Múlt és Jövő, 2006 (17. évfolyam, 1-4. szám)
2006 / 1. szám
• Avigdor Hameiri • HARMATOS FOHÁSZUNK Avigdor Hameiri Harmatod fohászunk Uram, ki Napokat ezrivel varázololz Éd millió világot minden reggelen: Harmatod könnyet áldozunk Te néked S nagyon, nagyon kérünk: Őrizd a mi lelkünk ott a keleten. Ám kétezer éve vártuk üdvödségét, Míg eljött az Élet, hogy dziven cdokolja; Őrizd meg, Uram ezt a drága földet S rajta Napod cdókját, Oly régóta várta izzó homloka. Őrizd meg, Uram, szunnyadozó dombját, S virág-álma völgyét, amely cs Hipa dal, Őrizd barna rögjét, azt a choda gyöngyét, Melyért minden fia Száz reményét éli 0 ezer halált hal. Őrizd od Uram, álmodó virágát, C, tók -dzellőjét, amely halkan átduhan, Őrizd termő magvát s minden dód szerelmét Őd termékenységét — Minden porcikáját őrizd meg, Uram, Őrizd meg kék égen lebegő dúd álmunk, S azt a dok-dok áldádt, mely feléje száll Uram, nézd a szívünk, reszketünk és áldunk: Őrizd meg e földet Maiden cdókod könnyünk rája hulldogál. Zsidó Szemle, 1911 • 2 •