Munkás, 1922 (2. évfolyam, 1-230. szám)

1922-07-04 / 148. szám

2. oldal Gazdasági helyzetünk. A munkásság ellátása ma a leg­égetőbb probléma, mely megnehezíti a mai lezüllött gazdasági helyzetből való kibontakozást. A lisztellátás ügyében ankéte­zések folynak, megbeszéléseket tartanak jobb­­ra-balra, anélkül, hogy eddig a leg­­kisebb eredményről hírt kaphattunk volna. Ezzel szemben a munkáltatók már előre jelzik a bekövetkezendő drága­ságot, melyet a munkásságnak az előrelátható magasabb bére előidéz s előre­ igyekeznek a közvéleményt a munkásság ellen hangolni, csak azért, mert az kenyeret kér,­­ semmi egye­bet csak kenyeret ! Az éremnek két oldala van ! A mun­kásság a spekuláció s az állam által növelt drágaság folytán kénytelen egyik bérmozgalmát a másik után indítani, mert az árak emelkedése már nem is meglepetésszerűleg, ha­nem gutaütésszerűleg hat. Ezzel szemben az ipari cikkek árának emel­kedése nem tisztán a munkabéreknek tudható be, hanem annak a haszon­éhségnek, mely a háborús profitról még ma sem hajlandó lemondani. Abból a munkabérrel indokolt ár­emelésből csak igen kevés esik a munka­bérekre, míg a jelentős százalék az 50—100%-os haszonjövedelmekre s az állami adókra esik. A munkáltatók belátást és méltány­lást hirdetnek az egész vonalon, de tapasztaljuk-e ezt náluk akkor, ami­kor az évi mérlegeket nézzük s azt látjuk, hogy míg az államháztartás a legnagyobb deficittel küzd, addig a tőke ma itt aranykorát éli. Látjuk-e ugyanazt a földbirtokosoknál s a „kisgazdáknál”, kik evés közt kapva étvágyat: „akié a föld, azé a haza” jelszóval ma az ország nebántsvirágai, kik alig-alig járulnak az állam terheihez s akkor is jövedelmükhöz képest arány­ban nem álló minimummal. Fokozott lemondásról és fokozott mun­káról beszélnek, de kiknél látjuk csak mindezt ? A dolgozóknál,­­ a kis­­egzisztenciáknál, kik már a határá­hoz értek mindennek. S lássuk, mi ennek az oka ? Hogy a kormányzat, az államkiadások ösz­­szes terheit ezekre rójja ! A dolgozók ma reggeltől estig mást sem tesznek, mint adót fizetnek. Minden falat ételük, minden csepp italuk, ma adóalany. Közszükségleti cikkeik árának cca 50 %-a adóra megy, s a kormányzat még ma is keresi, kutatja azokat a cikkeket, melyeket még meg lehetne adóztatni s igy fölfedezte a legújabb adóalanyt: a cigaretta papirost. Míg a dolgozóknak fokozott, verej­­tékes munkájukért csak fokozott le­mondás jár, mert így követeli ezt az állam érdeke,, addig mindez nem hozza helyre az állam mérlegének az egyen­súlyát, de nem is hozhatja helyre akkor ,mikor a másik oldalon, hol a pénz, a föld, a vagyon dominál s a terhekhez alig-alig járulnak hozzá, csupán a kiváltságokat élvezik kivi­telek, monopóliumok s a kisemberek által kiizzadott állami segélyek alak­jában, mely segélyekkel csak a kis- , egzisztenciák nyakára fenik a kést a­ szubvencionált milliós hasznú válla­latok. Az állami költségvetésben, míg egyik oldalon a legnagyobb pazarlás folyik, addig a másik oldalon olyan tételeket törölnek, vagy olyan újabb tételeket ál­lítanak be, melyek ismét a kisembere­ket sújtják, így eltörölték a munkásság liszttel való kedvezményes ellátását, de nem gondoskodnak a drágaság betöréséről. Elállják azoknak a törekvéseknek az útját, melyek ideirányulnak s a nap-­­ nap után hozott újabb adónemekkel az áremelést csak fokozzák s a speku­lációnak újabb tápanyagot adtak. A mun­kálat­ók szervez­et­eiket centra­lizálják, számolva a munkásság meg­mozdulásáva.­, melyet ezek a tények maguk után hoznak, hogy „egysége­sen irányítsák a bér- és munkáskérdé­seket.