Mult és Jelen, 1847 (7. évfolyam, 1-104. szám)

1847-07-15 / 56. szám

hogy a’ belé nem avatkozás (‘Ive soha nyo­mosibbban kifejezve nem volt, mint a’ .m­* Misterek Altal a' portugáliai polgárháború első napjaiban. Da Hume úr erősíti, hogy ha úgy volt is, majd másképpen lett, '­s a’ beléavat­koz­ás békével kezelt. Ennek nincs semmi titkos oka, valamely ki nem mondha­tó érés béf­olyás, vagy mások szerint csel­szövés, de ki a' ház elihe terjesztett okleve­leket megtekinti, az e’ változás okára néz­ve csalódni nem fog.— Alig e’ kérdés tiszta belső ügynek maradott, a’ kormány beléele­­gyedése csak jó tanácsból, intésből s barát­ságos szolgálatból állott.— De majd nemze­tek közötti kérdéssé vált, ’s akkor a’ kor­mány a’tettlegesen beléavatkozásból magát ki nem húzhatta. {Halljuki)­­S kérdem Ilume úrtól, bár mennyire ragaszkodjék is a’ belé nem-elegyedés elvéhez: nincs-e csel, hogy egy ország belső politikája a' külső nemzetek­beli politikával öszveszövödik, 's ilyenkor a' be­lé nem avatkozás átalános elve felfüggesz­­telik ? E’ vitatások folytában két emlékeze­tes példa hozatott­ fel. In'Francziaország belső dolgaiba beléavatkoztunk Erzsébet királyné alatt. Azt lehetne kérdeni : ,,mit tartozott ránk, hogy a' franczia kormány vagy a’ liga kerekedjen—helyül ?“ De a’ liga győzedelme a’ különben is hatalmas ausztriai ház befo­lyását növelte volna, midőn ellenben IV Hen­rik győzedelme spanyol király II Filep ellen a' hatalom súlyegyenben maradását eszközöl­te. Így e’ körülmény a' beléavatkozást ment­hetővé tette. A’ második eset volt, a' hol­landiai közönséges rendeknek 1­­586-1­8 al mi politikai ügyeinkbe elegyedése. Azok Ang­liában az orániai párt túlsúlyában saját bá­torságukat látták. Ilr Wilhelmnek Anglia ki­rályi székére léptével Francziaország ellen a’ hatalom sulyegyene fenntartatott. 11 Jakab a’ királyi széken Angliát Francziaország vasal­­lusává alacsonyitotta volna le, így a’belé nem avatkozás elve néha szenved kivételt, midőn a’ kérdés a' nemzetek közöttivé válik— 's a’ mostani eset is kivételnek tekinthető, bizo­nyos ugyan­is, hogy folyó év mártziusa vé­gén vagy áprilisa kezdetén más nemzetek kezdettek a’ portugáliai ügyekbe avatkozás felől gondolkozni.A Szónok azt kívánja to­vábbá beszédje folytatásában megmutatni, hogy Spanyolország elhatározta a’ portugá­liai ügyekbe fegyveresen beléavatkozást— ’s annak azon lépését az franczia kormány is gyámolította volna. Az első a’ portugáliai határszélen serget gyüjtvén, nyilvánította, hogy bizonyos körülmények köztt azon or­szágba bényomul, mire Francziaország állí­tása szerint joga is lenne. Itt már a' belé nem avatkozást két értelemben lehet venni — vagy szenvedőleg maradni és más hatalmas­ságoknak megengedni a’ beléavatkozást —, vagy pedig ha a’ beléavatkozást Spanyolor­szág megteszi, akkor azt megtámadni. A’ be­lé nem avatkozás az első értelemben, annak elnézése, hogy Spanyol- és Francziaország Portugáliát elfoglalják, ez politikai szenvedő­­legesen állás— Anglia gyalázatja lett volna. (Hall­juk! halljuk­­) Az Anglia és Portugália közti fennálló régi, históriai és szoros viszo­nyok közti egy ily bánás nem lett volna kevesebb, mint Anglia eddigi 's mindég meg­tartott állásának tökéletesen megtagadása, midőn másfelől Spanyolország egyoldalú be­­léavatkozása a' portugáliai népszabadságra, ’s az oportói junta személyes bátorságára nézve veszélyt hozóvá vált volna. "S bizo­nyosan azon juntának egy tagja sincs, ki, ha csakugyan beleavatkozásnak kellett lenni, — inkább ne válaszsza Anglia, mint Spanyolor­szág beléelegyedését. — Ha pedig némelyek szerint volt még egy csere-eset, t. i. az an­­gol kormánynak nyilvánilni kellett volna, vhogy maga nem avatkozik­ belé, de más ha­talmasság beléavatkozását sem tűri-e!