Munkás, 1922 (2. évfolyam, 1-230. szám)
1922-07-04 / 148. szám
2. oldal Gazdasági helyzetünk. A munkásság ellátása ma a legégetőbb probléma, mely megnehezíti a mai lezüllött gazdasági helyzetből való kibontakozást. A lisztellátás ügyében ankétezések folynak, megbeszéléseket tartanak jobbra-balra, anélkül, hogy eddig a legkisebb eredményről hírt kaphattunk volna. Ezzel szemben a munkáltatók már előre jelzik a bekövetkezendő drágaságot, melyet a munkásságnak az előrelátható magasabb bére előidéz s előre igyekeznek a közvéleményt a munkásság ellen hangolni, csak azért, mert az kenyeret kér, semmi egyebet csak kenyeret ! Az éremnek két oldala van ! A munkásság a spekuláció s az állam által növelt drágaság folytán kénytelen egyik bérmozgalmát a másik után indítani, mert az árak emelkedése már nem is meglepetésszerűleg, hanem gutaütésszerűleg hat. Ezzel szemben az ipari cikkek árának emelkedése nem tisztán a munkabéreknek tudható be, hanem annak a haszonéhségnek, mely a háborús profitról még ma sem hajlandó lemondani. Abból a munkabérrel indokolt áremelésből csak igen kevés esik a munkabérekre, míg a jelentős százalék az 50—100%-os haszonjövedelmekre s az állami adókra esik. A munkáltatók belátást és méltánylást hirdetnek az egész vonalon, de tapasztaljuk-e ezt náluk akkor, amikor az évi mérlegeket nézzük s azt látjuk, hogy míg az államháztartás a legnagyobb deficittel küzd, addig a tőke ma itt aranykorát éli. Látjuk-e ugyanazt a földbirtokosoknál s a „kisgazdáknál”, kik evés közt kapva étvágyat: „akié a föld, azé a haza” jelszóval ma az ország nebántsvirágai, kik alig-alig járulnak az állam terheihez s akkor is jövedelmükhöz képest arányban nem álló minimummal. Fokozott lemondásról és fokozott munkáról beszélnek, de kiknél látjuk csak mindezt ? A dolgozóknál, a kisegzisztenciáknál, kik már a határához értek mindennek. S lássuk, mi ennek az oka ? Hogy a kormányzat, az államkiadások öszszes terheit ezekre rójja ! A dolgozók ma reggeltől estig mást sem tesznek, mint adót fizetnek. Minden falat ételük, minden csepp italuk, ma adóalany. Közszükségleti cikkeik árának cca 50 %-a adóra megy, s a kormányzat még ma is keresi, kutatja azokat a cikkeket, melyeket még meg lehetne adóztatni s igy fölfedezte a legújabb adóalanyt: a cigaretta papirost. Míg a dolgozóknak fokozott, verejtékes munkájukért csak fokozott lemondás jár, mert így követeli ezt az állam érdeke,, addig mindez nem hozza helyre az állam mérlegének az egyensúlyát, de nem is hozhatja helyre akkor ,mikor a másik oldalon, hol a pénz, a föld, a vagyon dominál s a terhekhez alig-alig járulnak hozzá, csupán a kiváltságokat élvezik kivitelek, monopóliumok s a kisemberek által kiizzadott állami segélyek alakjában, mely segélyekkel csak a kis- , egzisztenciák nyakára fenik a kést a szubvencionált milliós hasznú vállalatok. Az állami költségvetésben, míg egyik oldalon a legnagyobb pazarlás folyik, addig a másik oldalon olyan tételeket törölnek, vagy olyan újabb tételeket állítanak be, melyek ismét a kisembereket sújtják, így eltörölték a munkásság liszttel való kedvezményes ellátását, de nem gondoskodnak a drágaság betöréséről. Elállják azoknak a törekvéseknek az útját, melyek ideirányulnak s a nap- nap után hozott újabb adónemekkel az áremelést csak fokozzák s a spekulációnak újabb tápanyagot adtak. A munkálatók szervezeteiket centralizálják, számolva a munkásság megmozdulásáva., melyet ezek a tények maguk után hoznak, hogy „egységesen irányítsák a bér- és munkáskérdéseket.