Munka, 1934 (6. évfolyam, 33-39. szám)

1934-01-01 / 33. szám

a nagy részben még mindig kapitalista behatás alatt vergődő gazdaság eredményeinek. És az új Oroszország felépítésénél ezen a ponton jutott nagyjelentőségű szerep Lunacsarszkijnak. Szovjet-Oroszország a pro­letariátus első önálló kísérlete a szociális közösség megteremtésére és Lunacsarszkij ennek az új államalakulásnak első és több, mint egy év­tizeden át kulturbiztosa volt. Aki majd elkészíti munkásságának mérlegét, legyen tekintettel a vele szemben támasztott rendkívüli követelményekre, a szörnyű helyzeti nehézségekre és Lunacsarszkijnak, mint embernek sajátos sorsára is. Azok a kulturmunkások, művészek és gondolkodók, akik a proletariátus soraiból fejlődtek bele a szocializmus vonalába, minden iskolai előkép­zettség nélkül (mint Jack London, Gorkij, Bebel és mások) különösebb pályát futottak meg, mint Lunacsarszkij, de ezeknek a rendkívüli egyé­niségeknek az útját elsődlegesen inkább az érzelem, mint tudományos és filozófiai felismerések indították el. A proletariátus rendezetlen anyagi világából egyenes út vezet a szocializmus eszmekörébe, Lunacsarszkij­nak és társainak azonban ki kell szakadniok abból a talajból, amelyben születtek, meg kell tagadniok osztályuk tradícióit, nem ritkán a legszű­kebb családi kört is, hogy az új ösvényre léphessenek, amely az ember­től az emberiséghez vezet. Nem könnyű feladat. Az emberben önmagá­ban adódó konfliktusok elintézése a legnagyobb problémák egyike. Lunacsarszkij jómódú szülőktől származott, apja államtanácsos volt, ő felső iskolákat, egyetemet végzett és filozófiai tanulmányokkal foglalkozott. Később művészeti és irodalmi esszéket írt, de ezeknek az írásainak már szociál-etikai alapjuk volt és a cári bíróság „Ibsen a reformátor” című tanulmányáért eljárást indított ellene és Vologda tar­tományba száműzte. Ez 1901-ben történt és Lunacsarszkij 1905-ben már részt vett a forradalomban. Trockijjal együtt a szentpétervári munkás- és paraszt­tanács tagja volt. Előzőleg az összeesküvő narodnik mozga­lomban dolgozott. A forradalom leveretése után Franciaországba, a há­ború alatt pedig Svájcba emigrált. Bogdanovval, Bazarovval dolgozott együtt az akkori német filozófiai irányzat (pozitivizmus) vonalában. Mach és Avenarius iskolája olyan erős hatással volt rájuk, hogy Jus­­kevitssel és másokkal együtt „Entwurf einer materialistischen Philo­sophie” címen közös tanulmányt adtak ki. Lenin ezt a munkát Luna­­csarszkijék eltévelyedésének nevezte, a marxizmussal való szembefor­dulást látott benne és az azóta híressé vált „Materialismus und Em­piriokritizismus” című könyvével felelt rá. Ebben az időben Lunacsarszkij anélkül, hogy a marxizmussal sza­kított volna, a szocialista mozgalmat mint új vallásos irányzatot fogta föl. Pleh­anov ezért, mint új vallásalapítót, „boldog Antalnak” gúnyolta. Bogdanov neheztelen elzárkózott a Leninnel való polemizálás elől, de Lunacsarszkij fölfigyelt. Ebben a polemikus korszakban Bogdanov azt tartotta, hogy Leninből, ha a megkezdett úton halad tovább, októb­rista lesz. Egyik beszélgetésük alkalmával Lunacsarszkij így válaszolt neki: „Igen, én is úgy látom, hogy Leninből októbrista lesz, de egy egé­szen más október értelmében, mint amilyenre te gondolsz”. Lenin és munka 947

Next