyen; de azért nem állok a’ conservativek sójába, mert a' cím nekem nem tetszik, ’s rám nem is illik, miután azt, mit én conserválni nem akarok, úgy áll ahoz , mit reformálandórak láttok, mint 10, 100 hoz.“ Ez, urak, nagy logicus férfiak! elég világos s ki e’ szavakban logikát nem lát, annak logikáját csak sajnálni lehet ; mert azért, hogy valaki nem Conservativ, a’ kormányt, leyális eljárásában csak oly buzogva pártolhatja még, mim a’ legtúlbuzgóbb vérfi conservativ, ki ismét, ha ember a’ talpán, jöhet szinte oly helyzetbe, hogy a kormánytól gyámolitását megvonja: például, ha a" kormány az adót sürgetné, kissé szélesebb alapon, mint egy bizonyos logikus úrat ajánlgatá nem régiben is? (Í róf Széchenyi ezen legújabb röpiratában szelleme egész nagyszerűségében, politikai értelmisége roppant súlyában, mely mindnyájunkat maga megélt hagy, mutatkozik. Nézeteit rhapsodicus modorban terjeszti elinkbe, az igaz; de e’rhapsodiákban is mennyi észtehetség, mily nagy erő veheti észre. Éles tollal rajzolja e helyzetünket; de hiszen érlelni akart. Tudván, hogy lomha természetünket --egyik oldalon kitünöleg, nem könynyű mazitsmusából felrázni; tudván, hogy szalmatista jellemünket, a’ másik oldalon kiválókig, nem könnyű veszedelmes ábrándjaiból kitisztítani, nem maradt neki egyéb hátra, mind tollát mind két oldalra amúgy magyarosan megnyomni; a’ szót, becsületesen meg- 27 1 ^ Gróf Széchenyi Istvánt és a' pártok- Áthatolt-é már az atyafiságos Erdélybe a’ ,,Politikai Programmtöredékek“ hire'.' jt bizonyára, mert rokonunk ottan