“ De a miniszterelnök úrnak a szervezkedési szabadságra vonatkozó nagyhangú kijelesítését látjuk-e a munkásságnál is érvényre isülni ? Nem! Nagy számban vannak még ma is a fölfüggesztett szakszervezetek, így nincs visszaállítva többek között a vasutasok szervezete s a közalkalmazottaké. A működő szervezetek így is megvannak bénítva mozgásukban. A gyűlések nem tarthatók szabadon s már az a tény, hogy ott hatósági közegek is részt vesznek, nagy kihatással van a „szervezkedés szbadság“- ra. Minden legkisebb szakma vezetőségi értekezlet hatósági bejelentés alá tartozik, ami megnehezíti az indokolt vezetőségi értekezletek sürgős összehívását. A bérmozgalmak elé a legnagyobb nehézségeket gördítik, s mig a munkásság magára van hagyatva, s nem élhet egyelen jogos gazdasági fegyverével , a Sztrájkkal, addig a munkáltatók feketelistáimk, a munkásságot rendőrséggel molesztálják, minden a drágaságízüke bérmozgalom esetén „izgatókít“ kerestetnek, s kedvenc ütőkártyájuk: Zalaegerszeg. Míg egyoldalon a dolgozókra csak terheket raknak és legjogosabb érdekeinek megvédését is lehetetlené tetszik, addig ezzel szemben a kiváltságosoknak minden hatalmi eszköz a rendelkezésére? 11 a munkássággal szemben — a hasznuk megvédésére. Ez ma a helyzet Magyarországon, s ez az indító oka annak a gazdasági helyzetnek, amelyben élünk. A mai kormányösszetétel s az a rendszer, amellyel ma dolgoznak, nem nyújt lehetőséget a dolgozók megváltoztatására. A ma uralkodó rendszer s annak eszközei ellen kell képviselőinknek fölvenni a küzdelmet, mely rendszer nem bírja sem a dolgozó munkásság, sem a polgárság bizalmát s és ezért, ha ma nem, de holnap át kell hogy változzék s az összesség ügyét szolgálja s ne a kiváltságosokét, nem.z érdekeltségeket, az állam érdekét szolgálja s ne a „többségi“ pártét. A földadót keresztülvihetik-e az agráriumok hatalmas frontján, hol a búzaárakon kívül más emelkedést nem igen tűrnek el. A kereseti adó III. osztályának emelése ugyancsak újabb drágulási folyamatnak nyújt alapot, mert hiszen III. osztályú kereseti adó legtöbb alanya fölemelt adóját a fogyasztóra hárítja át. Az eddigi kiszivárgott hírek szerint eltörlik a magánalkalmazottak IV. osztályú kereseti adóját ezzel szemben, lényegesen fölemelik a jövedelmi adót s ebben a formában fizetik a felemelt kereseti adót. A jövedelem adónál fönálló mentességeket megszüntetik s ez egyenesen a munkásság ellen irányul, mely eddig is az állam terheinek majd 80%-át fizeti a közvetett adók formájába, melynek nagy része a munkásság filléreiből folyik be. Ha a földbirtokosok adójánál, akik az aranyparitáson jóval felül keresnek meg is bukik az új adóprogramm, nem fog elmaradni a munkásság terheinek az aranyparitásra való felemelése, ha a keresete még messze is van az aranyparitástól. Munkás Bojkottálják a sört. A közönség az árdrágítás ellen. — Inkább bort isznak. A söráraknak százszázalékos fölemelése a sörfogyasztásra erős hatással van, s a közönség azzal felel a sörgyárak indokolatlanul magas áremelésére, hogy egyszerűen lemond a sörivásról, ami különben sem képez olyan szükségleti cikket, amelyet a közönség ne nélkülözhetne, pláne itt Pécsett, ahol a jó boroknak szinte forrása van. A sörgyárak a sör árának fölemelésénél az előállítási árak s így elsősorban a munkadíj emelkedését áonják, mint okot, előtérbe. A sörgyárak munkabérei emelkedésének mértékét a gyáriparosok országos szövetsége diktatórikus uton határozta meg, s hogy ennek bőkezűsége nem terjedt a 100%-ig, az mindenki előtt tisztában van, aki a nagytőke szűkmarkúságát ismeri, amelytől még a 20%-os béremelést is úgy kell kiverekedni, még a legindokoltabb esetben is. Az egyes polgári lapokban elhelyezett tendenciózus közlemények, amelyek arról szólnak, hogy Pécsett nincs sörbojkott, éppen azt a célt szolgálják, hogy a bojkott-mozgalmat leszereljék. Hogy van-e sörbojkott, arra elég világos példa, hogy Péter és Pál nap- ján délután — tehát a legszebb kirándulásra alkalmas időben, a városhoz legközelebb eső kiránduló helyen, ahol ily alkalommal máskor nyolc hektoliter sör fogyott el — most ötven liter sört fogyasztottak csupán! Egyik helyi vendéglőben, amely éppen sörfogyasztásáról volt nevezetes, szombaton este pont tizenöt pohár sör fogyott el. Az egyik helybeli sörözőben, ahol máskor vasárnap délelőtt nem,lehetett helyet tállnik most még a déli órákban is alig lézengtek a vendégek s azok is inkább egy deciliterbort ittak, csak azért, hogy fogyasszanak valamit. A legtöbb úgy