Múlt és Jövő, 2010 (21. évfolyam, 1-4. szám)
2010 / 1. szám
• Röhrig Géza • HONVÁGY Röhr Lg Géza Honvágy újév napján elmentem a danához híg esőt fújt a őzél magyarországra cseppet körben oly kuszán kaszáltak mint éhes méhek boldog nektártánca a rakpart lépcsőjén hogy meg ne hűljek vadul föl s alá vonultam akár oidipusz egy kiegyenesített amfiteátrumban mögöttem a parlament karamellatorta túlparton gőzölgő szennyvízkajakomba what time is itán négy kigyullad a lánchíd szöges botjával egy parkőr a Kossuth téren avart öt uszálykapitány üvöltget románul hangja a ködben szelíddé juhászul bőröndömön ülök nincs senkihez se kedvem tíz esztendő után járok újra pesten a szabadság-szobor csillog az itthon íze megkergít semmire csípve nyújtóza éjjeli erzsébet-híd de mi közöm nekem a belvároshoz? más tájak emlőin cseperedtem a fodrász bort mert a csapos nyírt hajat kedves volt a világ és egyetlen hány világon vagyok túl azóta! vad és korcs tiszta és egész akár tapló körült rám e mimikri a már kétségbe sem esés