Munka, 1934 (6. évfolyam, 33-39. szám)
1934-01-01 / 33. szám
a nagy részben még mindig kapitalista behatás alatt vergődő gazdaság eredményeinek. És az új Oroszország felépítésénél ezen a ponton jutott nagyjelentőségű szerep Lunacsarszkijnak. Szovjet-Oroszország a proletariátus első önálló kísérlete a szociális közösség megteremtésére és Lunacsarszkij ennek az új államalakulásnak első és több, mint egy évtizeden át kulturbiztosa volt. Aki majd elkészíti munkásságának mérlegét, legyen tekintettel a vele szemben támasztott rendkívüli követelményekre, a szörnyű helyzeti nehézségekre és Lunacsarszkijnak, mint embernek sajátos sorsára is. Azok a kulturmunkások, művészek és gondolkodók, akik a proletariátus soraiból fejlődtek bele a szocializmus vonalába, minden iskolai előképzettség nélkül (mint Jack London, Gorkij, Bebel és mások) különösebb pályát futottak meg, mint Lunacsarszkij, de ezeknek a rendkívüli egyéniségeknek az útját elsődlegesen inkább az érzelem, mint tudományos és filozófiai felismerések indították el. A proletariátus rendezetlen anyagi világából egyenes út vezet a szocializmus eszmekörébe, Lunacsarszkijnak és társainak azonban ki kell szakadniok abból a talajból, amelyben születtek, meg kell tagadniok osztályuk tradícióit, nem ritkán a legszűkebb családi kört is, hogy az új ösvényre léphessenek, amely az embertől az emberiséghez vezet. Nem könnyű feladat. Az emberben önmagában adódó konfliktusok elintézése a legnagyobb problémák egyike. Lunacsarszkij jómódú szülőktől származott, apja államtanácsos volt, ő felső iskolákat, egyetemet végzett és filozófiai tanulmányokkal foglalkozott. Később művészeti és irodalmi esszéket írt, de ezeknek az írásainak már szociál-etikai alapjuk volt és a cári bíróság „Ibsen a reformátor” című tanulmányáért eljárást indított ellene és Vologda tartományba száműzte. Ez 1901-ben történt és Lunacsarszkij 1905-ben már részt vett a forradalomban. Trockijjal együtt a szentpétervári munkás- és paraszttanács tagja volt. Előzőleg az összeesküvő narodnik mozgalomban dolgozott. A forradalom leveretése után Franciaországba, a háború alatt pedig Svájcba emigrált. Bogdanovval, Bazarovval dolgozott együtt az akkori német filozófiai irányzat (pozitivizmus) vonalában. Mach és Avenarius iskolája olyan erős hatással volt rájuk, hogy Juskevitssel és másokkal együtt „Entwurf einer materialistischen Philosophie” címen közös tanulmányt adtak ki. Lenin ezt a munkát Lunacsarszkijék eltévelyedésének nevezte, a marxizmussal való szembefordulást látott benne és az azóta híressé vált „Materialismus und Empiriokritizismus” című könyvével felelt rá. Ebben az időben Lunacsarszkij anélkül, hogy a marxizmussal szakított volna, a szocialista mozgalmat mint új vallásos irányzatot fogta föl. Plehanov ezért, mint új vallásalapítót, „boldog Antalnak” gúnyolta. Bogdanov neheztelen elzárkózott a Leninnel való polemizálás elől, de Lunacsarszkij fölfigyelt. Ebben a polemikus korszakban Bogdanov azt tartotta, hogy Leninből, ha a megkezdett úton halad tovább, októbrista lesz. Egyik beszélgetésük alkalmával Lunacsarszkij így válaszolt neki: „Igen, én is úgy látom, hogy Leninből októbrista lesz, de egy egészen más október értelmében, mint amilyenre te gondolsz”. Lenin és munka 947