Múltunk – politikatörténeti folyóirat 51. (Budapest, 2006)
1. szám - Választói magatartás - Wiener György: Osztályszavazás a két világháború közötti időszakban
meg a felső szolgálattevőket, s a jórészt kisiparosokból álló kisárutermelői középrendet. A szavazókör társadalmi szerkezete abban is eltért az újlipótvárosi modelltől, hogy az alsó szolgálattevők és a szabadfoglalkozású értelmiségiek megközelítően azonos arányban jelentek meg, s az előbbi kategórián belül nem a háztartási alkalmazottak, hanem a közigazgatási altisztek domináltak. Újlipótvárossal ellentétben az ipari és a kereskedelmi proletárok viszonylag jelentős súlyt képviseltek; részesedésük valamelyest meghaladta a kisárutermelőkét és megközelítette a felső szolgáltató rendet. A 74. körzetet tehát a vegyes összetétel jellemezte, mely társadalmi szempontból feltehetően elválasztotta szűkebb (és tágabb) környezetétől. A keverék jelleg a körzet választási eredményeiben is tükröződött. A győzelmet, 39,0%-os szavazati részesedéssel, ugyan a Polgári Szabadságpárt szerezte meg, ám a konzervatív pólus és a szélsőjobboldal 31,4, illetőleg 23,1 %-os teljesítményével kerületi átlagát jóval meghaladó támogatottságot élvezett. A három blokk között tehát bizonyos fokú erőegyensúly alakult ki, miközben a baloldal híveinek aránya épphogy elérte a 6,5%-ot. Ilyen bonyolult társadalmi összetétel és politikai tagoltság mellett a kereszttáblaszerű összevetés csupán azt jelzi, hogy a liberálisok Újlipótvároshoz képest jóval mérsékeltebb támogatottságát alapvetően a magánalkalmazottak és a szabadfoglalkozású értelmiségiek alacsonyabb részaránya magyarázza. A Szabadság teret és környékét lefedő 75. szavazókör, összetételét tekintve, átmenetet képezett az újlipótvárosi „modell" és a 74. körzet között. Társadalmi szerkezetét ugyanis a magánalkalmazottak és a szabadfoglalkozású értelmiségiek relatív túlsúlya jellemezte, s emellett a (kis)kereskedők is a névjegyzékben szereplők viszonylag jelentős hányadát tették ki. Erősítette a szavazókör klasszikus polgári jellegét a tőkések számottevő, 4%-os aránya is, mely a mintánkba bevont választási egységek közül itt volt a legmagasabb. Ugyanakkor a magánalkalmazottak és a szabadfoglalkozású értelmiségiek a szavazásra jogosultak alig több mint egynegyedét alkották, s az alsó szolgáltató rend csaknem 10%-os részesedése (s ezen belül a közigazgatási altisztek meghatározó szerepe) is az újlipótvárosi körzetektől való eltérést jelezte. A szavazókör választási adatai is e köztes állapotot mutatják. Első helyen, a voksok 48,7%-ával, a Polgári Szabadságpárt végzett, miközben a konzervatív pólus 29,2, a szélsőjobboldal 16,8 %-os eredményt ért el. A liberális túlsúly tehát egyértelműen érvényesült, ám nem olyan mértékben, mint a két újlipótvárosi körzetben. Mindez megerősíti azt a tézist, hogy szoros kapcsolat állt fenn a klasszikus polgári elemek aránya és a centrum támogatottsága között. IV. KERÜLET (BELVÁROS) Bonyolult belső tagozódással találkozhatunk a Belvárosban is, ahol észak felé haladva szintén nőtt a liberális pólus befolyása. A pesti városmag legkonzervatívabb, déli negyedét mintánkban a 63. és a 64. szavazókör képviselte, melyek az Erzsébet és a Ferenc József (ma: Szabadság) híd között.