Múlt és Jövő, 2017 (28. évfolyam, 1-4. szám)
2017 / 3. szám
• Hargittai István • TEREBÉLYES FEHÉR FOLT A MAGYAR TUDOMÁNYOSSÁG TÖRTÉNETÉBEN 2017/3 szívén viselte üldözött munkatársai sorsát. A vállalatot a védelmi célok szempontjából kivételezettnek nyilvánították, és ezzel több vezető kutatónak, köztük Bródynak is mentességet biztosítottak a munkaszolgálat alól. Amikor azonban Bródy feleségét és leányát deportálták, Bródy feladta mentességét, és 1944. június 3-án őt is elhurcolták. Még látták Auschwitzban, ahol, mire odaérkezett, feleségét és leányát már megölték. 1944 végére Bródy is halott volt. Domborműve a VII. kerületi Kazinczy utca 21. szám alatti Magyar Elektrotechnikai Múzeumban található, mellszobra az ajkai Bródy Imre Gimnázium kertjében áll. TOVÁBBI ÁLDOZATOK Wolf Emil (1886—1947) eredetileg Richter egyik munkatársa volt, majd társalapítója lett a jövőbeli vállalatóriásnak, a Chinoinnak. Münchenben tanult, és vegyészmérnökként végzett. 1910-ben alapította meg Kereszty György (1885—1937) vegyészmérnökkel együtt azt a vegyészeti gyárat, amelyből 1913-ban megalakult a Chinoin Gyógyszer és Vegyészeti Termékek Gyára. Elsősorban szintetikus gyógyszereket állítottak elő, és szorosan együttműködtek Zemplén Géza műegyetemi professzorral és tanszékével. Wolfot 1944-ben Németországba deportálták, de túlélte, és hazajött. Tovább vezette a Chinoint 1947-ben bekövetkezett haláláig. Mellszobra a IV. kerületben az István út és Nyár utca sarkán áll. Steiner Lajos (1871—1944) meteorológus és geofizikus a budapesti tudományegyetemen tanult, és egy időben Eötvös Loránd asszisztenseként dolgozott. 1892 és 1932 között a Meteorológiai Intézet munkatársa volt, 1927-től igazgatója. Fő kutatási területe a földmágnesség volt, 1917-ben akadémiai levelező taggá választották. Kezdeményezte az időjárás-előrejelzés magyarországi bevezetését. 1944. április 2-án a zsidóüldözések elől az öngyilkosságba menekült. A Magyar Meteorológiai Társaság Steiner Lajos-emlékérmet hozott létre, amely Borsos Miklós alkotása. Mauthner Nándor (1879—1944) a zürichi ETH-n (Szövetségi Műszaki Egyetemen) végzett vegyészmérnökként, majd 1903-ban a Genfi Egyetemen doktorált. Néhány évig a világhíres szerves kémikus Emil Fischer munkatársaként Berlinben kutatott. 1911-től dolgozott a budapesti tudományegyetemen, közben 1917—1918-ban Bécsben szolgált katonai vegyészként. Intenzíven kutatott, és elsősorban a cukorkémiában ért el sikereket. 1934-ben az MTA levelező tagjává választották. 1944. május 21-én a zsidóüldözések az öngyilkosságba kergették. Sem volt egyetemi munkahelyén, az ELTE szerves kémia tanszékén, sem az ELTE Könyvtárában nincs információ róla az 1934 utáni időszakra vonatkozóan. Wolf Emil mellszobra (Tóth Dávid, 2010) a IV. István út és Nyár utca sarkán A Magyar Meteorológiai Társaság Steiner Lajos-emlékérme Ismeretlen forrásból