Múltunk – politikatörténeti folyóirat 48. (Budapest, 2003)
3. szám - SZEMLE - A téma körül: Bevezetés a társadalomtörténetbe (Romsics Gergely)
Gyanúnk szerint ennek az az oka, hogy a szerzők kompromisszumot kötöttek: megelégedtek a konzervatívabb szerzők ismertetésével, és ezzel mérsékelték a bevezetést igénylő olvasóra zúdított ismeretek tömegét. A válogatásnak ez a módszere védhető is, ám nézetünk szerint egy, a nyelvi fordulatot feldolgozó tanulmányban legalább jelezni kell az újabb fejleményeket. A történetelméleti diskurzusok mai helyzete indokolta volna Louis O. Mink és Dominic LaCapra munkásságának kissé bővebb tárgyalását, miként a történetírás poétikájáról is értekező Roger Chartier említését. Mert így összességében a beszédmódoknak a nyelvi fordulat elnevezés által jelzett radikális pluralizmusa, a posztmodern hatás sikkad el. Bár a fejezet kétségtelenül érvényes olvasata a változásoknak, ám némileg talán konzervatív: a történészi munka folyamatába integrálható irányzatokat tárgyalja részletesen, míg a munka módszerére és az azt legitimáló diskurzusra a radikális kételkedés pozíciójából rákérdező szerzők munkásságáról kevés szó esik. A nyelvi fordulatról szóló tanulmány a könyvnek azt a nagyobb részét indítja, amelyben a történeti antropológia, a mentalitástörténet, a mikrotörténelem a nőtörténet és a pszichohistória történetét és eredményeit Apor Péter, Czoch Gábor, Szíjártó M. István, Pető Andrea és Botond Ágnes foglalta össze. Ezek a kutatási irányzatok (miként az előző nagy részben tárgyalt részterületek) szintén feloszthatók fordulat „előtti" és „utáni" munkákra. Különösen így van ez, ha a fordulatot nem időbeni törést érzékeltető metaforaként hanem a történeti kutatás önreflexiójában beállt paradigmatikus fordulatként értékeljük. Ezért a problematikus elrendezésért azonban aligha érheti kritika a szerkesztőket: a társadalomtörténet egymástól világosan elhatárolt aldiszciplínákra való bontása lehetetlen, mivel számos sarkalatos mű a szakterületek metszetében helyezkedik el, és így egyszerre integrálódott több kutatási hagyományba. Arra viszont kiválóan alkalmas a könyv, hogy az olvasó számára felvillantson két a mélyben öszszefüggő problémát: az aldiszciplínák egymásba mosódásából eredő bizonytalanságot, illetve a nyelvi fordulat által okozott átalakulást a kutatási programok szerkezetében. A harmadik és negyedik rész gondosan összeállított irodalomjegyzékeiből, de a szövegekből magukból is kiderül, hogy bizonyos művek egyaránt megkerülhetetlenek egy önmagát várostörténészként, történeti antropológusként vagy mentalitáskutatóként meghatározó historikus számára. Bár a rendszeralkotó kísérlet számára ez lehet kellemetlen, fontosabb en-