“ — bi­zonyosan nincs a’ háznak egy tagja is, ki a’­­ fenyegetést tanácsolná, ha csak az ország ar­ra, hogy h­adat kezdjen, ítészen nem állana , mert Spanyolországnak azt, mit tenni akar, és Franc­­iaorszá­g véleménye szerint is, ten-­ J , ni jogosítva van­­ meg nem engedni, annyi lenne mint hadat szetni. Ki tán a’ hadra vágyna, gon­dolja­ meg,h­ogy a’ béke harnímczkés évei, a’ miveltség, emberi csinosodás és jó­­kormányzás előmozdítására mit tettek, 'slin­­sonk­isa-tsz­ve Furopa átlapoljál a’ harmin­'­,­­két év alatt azzal, a’ mi volt a' 23 évi há­­boru­ alatt ! Valóban az oly ember, ki ez üszvehasonlitást leendi, lelkiesm­eretét igen nagy felelőséggel terheli, ha kedve lenne az első szikrát egy tömeg gyul-anyagba vetni, mi rögtön európai haddá lobbanna-fel.­­S valyon azon háború 1850-b. 1860-ig. vagy 1870-b. végződ­ne-é ezt a­ ma élő emberek közzül a* legbölcsebb sem tudná megmonda­ni. An­nál lógva a* ministereket vádlónak vagy azt kell megmulani, miszerint oly ro­­szat tellek, hogy annak eltávoztatásáért eu­rópai hadat kell annak kezdeni, vagy kén­­telen azt feloldozni. Duncom­be úr ugyan kis­sé könnyűszerüleg beszélett a­ hadról, de abban vele egyetértek, hogy Anglia a’ por­­t­tugáliai királynénak a­ junta egyetlenegy fe­­­­jét sem engedheti­ át bár azon azért,­ hogy egész Európával hadba keveredését eltávoz­­tassa. [Elénk tetszés., Osztozom Fox Ká­roly nézetében, ki bár a* béke nagy szószol­lója vala, egy valaki azon megjegyzésére, mi­­­­szerint Napoleon Angliától a' Bourbonok ki­idézését kívánhatná, az felelte: „Nem vol­tam soha e’ család barátja— a’ Bourbonok rész család, (they Bourbons are a bad fami­ly) de e' nemzetségből származott legro­­szabb Bourbonért is inkább hadat kezdenék, mintsem Anglia a’venségi jogot megsértse.“­­Halljuk!) Minden vád mely a’ portugáliai királyné ellen van intézve, a' minisztérium bánásának legjobb panegyricusa. — Szónok ezután a’ kormány cselekvése módjának körül­ményesebb és pontonkénti fejtegetésével kí­vánta azt menteni, és jelesen felhozta a' kö­vetkező adatot. Midőn a’ portugáliai király­né az alkudozások közben azt mondotta: ,,Megegyezem, hogy senki halállal ne bü­itet­­tessék, de néhány személynek Portugáliából száműzetni kell, mi arra ,,nem“-mel felel­tünk. „Nem egy kegyetlen vagy távoli szám­űzést értek, csak Párizsba menjenek. Ok­ kapják rendesen jövedelmüket, s a’kormány is fogja azt valamivel pótolni.“ „Még csak egy mértföldre sem fognak Portugáliából tá­vozni.“— Legalább küldessenek a’ főváros­itól 18, 16, 11 vagy 12 mértföldre!“ „Még Csak egyetlen egy mértföldre sem !“—­ ’S egy ilyen kérdéshez ragadott minden nehézségek közti jobb kezességet annál, mi történt gon­dolni sem lehet: egy a­ portugáliai király­né és alattvalói között készült egyezés helyett van egy kötés a' királyné, Francziaország, Anglia és Spanyolország között, mely három kormány a’ mint kétségtelen joggal úgy ha­talommal bir a’ kötés végrehajtását erővel is eszközölni. — A’ minister beszédét a’ ház hangos helyeslése közben végezte. — Tudva van e’ vitatásoknak a’ ház „kiszára­­lálása“ következtében véletlenül félben­­szakadása ’s igy az indítvány elbukása. Megjegyezzük még erre nézve, hogy Peel is a’ kormányt hoszu és jeles beszédben pár­tolta, ’s II Mária királyné föhibájának mon­dotta. — Portugália egyik leg­felvilágosodot­­tabb státusemberének Palmella herczegnek magától eltávolítását. — A’ portugáliai belé­­avatkozás ellen több óvások történtek, azok köztt van a’ ,,the fraternal democrats“ czí­­mű­ chartista társulaté is, mely annak június 6-n tartott heves gyűlésében végeztetett.­• Az alsóház jun. 23-ki ülésében Spooner csábítás és kerítés elleni bilije (prostitution­­prevention-bill) a' szép nem védelmére, miu­tán a’ ház biztossággá alakult, keresztül ment, m­i­­r.