Mult és Jelen, 1847 (7. évfolyam, 1-104. szám)

1847-08-05 / 62. szám

MuSitzsviftrit. (it! 4Milörloh »iijS'iEsd* 5«o BW#<? ERDÉLYIHÍRLAP. KlőfizetéSi felszólítás. A'beállott második félév kezdetével is t. ez. olvasóinknak a’ bizonyított pártfogásért hálánkat nyilvánítván, Bv valamint lapunkat további kegyekbe ajánlván, tisztelettel kérjük a’ tílt félévi előfizetésiel hová hamarább bé küldését, 1 Félévi dija-kat s*ít ezüstben. Előfizetni lehet minden cs. kir. postán, vagy a szerkesztőhöz a’pénzt egyenesen béküldeni, Kolozs. v vártt belső farkas utszában 57-k szám alatt. Szerk. : ERDÉLY ÉS MAGYARORSZÁG. Giyászülrek. Az emberi élet múlandó■ólágának közelebbről szivreható példája történt, m midőn Schmidt Mátyás a' kötelességében pontosos, erkölcsös és áhitatos kolozsvári kath. német káplán Tekébe papnak áttétetvén, miután aug. 50-n vannen rendeltetése helyére elindult, másnap u. m. n. aug. 51-n Szamosujváron innen a’ szekér szerence esetlen feldölése következtében egy nehéz ládáénak fejére esése miatt, élte 26-i évében rögtön m meghalt , 's másnap Szamosujvártt eltemettetett. •A Béke porainak! Biasini Gaetán kolozsvári munkás pol- 5ogár ki sok hasznos vállalatoknak — milyenek a’ vívóterem, bérkocsik, gyorskocsi intézet és halottas-szekér — létrehozásával magát e’ város, sőt '’ a’ hon iránt érdemesítő — hoszabb ideig tartó gyengélkedés után, élte 57-d évében f. aug. in itt Kolozsvárit meghalt. Nyugodjék csendesen!l ki nevezések. Ő csász. és apost. kir. Felessége idei jun. 5-n költ legfennsőbb határozatainál fogva Debreczeni Ferenczet nagyági kir. bányajárulót, a’ tartományi kir. bányász- ji törvényszéknek a’ magyar nemzet részéröl üln nökévé kegyelmesen kinevezni méltóztatta. Novák Márton közelebbről a’ fels. udvar által szamosujvári főbirónak megerösittetett. Magyar nyelv és nemzeti I nagy nap* — A* közelebb mult hétfő, a folyó augusttus 2-k a Erdély nevezetes és v valóban nemzeti innep napja volt. Hálára, a legbuzgóbb és élénkebb hálára kötelező le- rend ez a' késő maradék előtt is örökké emlékezetes nagy nap, midőn dicsőségesen uralkodó ’s a’ hiv magyar nemzet boldogságát, előmentét mindég atyai szivén hordozó felséges Fejedelmünk idei julirus 25-kén költ kegyelmes kir. leirata az országos teremben felolvastatott, — a' mihez mellékelt terv.czikk erejénél fogva erdős kis hazánkban is a’ magyar nyelv közigazgatási rangra emeltetett. Leírni azon lelkesedést, hazafi elragadtatást, mely Ő Felsége dicső nevének olvasásakor, valamint az illető törvényczikk minden pontjánál szűnni nem akaró harsogó éljeneztetésben, kardcsörtelésben, átaljában a’ legélénkebb örömviharban kitört — e’ jelenetet méltóképpen leírni képpesek nem vagyunk. Ha igaz, hogy egy nemzet egyik legszentebb kincse annak nyelve, mely azt más nemzetektől megkülömböztető saját néppé alkotja 's annak tulajdon jellemét és szellemi czimervonását megadja , ha igaz, hogy egy nemzetet boldoggá, naggyá, virágzóvá emelésben nyelvének kifejlése és virágzása egyik legfőbb és sükeresebb eszköz, úgy könnyű érteni a’ lelkesedés azon szent lúzét, mely minden igaz magyar keblet az emlitett napon itt átható. ’S annál tisztább, annál nemesebb volt ez öröm, mentől nyomóbb volt annak tudása, hogy a' magyar nemzet m eredeti, szép, erőteljes ’s magas tökélyre emelhető nyelve mellett, századokon keresztül törvényhozásában, iskoláiban és közügyei igazításában idegen nyelv bilincseibe vala verve. Szépen biztató ’s a' nemzeti miveltséget egykor teljes fényre árasztandó hajnal derült a’ magyar égre is — és F. Ferdinand dicső és nagy nevével szoros kapcsolatban áll ez óhajtott boldog jövendő. 'S a'méltányosság érzése emelé ez öröm becsét, midőn ő Felsége Vele született atyai kegyességénél és igazságánál fogva királyi magas ügyeimet az Erdély alkotmányos testületét formáló harmadik nemzetre a' szászra is kiterjesztő — a’ két századok óta a’ más két nemzettel e földön együtt lakó, a' sors minden csapásaiban az idő minden zivataraiban osztozó azonos nemzetre, melynek az élet vendégszeretőleg és szivesen béfogadó kis hon körül abba a' miveltség, csinosodás és békés foglalatosságok bévitelével tanúsított érdemeit örömmel megismerjük —midőn kegyelmesen megengedte, hogy a törvények annak anyanyelvére is lefordittassanak, és saját keblében belügyei igazgatásában azon nyelvet használhassa! Vajba a* királyi nagylelkűség e' fényes bizonysága a’ három nemzet közötti és már századok viharait kiállott testvéri köles erősítésére szolgálna! — A’ város az irt nap estvérén — önkéntesen, a’ nemzeti buzgó érzésnek parancsolatot nem váró ömledezése következtében fényesen kivilágittatott, késő éjjelig vidám sokaság tolongott az utszákon, 's a' szép napot pompás úri innepély rekesztébé a’ királyi hivatalos kar ’s a conservatív párt egyik erélyesebb és érdemesebb, a’ fejedelem iránt tartozó hivségben, mint haza szeretéiben egyiránt kitűnő tagjánál, cs. kir. kamarás ihlári gróf Bethlen Domokos urnál, ki ez alkalommal az országgyűlése számos tagjait és több urakat kívül és belől a tornácz körül rakott mécsekkel fényesen kivilágitott házánál magyar vendégszeretettel fűszerezett estélyen fogadott. A’ Pongrác, vezérlete alatti zenész kar az udvaron, válogatott, azok közli magyar darabok valamint ,,az Isten tartsd meg ViMilBidol” czimü ismeretes szép dal játszásával is emelte az innepi est ve vidámságát -- mely alkalommal a gazdagról, az ötét lelkesitő loyalis érzéssel minden magyar hiv kebelben viszhangra találó poharat emeli Császár ö Felségéért ,,ki nyelvünket diplomatikai rangra emelni méltóztatta, valamint a’ dicsőségesen uralkodó felséges ausztriai házért — a mit tollszörös és levegőt megrázó éljen kiáltás követett. Ezt több hasonlólag harsogó éljeneztetéstől kisért pohárköszöntés követte, jelesen kir. biztos, udv. kir. canceller, 's kir. kormányzói exczájokért, és későib bomlott el a’ magyar hazafi érzéstőls jó kedvtől magas örömre lelkesedett úri társaság! — természet maga kitüntetni látszott a’ haza évkönyveiben jeles napot, midőn az több borult és essős napok után ragyogó fényben derült fel, ’s a' nemzetnek a legjobb Fejedelem iránti vidám és őszinte hálájában mintegy osztozott -- igazolva a romai lelkes költő szavait: Instar veris — vullus ubi luus Adfulsit populo, gratior it dies El soles melius nitent! Országgyűlési közlés- Á jul. 3-n tartatott hatvanötödik országos ülés. (Vége.) Közügyigazgató: Előtte szóló követ úrnak előadásából úgy látja, hogy abban a’ köv. úr önmagával ellenkezik. Egyszer ugyan is felhozza a' Deer. I. R. 40. czimét, máskor kormányszéki rendeletet említ, mondván, hogy nagyobb tekintetet tulajdonit a’ törvénynek mint a' kormányszék rendeletének, annál fogva marad a' törvény tiszta értelme mellett 's még is ennek ellenére véleményét nem a’ törvényen hanem a’ rendeletén alapitola. Másik ellenkezést látja szóló abban, miszerint először azt mondja, hogy itt az adó dolgába most elegyedni nem lehet, 's mégis beszédének vége nem egyéb mint az adózói vitatkozás 's annak megmutatása : mi következnék abból, ha a’ szerkezet igy maradna ,s mennyi vonathatnék ezáltal le az adóból, minek következtében az adózók terhe növekednék. Mi az elsőt illeti, úgy látja szóló, hogy az érdemes követ úr a’ törvénynek első részét megolvasta, de annak végső részét nem méltatta figyelmére, azt hozván ki a' törvényből, hogy csak a’ belső telkeket lehet nemesi curiává változtatni; annak külső illetőségét pedig nem lehet allodiaturává változtatni 's annak adó alatt kell megmaradni. A’ törvénynek 6-k § ban tisztán ez van. (Felolvassa.) Már midőn e' törvény az előbbem §§ ban meg mondja , hogy osztály esetében az elmaradt jószágokban mi módon osztozzanak a’ felek, miszerint ha nem lenne elegendő föld hova curiát figathassanak, miképp lehet colonicalis sessioból curiát figálni 's annak apperiinentiait az osztályos felek rátájába tudni; ’s ezen törvény azt, hogy ezen apperlinentiák adó alatt maradjanak nem határozta, szóló e’ törvényt oda magyarázni, hová a’ követ úr magyarázta, noha 32 évek óta szerencsés szóló törvényes sphaerában szolgálni, még soha sem hallotta. Az approbatalis törvény tisztán megmondja azon esetet ’s kiteszi azt, hogy az ott meghatározott esetben a' földesúr birtoka alá esett földek megmaradnak az adó terhe alatt 's as két törvényt—egyiket a’ másikkal —combinálva, a’ későbbi approbatalis törvény , ha az előbbi decretalis törvénynek értelmét akarta volna lerontani, vagy az azzal való élést kétség alá kívánta volna hozni, gondoskodott volna, hogy arról is említés tétessék. Előhozta a' t. követ úr az approbatalis törvénynek 23-k edictumát; de ez éppen nem ide tartozó dolog,s most éppen a midőn azt akarják a’ Ok megmagyarázni, hogy azon földekkel, melyek az úrbéres kezén váltak, de a’ földesúr birtokába átjöttek?