“ De a miniszterelnök úrnak a szer­vezkedési szabadságra vonatkozó nagy­hangú kije­lesítését látjuk-e a munkás­ságnál is érvényre is­ülni ? Nem! Nagy számban vannak még ma is a fölfüggesztett szakszervezetek, így nincs visszaállítva többek között a vasutasok szervezete s a közalkalma­zottaké. A működő szervezetek így is megvannak bénítva mozgásukban. A gyűlések nem tarthatók szabadon s már az a tény, hogy ott hatósági közegek is részt vesznek, nagy kihatás­sal van a „szervezkedés szbadság“-­ ra. Minden legkisebb szakma vezet­ős­égi értekezlet hatósági bejelentés alá tar­tozik, ami megnehezíti az indokolt vezetőségi értekezletek sürgős össze­hívását. A bérmozgalmak elé a legnagyobb nehézségeket gördítik, s mig a mun­kásság magára van hagyatva, s nem élhet egye­len jogos gazdasági fegyve­rével , a Sztráj­kk­al, addig a munkálta­tók feketelistáim­k, a munkásságot rendőrséggel molesztálják, minden a drágaságízük­­e bérmozgalom esetén „izgatókít“ kerestetnek, s kedvenc ütőkártyájuk: Zalaegerszeg. Míg egyoldalon a dolgozókra csak terheket raknak és legjogosabb érde­keinek megvédését is lehetetlen­é te­tszik, addig ezzel szemben a kiváltsá­gosoknak minden hatalmi eszköz a rendelkezésére? 11 a munkásságga­l szem­­ben — a hasznuk megvédésére. Ez ma a helyzet Magyarországon, s ez az indító oka annak a gazdasági helyzetnek, amelyben élünk. A mai kormányösszetétel s az a rendszer, amellyel ma dolgoznak, nem nyújt lehetőséget a dolgozók megváltozta­tására. A ma uralkodó rendszer s annak eszközei ellen kell képviselőinknek föl­venni a küzdelmet, mely rendszer nem bírja sem a dolgozó munkásság, sem a polgárság bizalmát s és ezért, ha ma nem, de holnap át kell hogy változ­zék s az összesség ügyét szolgálja s ne a kiváltságosokét, ne­m.­z érdekeltsé­geket, az állam érdekét szolgálja s ne a „többségi“ pártét. A földadót keresztülvihetik-e az agráriu­mok hatalmas frontján, hol a búzaárakon kívül más emelkedést nem igen tűr­nek el. A kereseti adó III. osztályának eme­lése ugyancsak újabb drágulási folya­matnak nyújt alapot, mert hiszen­­ III. osztályú kereseti adó legtöbb ala­nya fölemelt adóját a fogyasztóra há­rítja át. Az eddigi kiszivárgott hírek szerint eltörlik a magánalkalmazottak IV. osztályú kereseti adóját ezzel szemben, lényegesen fölemelik a jövedelmi adót s ebben a formában fizetik a felemelt kereseti adót. A jövedelem adónál fön­­álló mentességeket meg­szüntetik s ez egyenesen a munkásság ellen irányul, mely eddig is az állam terheinek majd 80%-át fizeti a közvetett adók formá­jába, melynek nagy része a munkásság filléreiből folyik be. Ha a földbirtokosok adójánál, a­kik az aranyparitáson jóval felül ke­resnek meg is bukik az új adóprogramm, nem fog elmaradni a munkásság ter­heinek az aranyparitásra való feleme­lése, ha a keresete még messze is van az aranyparitástól. Munkás Bojkottálják a sört. A közönség az árdrágítás ellen. — Inkább bort isznak. A söráraknak százszázalékos föl­emelése a sörfogyasztásra erős ha­tással van, s a közönség azzal felel a sörgyárak indokolatlanul magas ár­emelésére, hogy egyszerűen lemond a sörivásról, ami különben sem képez olyan szükségleti cikket, amelyet a közönség ne nélkülözhetne, pláne itt Pécsett, ahol a jó boroknak szinte forrása van. A sörgyárak a sör árának föleme­lésénél az előállítási árak s így első­sorban a munkadíj emelkedését áon­ják, mint okot, előtérbe. A sörgyárak munkabérei emelke­désének mértékét a gyáriparosok or­szágos szövetsége diktatórikus uton határozta meg, s hogy ennek bő­kezűsége nem terjedt a 100%-ig, az mindenki előtt tisztában van, aki a nagytőke szűkmarkúságát ismeri, a­melytől még a 20%-os béremelést is úgy kell kiverekedni, még a legindo­koltabb esetben is. Az egyes polgári lapokban elhelye­zett tendenciózus közlemények, ame­lyek arról szólnak, hogy Pécsett nincs sörbojkott,­­ éppen azt a célt szol­gálják, hogy a bojkott-mozgalmat le­szereljék. Hogy van-e sörbojkott, arra elég világos példa, hogy Péter és Pál nap-­ ján délután — tehát a legszebb ki­rándulásra alkalmas időben, a város­hoz legközelebb eső kiránduló helyen, ahol ily alkalommal máskor nyolc hektoliter sör fogyott el — most öt­ven liter sört fogyasztottak csupán! Egyik helyi vendéglőben, amely ép­pen sörfogyasztásáról volt nevezetes, szombaton este pont tizenöt pohár sör fogyott el. Az egyik helybeli sörözőben, ahol máskor vasárnap délelőtt nem,lehetett helyet tál­­lni­k most még a déli órák­ban is alig lézengtek a vendégek s azok is inkább egy deciliterbort ittak, csak azért, hogy fogyasszanak valamit. A legtöbb úgy okoskodik, hogy miért fogyasszon ő egy liter sört hat­van koronáért, amikor ugyanezért a pénzért ugyanolyan mennyiségű jó bort is kaphat, s ha már költekezni akar a vendéglőben, vagy ha költekeznie kell, inkább a tartalmasabb bort ren­deli meg, mint a sört. Érdekes jelenség, hogy a közönség tagjai szinte egymást ellenőrzik ab­ban, hogy a bojkottot betartják-e? Minden indokolatlan áremelésre a közönségnek ily feleletet kellene adni, nagyon meggondolná akkor a tőke, hogy a fogyasztók zsebje ellen me­rényletet intézzen-e, vagy sémi! Adjól,melyek a dolgozók terheit növelik a Ifjabb házbéremelés.