okoskodik, hogy miért fogyasszon ő egy liter sört hatvan koronáért, amikor ugyanezért a pénzért ugyanolyan mennyiségű jó bort is kaphat, s ha már költekezni akar a vendéglőben, vagy ha költekeznie kell, inkább a tartalmasabb bort rendeli meg, mint a sört. Érdekes jelenség, hogy a közönség tagjai szinte egymást ellenőrzik abban, hogy a bojkottot betartják-e? Minden indokolatlan áremelésre a közönségnek ily feleletet kellene adni, nagyon meggondolná akkor a tőke, hogy a fogyasztók zsebje ellen merényletet intézzen-e, vagy sémi! Adjól,melyek a dolgozók terheit növelik a Ifjabb házbéremelés. Felemelik a jövedelmi adót. Lapunk más helyén foglalkozunk azzal a rendszerrel, mely fokról-fokra súlyosbítja a sdolgozók terheit s mely egyik adót a másik után zúdítja közvetve a kisemberek nyakába, így Kállay-féle adóreform első láncszeme már közvetlenül érint bennünket, amennyiben a kincstári házhaszonrészesedést felemeli 20%-ról 60%-ra, ami azután a lakókra nézve augusztus elsejétől, mert a rendelet akkor lép hatályba, újabb 40% házbéremelést jelent. Ez az adó még brutálisabb a forgalmi adónál, mert a munkásnak ha nincs pénze, azt nem fizeti meg, — nem eszik, — de ha a felemelt házbéreket nem fizeti, úgy kiteszik az utcára. Ezzel az új adóemeléssel ismét a dolgozó városi lakossággal szemben követnek el merényletet, mert házhaszonrészesedést a lakóknak kell az egyre emelkedő lakbér után fizetni. Úgyszintén emelik a házadót, ami azután ismét lakbéremelést von maga után, s a lakbéremeléssel emelkedni fog a kincstári házhaszonrészesedés is és mindenki, az állam is jól jön ki, csak a lakó nem. A földadó maximális tétele holdanként, ma is, amikor a búza oly horribilis árat ért el, holdanként 40 korona. Ennyit kell a birtokosnak egy hold föld után fizetni. Hogy ez milyen arányban áll a földhozadékával, arra azt hiszem nem kell külön megfelelnünk. Az adóprogram valószínű, hogy erre is ki fog terjedni, bár nem tudjuk, hogy a felemelt 1922. július 4. Tüntetések a német köztársaság védelméért. A keresztényszociálisok az orgyilkosok mellett tüntetnek. Berlin. Valamennyi szocialista párt a republikánus tömeghez intézett felszólításában a népet új tüntetésekre hívják föl. Tüntetni kell, mondja a fölhívás, a köztársaság fokozottabb védelméért és a politikai amnesztiáért. — Kedden, miként Rathenau temetésének napján, délután 1 órától kezdve ismét az egész vonalon pihenni fog a munka. A vasutak is félóráig állni fognak. — Egész Németországban az utcákon és tereken nyilvános gyűlések lesznek, amelyekhez szigorúan fegyelmezett utcai fölvonulások csatlakoznak. Berlin. A német keresztény szakszervezeti szövetség fölhívja a keresztény munkásokat, alkalmazottakat és tisztviselőket, hogy ne vegyenek részt holnap kedden a szociáldemokrata szakszervezetek és pártok által elrendelt sztrájkban. E felhívásukat azzal indokolják, hogy a szakszervezeti hatalmi eszközökkel való visszaélés, amely a tüntetősztrájk elrendelésében megnyilvánul, még csak növeli a nyomort és az alkotmány védelmének, valamint a jogbiztonságnak sem tesz szolgálatot. A hindenburgi események Páris, júl. 2. (Havas.) Oppelnből jelentik a következőket a hinderburgi véres eseményekről: Egy francia őrség közbelépett, hogy a németeket megakadályozza abban, hogy az elköltözött lengyelek bútorait az utcára dobják. A németek erre visszavonultak a Dannesmark-Grubeperkba, ahol a francia őrséget a honfitársaik megsegítésére érkező németek puska és géppuska tűzzel fogadták. Az őrség az egyik közeli épületbe menekült . Az őrség segítségére siető francia osztagot tűz alá fogták a németek, úgy hogy az osztag egy halottat és egy sebesültet vesztett. A francia katonai parancsnokság, amelyet időközben értesítettek az eseményekről, sürgősen gyalogsági és géppuskás véztagokat küldött ki, hogy kiszabadítsák a franciákat veszedékes helyszetükből. A németek részéről 11 halottnak a személyazonosságát élapitották meg, azonkívül több sebesültjük is volt. Számos halott kezében még revolvert találtak.