Mult és Jelen, 1847 (7. évfolyam, 1-104. szám)

1847-05-16 / 39. szám

esperesi , hanem püspöki megyebeli pap, t. Albert János úr kívánván a’ marosi egyház körbe kebeleztetni, addig el nem fogadtatni határoztatott, mig az özvegy-árva intézet ter­vezete tartalma szerint, évi tiszta jövedelme egy­­hatodát ezen intézet tárába be nem fizeti. — S.) Mező­kövesdi egyház már három évvel ez előtt, egyéb járulékokon kivü­l a’ csupa kepefizetést megváltván 200 ezüst német fo­rinttal az egyház tárából fizetendővel, 's e­­zen tervezet még akkor az egyházkör által ajátdltatván megerősítés végett a' felsőbbség­­nek, mivel azon egyház az illető megerősit­­tetést mind­eddig elhanyagolta ’s még is a­ kepemegváltási fizetés rendszerét gyakorlat­ba vette, Határoztatott, hogy új rendszere felfü­ggesztelik, ’s az előbbi kepefizetés hely­re állíttatik, ha a­ közzsinat és m­­egyházta­­nács által az ajánlott új rendszert ez évben meg nem erősít­tet­i. — 6) Életemben most leg­először hallottam, hogy mester egyházközi gyűlésen megszólalt , szólott pedig jól a’ tárgyhoz a’ pinili mester, as nélkül, hogy valamely észrevétel, vagy hibáztatás mutat­kozott volna az illetők részéről.— 7.) A va­jai, magyarosi, n. bodoni megyék segédpap­­választásra, jelen idős papjaikkal együtt en­­gedel­met kérvén , azon megyék a’ választó szabályok értelmében a' segédpap választ­­hatásra nézve megnyíltaknak határoztattak. ( 8.) Sok válóperek elfolytak, elegy közkere­seti per is, a’volt feddi iskola­mester Kun Mi­hály ellen holmi botránkozást okozott ren­detlenségeiért; csak ugyan más kisebb me­gyében ítéletestül meghagyatott segédmes­­ternek. ( 8) A misterek, kik addig már rég­óta sem írásban, sem szóval esküileg h­iva­­taljokra innepélyesen el nem köteleztettek, holott régebben esküt tettek­ le, ezután es­küt letenni határoztattak. 2 9 ) Indítványoztat­­ott a’ can mica visitatio mostani modorának eltörlése, meghagyatván a’ hivatalosoknak «»' visitatioért járó napi díja az egyházi fe­nyíték és rend más módd­al leendő fenntar­tásáért. Mindért ellenmondás nélkül elfogad­tatott az id­vés indit­vány ’s biztosságra nevez­­tetett­ ki az iránt tervet és véleményt adui­ké a’ következő gyűlésre. I­. jh! de sok mon­dani valóm volna in, de hallgatok, még nem látom mi lesz ebből ! Meg nem állít­­­lom még is ennyit mondani : Ma Jézus ma le szállna mennyből megyéinket visítálni, leg­előbb is a’ canonica visitatiot kerget­né­ el, azután a’ galambárosokat és pénzváltókat. — 10.) M is és alkalmasabb píi-paki­ lak meg­­vásárlására e’ megyékben segedelem gyüjtet­­i én, az béadatott maga helyére küldés végett; de nem mindenünnen jött-bé még az a’ pénz; azom­bak­ a' béadottakból ítélve, az egész egyházkör­­ből igen szépen fog gyűlni. — II.) A magos föegyház tanácsnak azon már egy év előtt kelt rendelete?, melyben sok egyebek is, de különösen az egyházitör­ik egy mi­sik leve­lezése liláim­­ztatik, m­e g ne­m tárgyalt­atok­ *s nem láttatott—el, hanem a' kinevezett biz­tosság kezénél van, 's jövő gyűlésen el fog lát­tatni, ha el nem felejtődik. — 12) A' papi özvegy-árva intézet pénztárcokának száma­dása elláttat­ván, legkisebb hiba sem találta­tott benne; a’ toki* m­ár nyolc­ad fél ezer né­­met forint váltóban. A’ gyűlés nem a’ szék közházánál tartatott mint máskor, hol most a’ új széli Ixének közgyűlése még fo­lyamatban volt, hanem egyik főgondnok mlgos b. Kem­ény Pál úr házánál, ki maga m álgondnak mlgos Bothos Sámuel úr tár­sával munkás és használatos befolyása által nagy mértékben elősegítette a’ közjó feletti tanácskozást és rendelkezést. Egyébiránt a’ gyűlés és tanácskozás szelleme igen illendő, békés, atyafiságos volt, melynek nem lehet, nem örvendeni, kivált ha gondolunk a’múl­takra, ’s némely más egyházközi gyűlések­re, hegyek között és megett, mind a’ mellett is, hogy kivált jelenben saját ügyeikkel is meg­lehetősen