­­ bár többen már emeltek az ellen, és azt fag­gató 's boszantó r­endh­abálynak neveztél­, jelesen Boebuck azt állná, hogy azon tör­vény értelmében a’ canterbury-i érseket i-t mint leánycsábitót a’ rendőri­s­­él ebbe le­het idézni. Azelőtti napon a' bili szerzője és lord Grosvenor 100,000 Angol aszszony­­tol aláirt körlevelet vittek-fel, a ministerhez a' királyné kezébe nyújtás végett. Abban re­­sedeznek ő felségének „alattvalói leggyám­ol­­talanabb része, a' védtelen szegény leányok ügyét— mennyiben királyi hatalmától függ—, felvenni, kik közzül most testtel és lélekkel ezerenként esnek a’ bujaságnak áldozatul.“—. A’ felsőház jun. 21-ki ülésében lord Brou­­g­h­a­rn kérdése következtében marquis Fan­s­­downe azt nyilvánította, hogy gr. das An­­tas és társai fogsága tovább nem fog tarta­ni csak m­ig Portugália bátorsága kívánja. Gr. Saint-Aulaire franczia követ az an­gol udvarnál Párizsból jun.­­(J-n Londonba viszszaér­kezett a’ királynétól búcsút venni, következőre h­erczeg Broglie julius első nap­jaiban váratik oda. A' királyné Mathew pater-nek a' mér­­sékletség izlandi apostolának az erkölcsiség gyarapítására tett áldozatja), valamint a' sze­gényebb osztályok, sőt minden lakosok javá­ra tett szolgálatai tekintetéből 300 f. ster-­­­ling évenkénti fizetést rendelt, valamint 200 font sterling nyugpénzt dr. Chalmer a’ skó­­tziai szabad egyház alapítója özvegyének és családjának. Francziaország*. A’ követkamara jun. 17-ki ülésében nagy többséggel elvégez­te, hogy Girardin­ai pak­kama előtt megje­­l­lenjen. (L­­e' per kezdetét 51 -d számunk­ban.) Az ülés nagyon lármás volt, s a' per- - be idézett— miután előbb titkos ülést sür­getett, de attól elállott, mivel a' belső mi­ - nister teljes nyilvánosságot kívánt — a’ mi­­­ nisteriumot megvesztegetéssel vádta — mire négy esetet hozott­ fel. A’ ministerek az elő­ - adást tagadták; Girardin azon adatokat, bé-­­ bizonyitni képpel nem volt, sőt csak nem­­ földre sújt­atolt, midőn Guizot egy tőle még­­ 1838-b irt levelet felolvasott, melyben a' vádló megvallja, hogy lapját négy hónapig , a’ kormány szolgálatjába adta, mivel atyjá­nak a’ pair­ i méltóság megigértetett. — A’ pairkamarában junius 22-kén vétetett­ fel a’ Girardin ügye, ki csakugyan feloldoztatott, miután nyilvánította, hogy a’ kamarát min­dég tisztelte, 's a' fennforgó czikket is sér­teni nem kívánta.­ A’ követkamara e' na­pi ülésében a’ budget feletti átalános vitatá­sokat bévégezte, ’s átmenve az egyes sza­kaszodra a’ státusadósságokat és civillistát illető czikket elfogadta. A’ státusadósságok 291,287,951 frankot tesznek. — Az aratás Délifrancziaországban junius utolsó felébe elkezdődött,­­s igen gazdag áldást adónak mutatkozott. PrilSZSZia. A* pruszsziai országgyű­lést junius 26-n kir. birtos státusminister Bodelschwingh egy beszéddel bezárta. A' ki­rály az országgyűlés azon kérését, hogy az úgynevezett rendi választmányok gyűlését, va­lamint a'státusadósságra nézve nevezendő rendi bizottmányt illető választásokat elhalasztani engedje— nem adja­ meg, a­ birodalmi rendek­nek pedig meghatározott időszakonként leendő öszvehivását tárgyazó kérésre válaszul adta, hogy azt fontolóra veendi. Olaszország*. Egyházi b­iroda-­­­o­m. Státusfitoknak cardinalis Gizzi által jun. 22-n a­ pápa nevében közzétett hirde­tésben, miután a’ szent atya jótétemé­nyei és általa tett javítások előszámláltatnak, azon hálaérzés, melylyel az alattvalók azt fogadták, méltányoltatik — nem teljesithetök­­nek nyílvánittatnak bizonyos tanok és néze­tek, melyek a’ katholika egyház világi hatal­mához és felségi jogához illő feltételek ha­tárain kivű­l esnek. szerk. ilULAGYS FERKHCZ—nyomatott­a/. evang.refomtv főiskolakönyv* éa kőnyomd» Intézetéből

Next