Munkás, 1915 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1915-09-19 / 38. szám
1915. szeptember 19. MUNKÁS nek tartja ? Persze itt el kell tekinteni az egy két holdas kisbirtokostól, ez természetes. A közép és nagybirtokos érdekeltség azonban ugyan olyan elbírálás alá veendő, mint akár a zsidó hadseregszállító, a nagybirtok pláne ugyanúgy, mint akár Weisz Manfréd. Ismételjük : nem szabad e kérdésből semmiféle felekezeti kérdést csinálni, éppen azért, mivel a magyarországi papság is a földmívelő, vagyis jobban mondva a földbirtokos érdekeltséghez tartozik. A legfőbb és egyedüli cél az legyen, amit legelül is hangoztatünk és amit a szóbanforgó lap idézett cikke más helyén ugyancsak hangoztat, hogy t. i. az új adónemmel azok az osztályok, amelyek a háborúból csak terheket nyertek, részben mentesütlessenek az állam rendkívüli háborús terheinek viselése alól. Más minden szempont szigorúan mellőzendő. De ezt aztán elodázhatatlan feladatának ismerje kormány és törvényhozás egyaránt. Népparlamentet követelünk, hogy a nép maga intézhesse sorsát! — A háború eseményei * * * Az oroszok elleni harcok sikerrel folynak. — Keletgaliciában megálltak az oroszok veszteségteljes támadásai. — Az olaszok sikertelenül támadnak az Isonzó-fronton. — Német repülők kirándulásai Anglia felé. — A nyugati fronton nincs változás. — A német-amerikai feszültség. — A Balkán eseményei. Amint előrelátható volt, az orosz főparancsnokváltozás nem hozott új fordulatot az oroszok javára a háborús sikereket illetőleg. Az orosz hadsereg ma éppen olyan szomorú viszonyok között vergődik, mint Nikoláj Nikolajevics alatt, ha ma a cár is annak a főparancsnoka. Keletgaliciában ugyan az utóbbi napokban nagy erők összevonásával megpróbálkoztak az oroszok sikereket elérni, amire egyrészt politikai okok (az ellenséges terület leírása), másrészt pedig az sarkalta tán őket, hogy megmutassák, miszerint az új fővezér alatt már az első napokban is kezd feléjük fordulni a hadi Szerencse. Nem mutathatták meg azonban ezt, bár való az, hogy a szövetségesek Keletgaliciában és a Szerebfronton az oroszok legutóbbi kíméletlen és óriási veszteségekkel teljes támadásai elől némely ponton lényegtelenül visszahúzták arcvonalukat. Ez azonban nem jelent az oroszokra nézve semmi jelentős sikert, amit maguk is kénytelenek beismerni , annál is inkább nem, mivel fentebb Volhiniában. Rovnó körül a szövetségesek állandóan sikereket érnek el és ennek következtében hír szerint az oroszok Rovnót már kénytelenek voltak kiüríteni. Ha a szövetségeseknek sikerülni fog hamarosan Rovnót birtokba venni, amire minden remény megvan, úgy az oroszoknak önként is ki kell takarodni Keletgalicia még megszállva tartott kis területéről. Az ottani minden erőlködésük és esetleges lényegtelenebb sikereik tehát alárendelt jelentőségűek. A szövetségesek az orosz harctér többi pontján folytatják sikeres előnyomulásukat, a mocsarak vidékén csak úgy, mint Dünaburgtól nyugatra és északnyugatra. Grodnótól keletre Minksz felé és Bresztyitovszktól keletre pedig Pinksz irányában törtetnek előre a szövetségesek. Riga tájáról annyit tudni, hogy a német csapatok a tőle délre, közvetlen közelbe eső területekre nyomultak előre. Az olasz harctér. Az olaszok a tiroli és karinthiai arcvonalszakaszon leginkább ágyúharcokat folytatnak minden siker nélkül. Az Isonzó-fronton azonban sokkal nagyobb tevékenységet fejtenek ki. Itt amellett, hogy ágyukize- tésük is hevesebb, itt-oll erős gyalogsági támadásokkal is próbálkoznak, amelyeket a monarkia csapatai azonban mind sikerrel visszavernek, lényeges változás tehát az olasz harctéren újabban nem történt, legkevésbé az olasz hadsereg javára. Ellenben az osztrák-magyar hadvezetőség szerdán azt jelentette, hogy csapataink a Ladinut-szorostól keletre támadásba mentek át „és elfogallták a Hindourg-Kapel határhegytől délkeletre fekvő hegygerincen levő ellenséges hadállásokat.” Nyugaton. A franciaországi és délflandriai harctéren lényeges változás az utóbbi napokban nem történt, aminthogy nagyobbszabású harcokról sem igen jöttek hírek erről a harctérről. A múlt hetekben a németek több jelentős sikert értek el az Argoncokban és Elszászban, azóta ilyszabású események nyugaton nem történtek a szárazföldi harctéren. Német Zeppelinek most már — úgy látszik — állandóan rendeznek légi kirándulásokat London és több más angliai város felé, hogy azokat a ledobott bombáikkal emlékeztessék a háborúra és annak gyönyörűségeire. Az „Arabic” elsülyesztése miatt ismét megújult német-amerikai viszálykodás még nem ült el, azonban minden remény meg van az ügy békés elintézésére. A Dardanellák ostroma. Az ánláns köréből az elült napokban feltűnést keltő hír kelt szárnyra a Dardanellák ostromával kapcsolatban. Arról volt ugyanis szó, hogy a szövetségesek, legközelebb minden eddiginél nagyobb erővel látnak hozzá a Dardanellák fordírozásához, amely akcióra legalább félmillió főt számláló hadsereget vonnak össze hatalmas tüzérséggel. Nem lehet egyelőre tudni, hogy komoly volt-e ez a híresztelés vagy csak ijesztgetésnek volt szánva. Annyi azonban bizonyos, hogy a szövetségesek a Dardanelláknál jelenleg igen rosszul állnak. A török főhadiszállás már napok óta török támadásokról ad ki jelentéseket, ami azt jelenti, hogy a török csapatok helyzete ott annyira kedvező az ellenséggel szemben, hogy a védekező szerep helyett a támadó szerepét vette át. Ami Olaszországnak a Dardanellák ostromában való, múltkor híresztelt részvételét illeti, előrenézve a napokban ellenhíresztelések jelentek meg a sajtóban, melyek szerint Olaszország mégsem vesz részt a Dardanellák ostromában, mivel hadseregére odahaza is nagy szüksége van. A Balkán eseményei. A Balkánon ez időszerűit talán a legfigyelemreméltóbb esemény Románia titokzatos viselkedése, amiről megbízható hírek alig szivárognak ki jövőbeli szándékait illetőleg. Roniában ma olyanforma a helyzet, mint volt annak idején Olaszországban, a nagy háborúra uszító lármázás idején. Ott is hír szerint u. n. fekete bandák alakultak, amelyek az állant szolgálatába állva, mindenféle módon terrorizálnak mindenkit, aki a háborúba való beavatkozás ellen van.