elfoglalvák, nem vonják­ meg figyel­müket a’ duna-tisza-vidéki atyafiak nyilvános életétől, sürgő mozgalmitól s atyafiatlan pár­toskodásuk dühöngésitől. Ismerik tehát gróf Széchenyi e’ legújabb irodalmi szülöttét is kétségkívül, minthogy mind maga a*­ könyv, mind szerzője a' nemes gróf, sokkal kitünőbb­­ fokban igénylik a’ figyelmet­ , mintsem h­ogy­­ az a’ testvérhazj­­ainál mind ekkorig isme­retlen maradt volna; mindazáltal legyen sza­bad a' könyvről és szerzöj­é röl pár s­,azt mon­danom s tudatnom erdélyi rokonunkkal kü­lönösen azon hatást, melyet e' könyv nálunk előidézett. Alig hogy megjelent e röpirat , s mn még azon melegében , vagy inkább nedves­ségében , melylyel a’ sajtót elhagyó , ’s a’ könyvkötő tapaszával ív ívhez ragasztva jön, nagy módon neki estek, kivált a’ conser­vative parti lapok, 's többé kevésbbé meg­­simogatták azt: egy némely selyemkefével, csak úgy szőrmentiben, egy másik valami sárkefesélével, (mely azonban vakarónak is béillhetett) amúgy szőrellenében. — Az el­lenzékiek hasonlag dühbe jöttek, 's a’ ,,Hetilap“ mennydörögni is kezdett, de a vil­lámokat nem igen szórta, mert miképp nagy fájdalmasan panaszkodának vala, a’ menykö­veket és Budavárában előre kigyomlálgaták vala. Készülőnek tehát a­ mártziusi gyülésre, hogy ott majd meggerebenezik ő excellen­­tziáját a' szerzőt! Ez ugyan originális egy gondolat volt, röpiratra a' 2ö­­­d asztalok mel­löli szónoklattal felelős ! hanem éppen ezen genialis originalítás okozta tán, hogy a' phi­­lippikák ott elmaradtak ! Avagy csak ezúttal történt volna ez, mivel hogy a ns gróf nem érkezhetvén­ meg a’ gyűlésre, nem lehetett fü­ltanúja a’ v­álasznak ? és a’ mi elhalaszta­­tott , az még el nem maradna? Mi nálunk semmi sem lehetetlen , mi a' párt ingerültség­e által előidézett szócsaták kivihetőségi köré­be tartozik. — E’ napokban, már magában a­­ „progressistának lenni kellő“ Jelenk­or­ban is támadott egy cserebogár, mely a ,,Programm Töredékek“ miatt is szerzőjük el­len piszmálkodik. Ez, minden bizonynyal leg­váratlanabb lehetett minden megtámadások között, melyek gróf Szé­chenyire irányoz­­tathattak; de éppen azért, mivel oly váratlan volt, szörnyen meg is lepett bennünket, hogy a’ kis sárga madár kiterjesztve nagy szózö­vej közölt hártyáit az ő szárnyainak, így ne­ki dongott a' falnak, hogy abban megütköz­vén, a’ por ha zuhanjon. Mind­ezen hírlapi és hirlapbüli nyilat­kozatokból tehát mi lehet, a’tanulság? Sem­mi egyéb, mint hogy gróf Széchenyit fellógni és megérteni nem tudjuk, vagy — m­ert ez csak szomorú, s mi ezzel meg nem elégszünk , hanem egy kis gonoszságul örö mest vegyitünk politico-tár­sadalmi eljárásunk­ba — nem akarjuk ! Sok,ni a iu grófot po­liticai hitt­agadónak, önzőnek, magyar Macchia­­vellnek és mit én tudom minek nem lányak? pedig ha szemük van , olvashatták már egy pár év óta megjelenő irataiban és legújab­ban ezen röpiratában, hogy ő semmi egy­eb, mint lut magyar polgár, ki mindenkor kész megadni a királynak, mi a' királyé, de meg adni egyszersmind a' hazának is azt, mi a' hazáé. jó-mi akarok magamnak arrogálni, valami még emberismerési tehetséget; és megvallom vol­tak idők , midőn a' ús grófot magam sem tartottam másnak, mint politikai zavarást,vali, ki örömét találta abban, ha a’ magyarok:)'itt is, amott is öszvezörrenti, hogy aztán czélj­n ki­vitelére kedve szer­int válaszszon egyedeket, ki­ket vagy előre aláismi, hogy ólait egyen­­gessék, vagy uszályához fűzzön, hogy nyo­mait velök tisztára sepertesse. Most beval­lom, hogy csalódtam. A­­ns gróf ezen utol­só röpiratában ledob lelkérül minden mezet. Kern azért ír, hogy a’ tömeg olvasva, ő róla beszéljen , mostan nyílt képpel lép az olva­só közönség­ekibe. Kimondja, hogy nem c o­n s­e r­v­at­i­v, hogy nem ellenzéki, ha­nem ,,becsületes progressist­a, ernyedetlen re­former.