­­ Felemelik a jövedelmi adót. Lapunk más helyén foglalkozunk azzal a rendszerrel, mely fokról-fokra súlyosbítja a sdolgozók terheit s mely egyik adót a másik után zúdítja köz­vetve a kisemberek nyakába,­­ így Kállay-féle adóreform első lánc­szeme már közvetlenül érint bennün­ket, amennyiben a kincstári házhaszonrészesedést felemeli 20%-ról 60%-ra, ami azután a lakókra nézve augusztus elsejétől,­­ mert a rendelet akkor lép hatályba, újabb 40% házbéremelést jelent. Ez az adó még brutálisabb a forgalmi adónál, mert a munkásnak ha nincs pénze, azt nem fizeti meg, — nem eszik, — de ha a felemelt házbéreket nem fizeti, úgy kiteszik az utcára. Ezzel az új adóemeléssel ismét a dolgozó városi lakossággal szemben kö­vetnek el merényletet, mert házhaszon­részesedést a lakóknak kell az egyre emelkedő lakbér után fizetni. Úgyszintén emelik a házadót, ami azután ismét lakbéremelést von maga után, s a lakbéremeléssel emel­kedni fog a kincstári házhaszonrésze­­sedés is és mindenki, az állam is jól jön ki, csak a lakó nem. A földadó maximális tétele holdanként, ma is, amikor a búz­a oly horribilis árat ért el, holdanként 40 korona. Ennyit kell a birtokosnak egy hold föld után fi­zetni. Hogy ez milyen arányban áll a földhozadékával, arra azt hiszem nem kell külön megfelelnünk. Az adóprog­ram valószínű, hogy erre is ki fog ter­jedni, bár nem tudjuk, hogy a felemelt 1922. július 4. Tüntetések a német köztársaság védelméért. A keresztényszociálisok az orgyilkosok mellett tüntetnek. Berlin. Valamennyi szocialista párt a republikánus tömeghez intézett fel­szólításában a népet új tüntetésekre hívják föl. Tüntetni kell, mondja a föl­hívás, a köztársaság fokozottabb védel­méért és a politikai amnesztiáért. — Kedden, miként Rathenau temetésé­nek napján, délután 1 órától kezdve is­mét az egész vonalon pihenni fog a munka. A vasutak is félóráig állni fognak. — Egész Németországban az utcákon és tereken nyilvános gyűlések lesznek, amelyekhez szigorúan fegyelmezett utcai fölvonulások csatlakoznak. Berlin. A német keresztény szak­­szervezeti szövetség fölhívja a keresz­tény munkásokat, alkalmazottakat és tisztviselőket, hogy ne vegyenek részt holn­ap kedden a szociáldemokrata szak­­szervezetek és pártok által elrendelt sztrájkban. E felhívásukat azzal in­dokolják, hogy a szakszervezeti hatalmi eszközökkel való visszaélés, amely a t­ün­­tetősztrájk elrendelésében megnyilvá­nul, még csak növeli a nyomort és az al­kotmány védelmének, valamint a jog­­biztonságnak sem tesz szolgálatot. A h­indenburgi események Páris, júl. 2. (Havas.) Oppelnből jelentik a következőket a hinderburgi véres eseményekről: Egy francia őr­ség közbelépett, hogy a németeket megakadályozza abban, hogy az el­költözött lengyelek bútorait az utcára dobják. A németek erre visszavonul­tak a Dannesmark-Grubeperkba, ahol a francia őrséget a honfitársaik meg­­segítésére érkező németek puska és géppuska tűzzel fogadták. Az őrség az egyik közeli épületbe menekült . Az őrség segítségére siető francia oszta­got tű­z a­lá fogták a németek, úgy hogy az osztag egy halottat és egy sebesül­tet vesztett. A francia katonai pa­rancsnokság, amelyet időközben érte­sítettek a­z eseményekről, sürgősen gyalogsági és géppuskás véztagokat küldött ki, hogy kiszabadítsák a fran­ciákat veszedé­k­es helyszetükből­. A németek részéről 11 halottnak a sze­mélyazonosságát élapitották meg, azonkívül több sebesültjük is volt. Számos halott kezében még revolvert találtak.

Next