Múlt és Jövő, 2010 (21. évfolyam, 1-4. szám)
2010 / 3. szám
1727-ben említenek először, amikor az özv. gr. Zichy Péterné és mostohafia, gr. Zichy Ferenc közötti örökösödési per során gr. Zichy Ferenc, aki erőszakkal akarta megszerezni magának Óbudát, fegyveres embereivel leromboltatta a zsidó „oskolát” (avult), azaz az imaházat. Az Óbudát özvegyi javadalomként bíró Bercsényi Zsuzsanna a nádorhoz, az esztergomi érsekhez, a kancellárhoz és az országgyűléshez intézett beadványban felpanaszolja, hogy Zichy Ferenc ״ feles számú fegyveres rácokkal s családjával Óbudára beérkezvén ott a minéműsidók számára oskolát saját fundusomon építeni megh engedtem néktek, melyre is föl építették, nevezett mostoha fiam személyében oda ment... publice funditus lerontatta, bent lévő sidók eszközét, könyveit, palástjait nem kevés számú károkat [okozva] eszterhának fájával együtt elhordatta, ablakokat ki vezette, épületnek köveit prédára bocsátotta s engedelmet adott, valakinek tetszik, vegye és hordja el számára.”13 Miután az örökösödési per eredményeként Óbuda az özvegy birtokában maradt, gr. Zichy Péterné engedélyt adott a zsidóknak imaházuk újjáépítésére, amiről a már említett 1732/33-as Canonica Vuitata is megemlékszik (Judoci habent hic Synagogam et sciolam.... Pár év múlva a zsidók már az első zsinagógájuk felépítésére is engedélyt kaptak, amint azt az 1732. május elsején kelt szerződésben is leszögezték. A grófnő átengedte a zsidó közösségnek ״ den jenigen Blaz auf weilche ihre Schull, von ihre igenes Geld dato würcklich erbautet...”16 (Az új zsinagógát a források 1735- ben és 1738-ban ismételten említik.)13 Mint már említésre került, a Zichy-család a védelme alatt élő óbudai zsidóság letelepedéséhez és kereskedelmi tevékenységéhez előnyös feltételeket biztosított. A kiváltságlevélben megengedték nekik a nyilvános istentiszteletek tartását, hogy belügyeikben saját bíróságuk ítélkezzék, hogy ingatlanokat szerezzenek, kóser bort és húst mérjenek. A zsidóbírót, akit a Zichyek engedélyével maguk a zsidók választottak, s akit munkájában választott elöljáróság segített nagy tiszteletben részesítették.18 A kedvezmények a közösség létszámának gyors növekedését eredményezték. (A régi szólás szerint: ״ Annyian vannak, mint Óbudán a zsidó gyerekek...”) Az óbudai zsidók batyuzó, később vásári és üzleti kereskedelemmel is foglalkoztak. Cukor, gyapjú, nyúl- és báránybőr eladására is engedélyt kaptak. A kereskedők mellett akadt köztük árendátor és több iparos is, így borbély, cipész, szabó, üveges, kézműves. Özv. Zichy Miklósné, született Berényi Erzsébet grófnő 1765. évi privilégiumát 1766-ben az új birtokos, a kamara is, amely Óbudát a selyemgyűjtés és -feldolgozás központjává kívánta fejleszteni, is megerősíti. A 18. század utolsó harmadától az óbudai zsidóság tekintélye és anyagi helyzete egyaránt emelkedett. 1770-ben alapították a Hévra Raduát, a temetkezéssel és jótékonysággal foglalkozó Szentegyletet, 1780-ban ennek égisze alatt a zsidókórházat. 1784-ben nyílt meg a zsinagóga közelében (a mai Zichy utcában) a nyilvános népiskola, amely az első világi zsidó iskola volt Magyarországon. (Ez volt a II. József által engedélyezett úgynevezett „Normal Schule ”, melynek megnyitását nagy belső harcok előzték meg, mivel a gyülekezet jámborabb tagjai a hitéletet féltették tőle.) 1767-ben 109,19 1787-ben 320, az 1803-as összeírás szerint pedig már 527 Fotó: Klein Rudolf