“ És mit akarnak hát azon apró dae-­ m mák , kik most megint rákapaszkodnak , hogy nagy lelkét elkeserítsék, hogy halhat­­lan érdemeire sák­ kenjenek, hogy őt még ezentúl is gyanúsitgassák , ’s tőle a mások nagy szavainak vakon ’s oly könnyen hívük gyáva seregéi elidegenitsék, hatását, áldásos munkásságát meglankaszszák ? Semmit mást, mint a’ aj grófot megsemmisíteni ! És vagyon fog é nekik sziket ülni e’ szép metény? Nem. Széchenyi élni és hatni fog; mert lesznek magyarok—és vajha számuk minél előbb megszaporodjék, mint a­ tejes út csillagai — kik saját szemükkel fognak látni és saját e­szűkkel ítélni, és a’ kik aztán gyámolitni, se­­gitni fogják a’ as grófot hazafiai eljárásában, nagy tervei kivitelében; mig a’ sutionos de­nevérek , vagy a’ zsibongó jelenkorféle cse­rebogarak lassanként elhulladoznak. Ki­ közöt­tű­nk­ él és látja pártviszályos eröködéseinket , nem fog csodálkozni azon, hogy a’ „Programm Töredékek“ oly nagy meg­­elégü­letlenséget szültek mind a’ két tábor­ban. Azonban, maga e’ megelégü­let­lenség mu­­tatja, hogy a’ ús gróf oly egyediség, mely­nek elvesztését mind a’ két pár­t emberei saj­­­nosan megér­zik. Az ő cselekvékeny szelleme minden esetre oly factor, melyet nehéz nél­külözni mind a két oldalon; s midőn most­­ mind a’ két felek­ezet­töl­­külön válik, sem­mi sem természetesebb, mint hogy mindenik oldal zúgolódik. Egyébiránt az ellenzéki­ek már huzamos időtől fogva tudhatták, hogy ő nem övék, mert rég kimondta már , hogy a’ „nélkületek, sőt ellenetek féle ha­ladókkal“ nincs semmi kedve egy úton bo­tor­kálói. A’ conservative­k szinte seje­dithették , hogy a’ ns gr. nincs velők egy köpeny alatt, 's azért igen nagy kár volt öt, részükről oly élesen megrohanni; különösen kár volt et, egy bizonyos oldalról, »logikát­­lansággal vádolni, mert ezen vád csak azt mutatja, hogy nem hírünk elég mély logiká­val , minden nagy­ philosophiai búvárkodá­sunk mellett is, arra, hogy a’ ns grófot kel­lően megítélhessük. A' ns gróf ugyan­is ily formán okoskodik : ,,a' kormányt leyalisnak hiszem, jó szándékáról a magyar haza iránt meg vagyok győződve, ’s azért hazafias köte­lességemnek érzem azt , mig ez úton a’ ha­ladási lobogót elöl viszi, követni, lehetsé­­gemhez képpest gyámolitni, sőt felhívok min­­fen­nyi magyart, hogy szintén igy tegyen; de azért nem állok a’ conservativek sójába, mert a' c­ím nekem nem tetszik, ’s rám nem is illik, miután azt, mit én conserválni nem akarok, úgy áll ahoz , mit reformálandórak láttok, mint 10, 100 hoz.“ Ez, urak, nagy logicus férfiak! elég világos s ki e’ szavak­ban logikát nem lát, annak logikáját csak sajnálni lehet ; mert azért, hogy valaki nem C­o­n­s­e­r­v­a­t­i­v, a’ kormányt, leyális eljárá­sában csak oly buzogva pártolhatja még, mim a’ legtúlbuzgóbb vérfi conservativ, ki ismét, ha ember a’ talpán, jöhet szinte oly helyzet­be, hogy a kormánytól gyámolitását megvon­ja: például, ha a" kormány az adót sürgetné, kissé szélesebb alapon, mint egy bizonyos logikus úr­a­t ajánlgatá nem régiben is? (Í r­ó­f Széchenyi ezen legújabb röp­­iratába­n szelleme egész nagyszerűségében, po­litikai értelmisége roppant súlyában, mely mindnyájunkat maga megélt hagy, mutatko­zik. Nézeteit rhapsodicus modorban terjeszti elinkbe, az igaz; de e’rhapsod­iák­ban­ is men­­­­­nyi é­sztehetség, mily nagy erő veheti­ észre. Éles tollal rajzolja e helyzetünket; de hiszen érlelni akart. Tudván, hogy lomha természe­tünket --egyik oldalon kitünöleg, nem köny­­nyű mazitsmusából felrázni; tudván, hogy szal­­matista jellemünket, a’ másik oldalon kivá­lókig, nem könnyű veszedelmes ábrándjaiból kitisztítani, nem maradt neki egyéb hátra, mind tollát mind két oldalra amúgy magya­rosan megnyomni; a’ szót, becsületesen meg- 2­­­7 1 ^ Gróf Széchenyi Istvánt és a' pártok- Áthatolt-é már az atyafiságos Er­délybe a’ ,,Politikai Programmtöredékek“ hire'.' jt bizonyára, mert rokonunk ott­an

Next