Mult és Jelen, 1847 (7. évfolyam, 1-104. szám)
1847-10-28 / 86. szám
(KT* Helyreigazítás. A* közelebbi 11. m. 5-d szám néhány példányaiban az első lapon — mig eszrevétetvén megigazittatott — egy értelem zavaró hiba maradtben. Az illen példányokban azért az említett első ’s 525-d I. 2 d hasábján felvül kezdte a’ 12 és 13 d sorban e’ szavak: „mely a’ romai katholika hitre áttérni akarókra nézte“ így ohasandók: ,, mely a’ romai katholika hitről eltérni akarókra nézte.“ S ERDELY ÉS MAGYARORSZÁG. Legaija(»(»■ Az oct. 27-n tartott sondorságos ülésben tartom, számvevő hivatalelnöke gr. Nemes János rexczja és korm.széki tanácsos Kozma Pál feleskettettek." Éljenek! Meg!isztelés. Ő csász. és apost. kir. Felsége hídvégi gr. Mikó Imre erdélyi kir. kincstárnok urat titkos tanácsosi rangra emelni 's így exczás czimme! díjmentesen felruházni klmesen it méltóztatta. btyászlisr. Nagymiga Naláczi Borbála ur aszszony nyugalmazott erdélyi udvari cancellrár felső szilvást, Nopcsa Elek úr ö mralga hitvese, hátszeg-vidéki jószágában Szacsalon folyó odob. hó 17-kére viradólag éjfélutáni 2 órakor meghalt. Béke porainak! -KolOXLYuli llj Vilgok Magyarhoni ismeretes és jeles költő Petőfi Sándor hitvesével együtt oct. 21-a városunkba érkezvén , két napig itt mulatott. Ez alkalmat adott egy újabb progresista ünnepélyre. Múlt szombaton October 23-n este az országgyűlési nemes ifjúság nagy fáklyás zenével tiszti telkedést a nevezett költőnek , ki a' Ihassíni vendéglőben volt szállva, kővárvid. t.biró es volt ;e színész Haray Victor mint az ifjúság érzelmeinek s tolmácsa idvezté a’ magyarhoni kedves vendéget, egyszersmind dagályos szénoldatában az ír unió eszkléjére is kiereszkedett. A’ megtisztelt költő rövid és egyszerű szavakban fejezte*ki a’ nem várt megtiszteltetésen örömét, azon óhajtás kíséretében, hogy vajda mentői elébb a’ két testvérhen vázont egyezsülésével mint ennek is polgára úgy jöhessen megint ide. Ugyanakkor a’ nevezett vendéglőben innepi lakoma volt, melyen több országgyűlési követek, ifjú tudósoksat. vol- t lak jelen. Természetesen a” hazafi pohárköszöntések — marosszéki követ B. L. lévén a szónokló — nem hijánzottak, “’s azoknak s tárgyai voltak a’ megisztelt költö és neje, jelen volt követek, az unto ’s a t. Másnap a nevezett költő elutazott. October 25-re viradólag 3 óra tájiján külső szénútszában a’ kormányzói kert bála megett nagy égés volt, mely a’ gör. egyes, pap csűrét 's abban mint mondják, 80 kalangya búlál megemésztett. Az idő csendes lévén, a’tűz, bár közel oda két szalmás ház is volt,tovább nem terjeded. Nem lehet még tudni, hogy a gyufás szándékos vagy csak történetes volt. Tűzölt rendszerünk mivoltát bizonyítja azon körülmény, hogy a vízipuska, mikor már szinte félig a csűr elégett, oda megérkezett, de mivel vizet nem vitt, az pedig ott hijánzott, nem sokat használt a’ hatalmát, gyakorló tűz ellen. Valóban haladunk, de természetesen fontolva, mert úgy is illik. — Iia nem csalódunk, néhai Pethe Ferencz 1827-t irta a' Híradóban, hogy ,,Kolozsvárit égés volt,’s másnap a’ vízipuskákat kezdették igazitni.“ — Imé húsz év múlva a’ megigazított vizipuska elérkezett az égés helyére, de vize nem lévén, ott csak czifraság gyanánt volt. Remélhetőleg20 év múlva a’vízről is lesz gondoskodás. Egyébiránt hallottuk azt is, hogy ezen égés több lopás- és házfelverésre is alkalmat adott. A’ múlt héten pénteken oct. 22-n temettek el egy K. nevű kolozsvári embert a’ két viz közzül az úgy nevezett,, 13 városból,* ki a’ mezői ös törökbúzát hozván hé a’ szekér alá bébukott — hihetőleg mivel feje nehéz volt — ’s a’ kerék a' derekán átmentvén, annak következtében más nap meghalt." A Karolina-kórházban van egy Zalathnáról a° múlt hét közepén ide hozott szabólegény, ki mint mondják kétségbeesésből, mivel kártyázás és rendetlen élet folytatás miatt mindenéből kipusztult — magát, még pedig több hetekkel szeleit — meglőtte, a mellett oly szerencsétlenül, hogy noha az egész ábrázatját mind két szemével és állával együtt a' lövés elhordozta, maga mégis életben van, 's azóta gégéjén töltik be az ételt, mintét ily kínos és nyomorult helyzetben táplálja. Lehet gondolni, mely borzasztó látvány, egy ily állapotban élő valóság ! —A szüret elég szép időben megtörtént , mint mondják á bor mennyisége a tavalyinál több lenne — minősége pedig helyen helyen jobb mint eleinte vélték. Országgyűlési közlés. Az oct. 11-n