Munka-lap, 2000 (1. évfolyam, 1-9. szám)

2000-01-01 / Próbaszám

2 2000. január Munkaközösség 7777777­/777?7y/y////////////////. A célcsoportok Egy szakszervezeti folyóirat több­féle társadalmi csoportot célozhat meg, bár ezek közt többnyire éles ha­tárok nem húzhatók. Szakszervezeti tisztségviselők Meggyőződésünk szerint a szakszerve­zeti képzés jelenlegi helyzetében a tiszt­ségviselői munkát mind a kezdők, mind a régebb óta gyakorlók számára a teljes szak­­szervezeti paletta bemutatása komoly se­gítséget jelenthet. Tapasztalataink szerint, sajnos, ma csak korlátozottan juthat ez a réteg az egyébként létező és hasznos meg­oldások és elgondolások birtokába. A Mun­ka-lap célja kiszélesíteni a tisztségviselők látásmódját, és hatékonyabbá tenni a mun­kájukat. Szakszervezeti tagok Mint említést nyert, az általános mé­diák nem szolgáltatnak elegendő és reális képet a szakszervezetek tevékenységéről. Ezt a hiányt igyekszik megszüntetni a ter­vezett munkavállalói érdekvédelmi folyó­irat. Nem tagok és diákok E két, a szakszervezetek számára termé­szetes csoporton kívül a még vagy már nem tagok meggyőzésének hatékony eszköze is lehet a folyamatos tájékoztatás. Ezen belül külön hangsúlyt kell helyezni a leendő mun­kavállalók, azaz a diákok csoportjára, hi­szen ők azok, akiknek a jövőben egy piac­­gazdaság munkaerőpiacán kell megküzde­niük a megélhetésért és jobb életkörülmé­nyekért. Nyugdíjasok Szintén komoly olvasói kört jelenthet­nek a nyugdíjasok. E réteg számára alapve­tő érdek egy országos folyóiratban való rendszeres megszólalás, mivel a nyilvános­ság szinte az egyetlen eszköz, amely alkal­mas lehet szociális és gazdasági érdekeik megjelenítésére. A felsoroltak alapján a bérből, fizetés­ből és nyugdíjból élők telj­es vertikuma nem­re és korra való tekintet nélkül célcsoport­nak tekinthető, függetlenül attól, hogy a pi­aci vagy a közszférához tartoznak. Munka-lap Próbaszám Te haltál már meg? A munkanélküliség nagyon hasonlít a halálhoz. Az élet megy tovább, csak nél­küled. Akik szeretnek, sajnálnak, és bár biztatnak, mégis úgy érzed, idegesíted őket. „Temetetlenül” hánykolódsz közöttük, és várod, hogy feltámadj. Aztán csak nem akar eljönni a megváltó pillanat. Mindinkább bosszant minden, ami körülvesz. In­gerel, hogy le kell mondanod olyan dolgokról, amiket szerettél, hiszen nem érdem­led meg, felesleges lettél, here. Mondják, pihenj, de nem tudsz kikapcsolódni, mert ha egy könyvet veszel a kezedbe, az jár az eszedben, milyen jó az írónak, van mun­kája, aztán mindenki fontos, a nyomdásztól a könyvárusig, akikre szintén szükség van, csak rád nincs. Haragudni kezdesz a tv és a rádió műsorvezetőire, akik eddig felvidítottak, de elviselhetetlen, hogy rájuk szükség van, rád nincs. Aztán nem mész sehova, mert csupa munkába igyekvő embert látsz, de neked nincs hova elmenned otthonról. Egy pillanatra felötlik benned a gondolat, hogy felkeresed valamelyik korábbi munkahelyed, amit te hagytál ott, egy jobbnak ígérkező állásért, de úgy érzed, nem tudnád elviselni a megalázó helyzetet, így hát otthon emészted tovább magad, és csak vagy. Aztán próbálkozol. Jelentkezel olyan hirdetésekre, amelyek kecsegtetnek. Elmész, és megalázva érzed magad, mert úgy érzed, csőbe akarnak húzni. Lehet, hogy nem akarják, te mégis úgy érzed, ki vagy szolgáltatva nekik, ezért olyan állást leszel kénytelen elfogadni, amit magadtól sohasem választanál. Már majdnem igent mondasz, mert kell a munka. Aztán számolsz, és adsz még egy esélyt magadnak. De közben vészesen fogynak a napok, és lassan elkopik az a ke­vés pénz, amit vésztartaléknak tettél félre. Bűntudatod van. Nem igaz, hogy pont te nem érsz semmit. Felkeresel néhány barátot. Látszólag megértenek. Te már másnap türelmetlenül várod a telefonjukat, aztán rájössz, nekik nem sürgős. Nem az ő hibá­juk, hogy ők még sohasem „haltak meg”, így telnek a hetek. Egyre türelmetlenebb vagy azokkal, akik semmiről sem tehetnek, csak annyi a „bűnük", hogy ők vesznek körül. Azt kérded magadtól, miért pont én, meg hogy minek tanultál, ha minden tudásod és tapasztalatod egy szemvillantás alatt értékét veszíti. Egy tébolyult pil­lanatodban az is eszedbe jut, hogy tényleg jó lenne eltűnni, végleg. De a családod szeretete szerencsére gyorsan elhessegeti az őrültséged. És ekkor mosolyogsz he­tek óta először, azt is csak belülről, magadon. Ez az a pillanat, amikor véget vetsz az önsajnálatodnak, és újból küzdeni akarsz. Úrrá lesz rajtad a tenni akarás. Hir­telen sürgős lesz minden, hisz még meg kell valósítanod életed nagy álmát. Bábálla­potodból feltámadva azt veszed észre, hogy gátlásaidtól megszabadulva kezded meg­szervezni a korábban lehetetlennek tűnőt... k. A forma 16 oldala A Munka-lapot szándékaink szerint havonta, később kéthetente szeretnénk megjelentetni. A formai jegyeket ennek megfelelően alakítottuk ki. A nem napi megjelenésű újságok for­mátuma többnyire A/4-es, vagy ahhoz kö­zeli méretű. A lap terjedelmét 8,16 vagy 24 oldalban célszerű meghatározni. Túl ke­vés oldalra (8) nem fér el a tervezett infor­máció, a túl sok pedig jelentősen drágít­hatja a lap költségeit. Ezért a próbaszámok terjedelmét 16 oldalra tervezzük. A lap megjelenését a Magyar Sajtó című és a HVG lapokhoz hasonlóan fé­nyes papírra, színes borítással és belső la­pokat normál papírra egyszínű nyomással jelentetjük meg. Természetesen, ha a meg­­jelenésre számot tartó információk mennyisége megkívánja, ezt rugalmasan kezeljük. A színes címlap mindenképp fontos, mert itt jelenik meg figyelemfelkeltésre alkalmas módon, a teljes felületet betölt­ve, a fő téma és azon keresztül a lapot „el­adó” képanyag és szöveg. A belső tartalmat áttekinthető és ismét­lődően elhelyezkedő rovatokba szedve szerkesztjük. -dl-

Next