tartott kilenczvennegyedik országos ülés vége. Torda megyek. Utasításom következtében a’ Részek viszszacsatlása ellen vagyok, hanem az átalános uniót pártolom; de ennél tovább is kívánok menni és azt gondolom , hogy ha Magyarországnak volt joga nálunk nélkül, rólunk határozni , Erdélynek, mely éppen oly alkotmányos ország, szintén van joga Magyarországra, nása nélkül határozni. (Zajos tetszés.) Az Approb. és Comp. tele vannak azon törvényekkel, melyek Bihar, Máramaros , Zarándmegyéről és több magyar országi városokról Lippáról, Karánsebesről ’s a’ hajduvárosokról, rendelkeznek mint Erdélyhez tartozókról [zajos tetszés", annál fogva, miután Magyarország nálunk nélkül törvényt hozott az erdélyi részekről, jogunk van nekünk is Magyarországra nézve, az említett törvények szerint, törvényt hozni. És így indítványozom azt, hogy azon megyékről és helységekről, melyekről törvényeink rendelkeznek, készítsünk törvényjavaslatot, és terjeszszük fel ő Felségének megerősítés végett; talán eljött az idő, valamint Magyarországnak volt embere, ki az 1836-oi országúi élet alkalmával rólunk, nélkülünk hozott törvényt megerősitlene, úgy ezen itt hozott Magyarországot illető törvények megerősítésének kieszközlésére hasonló ember fog találkozni. (Hoszszas ideig tartó tetszés.) Fogarasvidék: Hogy ha az előttem szólott követ úr által javaslatmódnak sikerét remélhetném, úgy egy lépéssel tovább mennék és nem csak azon részekre nézve hoznék törvényt, melyek Erdélyhez tartoztak de jure, hanem melyek nem tartoznak Erdélyhez, hanem Magyarországhoz, t. i. törvényt hoznék az átalános unióról. De előre látható, hogy valamint nem volt helyes az, hogy magyarországi orsz.gyűlésen hoztak, vagy ha szabad kimondani megerősítettek oly törvényt, melyet nem a magyaroszági, hanem az erdélyi orsz.gyűlésen kellett volna hozni , éppen úgy nem lenne helyes egyoldalúlag is rendelkezni Magyarország dolgairól az erdélyi orszgyűlésnek, hanem helyes lenne az , hogy az álalános unió diplomaticai úton történjék. Nevezetes tárgy áll előttünk mind két ágára nézve, az Isoai Részeknek Erdélytől elszakasztása, 2 dik, mely ennél nevezetesebb és fontosabb : a’ két országnak valahára leendő öszvekapcsoltatása. Mi az 1 sőt illeti: úgy vélem, hogy az előbbeni országyűlések a diplomatikai okokat lehetőségig már kimerítették; mondatott a’ múlt országgyűlésen, hogy azon tény nem áll, miszerint a Partium és Erdély elszakadt Magyarországtól, úgy nem áll az, mit ezen okoskodásra épitnek, mert akkor az egész magyar honnak alkotó részét úgy tették Erdély és azon megyék, mint Tótország ’s más Magyarországhoz kapcsolt tartományok , 's midőn azon boldog öszves haza ketté szakadt, egyik rész úgy vált el, mint a’ másik és igy nem lehet mondani , hogy a' Részek szakadtak el, ’s csak is annyit lesleljebb, hogy a’ nyugoti része szakadt el Magyarországnak keleti részétől, 's midőn ez történt, a’ hazában két király volt : Ferdinand és Zápolya, az egyik olyan volt mint a’ másik, 's még birodalmuk kiterjedése is csak nem egyforma volt. Így tehát midőn nem áll az, hogy a“ Részek elszakadtak volna a többi megyéktől, nem lehet kívánni, hogy viszsza kapcsoltassanak ; de nem fognak találni egy tractatust is, melyben ki lenne mondva , hogy a’ magyarországi megyék Erdélytől Magyarországhoz viszszacsatoltassanak. Ezek sokkal bővebben a’ tractatusok idézésével együtt vannak ö Felsége ebbe több orsz.gyűlések állal felterjesztve, mintsem hogy azokat most előszámlálni szükség lenne ; ennél fogva ez részben azoknak nézeteit pártolom , kik a' mostani felterjesztésben nem annyira ezeket kívánják reassumálni, mint inkább némely a' dolog állásából merited indokokkal fellépni és nyilvánítani azt, hogy valamint egyfelől nem törvényes, nem igazságos a viszszacsatlás, úgy reánk nézve felette káros és végveszélybe döntő lenne. (Tetszés.) Másik ága a dolognak az, hogy a két ország egyesit tessék. Arra, hogy az egyesülés megtörténhessék, több okokat felhozni szinte felesleges, mint amelyek felhozattak arra, hogy a’ Részeket tölünk elszakasztatni nem engedjük. Tekintsünk szét Európa nemzetei között ’s látni fogjuk, hogy egységre törekednek; vessünk egy tekintetet tulajdon nemzetiségünkre és látni fogjuk, midőn más európai nemzetek 20, 30 ’s 50 milliókkal dicsekedhetnek, mi 5 millió vagyunk, idegen népfaj Európa földén és elszórva tulajdon hazánkban, az idegenfaju, idegennyelvü és 80