Munkásélet, 1968 (12. évfolyam, 559-610. szám)

1968-01-06 / 559. szám

Az 1968. évi kollektív szerződés A szerződő felek nagy társadalmi felelőssége Sikeresen zárva az ötéves terv második esztendejét, vál­lalataink és gazdasági szerve­zeteink munkaközösségei az­zal a szilárd elhatározással kezdtek lelkes munkába az új esztendőben, hogy érvényre juttassák az RKP Országos Konferenciáján meghatározott intézkedéseket. Hogy az új évben minél kedvezőbben induljon a mun­ka, az előkészítő intézkedések egyikeként meg kell szervez­nünk az alkalmazottak köz­gyűléseit. A közgyűlések ma­gas felelősségérzettel vizsgálat tárgyává teszik, hogyan telje­sültek az 1967. évi terv elő­irányzatai. Ugyanakkor kijelö­lik mindazon feltételek meg­teremtését célzó intézkedése­ket, amelyektől függ az 1968. évi terv valamennyi mutató­számának ütemes valóra váltá­sa. A közgyűléseken egyúttal megvizsgálják azt is, hogyan tettek eleget a múlt évben a kollektív szerződésben foglalt kötelezettségeknek, amelyeket a szerződő felek — a szakszer­vezetek képviselte munkakö­zösség egyrészt és a vállalat­vezetőség másrészt — maguk­ra vállalták ; ezenkívül meg­vitatják és jóváhagyják az 1968. évre szóló kollektív szer­ződést. Harmonikusan összeegyez­­ve a nemzetgazdaság érdek­e a munkaközösségek érde­k­­ei, az 1967. évi kollektív sz­verződések — kifejezésre jut­tatva a szakszervezeteink és az ügyvezetőségek közötti együttműködés és kölcsönös segítségnyújtás viszonyát — jelentős előirányzatokat tartal­maztak, s ezek felelősségér­zettel nyomon kísért teljesíté­se, fontos tényező volt érdem­leges megvalósítások elérésé­ben mind a termelésben, mind pedig szociális és kulturális téren. Az évek folyamán a kollek­tív szerződések kidolgozásá­ban és megkötésében szerzett tapasztalatokat most sikeresen hasznosítjuk. Hogy ésszerű és megvalósítható intézkedések tegyék még tartalmasabbá ezeket a dokumentumokat, a termelési ágak szakszervezetei­nek szövetségei ebben az év­ben szorosabban működtek együtt a minisztériumokkal, amelyek utasították gazdasági egységeiket, hogy a szakszer­vezetekkel együtt közös kol­lektív szerződés-tervezeteket állítsanak össze ; e tervezete­ket különben már ki is füg­gesztették a vállalatokban. A dolgozók tömegei most figyel­mesen tanulmányozzák ezeket, hogy a Romániai Szakszerve­zetek Általános Szövetsége Központi Tanácsának Végre­hajtó Bizottsága által megha­tározott útmutatás szellemé­ben hozzájáruljanak gazdagí­tásukhoz. A szerződő feleknek, attól a nemes szándéktól vezéreltetve, hogy harmonikusan össze­egyeztessék a nemzetgazdaság és az illető munkaközösség ér­dekeit, biztosítaniuk kell, hogy az egész munkaközösség szé­les körű tanácskozása révén az 1968. évi kollektív szerző­dés olyan előirányzatokat tar­(Folytatása a 3. oldalon) A tél, az alvó természet vonzza a hegycsúcsok felé a csend szerelmeseit. Hang­talanul siklik a síléc a ma­kulátlan hótakarón A fővárosi Timpuri Noi üzemek megmunkáló részlege Az 1968. évi tervfeladatok megvitatása Célravezető intézkedések a vállalatok belső tartalékainak értékesítésére A gépek teljes kihasználásával — magas termelékenységet A­laji-i műanyag feldolgozó üzem munkaközössége számára az 1968-as esztendő feladatok­ban bővelkedő évet jelent. S bár e feladatok jóval nagyob­bak a múlt évinél, még az új év első napjától kezdve teljes egészében megvalósíthatók. Er­re a következtetésre jutottak az üzem vezető káderei az 1968. évi tervszámok megvita­tása alkalmával. Amint azt Gh. Pastale mér­nök, az üzem igazgatója leszö­gezte, az össztermelés 44 szá­zalékkal növekszik az 1967. évi megvalósításhoz képest. Ezt a többletet egyes új termelő ka­pacitások, mint például a poli­etilén zsákokat gyártó beren­dezés és az oxigéngyár üzem­behelyezése, továbbá a munka­termelékenység csaknem 20 százalékos növekedése révén fogják elérni. Ugyanakkor to­vábbi intézkedéseket léptetnek életbe a termelés és a munka tudományos megszervezésére, s biztosítják a PVC műhely egyes munkahelyeinek jobb megszer­vezését. A tudományos kutatási tervnek megfelelően ebben az évben széles körű tanulmányo­kat végeznek magas hőellen­álló képességű választékok elő­állítására a gyártási eljárá­soknál pedig új hazai stabili­­zátorokat vezetnek be. C. Arustei mérnök rámuta­tott, hogy a vállalat munkakö­zössége a legjobb körülmé­nyek között látott munkához s a megteremtett anyagi feltéte­lek biztosítják a kitűzött fel­adatok teljesítését. Ha jobban kihasználják a berendezések kapacitását és a munkaidőt, akkor nem lesz nehéz teljesíte­ni a megnövekedett feladato­kat. A tervfeladatok megvita- II. GRUNZU (Folytatása a 2. oldalon) Ha tőlem függne, a lapok első oldalán hoznám, öles be­tűkkel : Vicén a tanárok iro­dalmi kört alakítottak... Lelkesedésemet alább magya­rázom. Vice egy alig ezer lelkes falucska, Kolozsvár tarto­mányban (Dés rajon), olyan, amelyikre azt mondják : az isten háta mögött van. Villa­nya csak a jövő évben lesz s megközelíteni se könnyű. A fő nehézség azonban egy az értelmiségiek színvonalá­nak igényeinek megfelelő szellemi környezet hiánya. A tíz tanár, az óvónő és az ag­­ronómus azonban megpróbál­ták megteremteni ezt. És szeretném megnyugtatni néhány finnyás ismerősömet, aki megmosolyogja az ilyen „vidéki kultúra-csinálást“, és provincializmust emleget: higgyék el nekem — látatlan­ban, becsületszóra, ha ők ma­guk nem vettek részt a vicés értelmiségiek egy vasárnap délutánján se —, hogy való­ban színvonalas, nagyigényű körről van szó. Nem iskolás fogalmak, irodalomtörténeti közhelyek vagy pletykák is­mételgetéséről, mint azt egye­sek hiszik, hanem szakkérdő­ szükséges­ ­ekről, értékelésről és újraér­tékelésről, fogalmak és egyé­niségek tisztázásáról. Az autóbuszban két szom­széd falusi tanár mohó érdek­lődéssel faggatott a viceiek kezdeményezéséről sajnálkoz­va (egyfajta önigazolással a hangjukban), hogy náluk még „nem sikerült összehozni egy hasonlót“. — Mi lenne, ha vasárnaponként ők is átsétál­nának Vicére ? — csillant fel a vágyuk. — Szívesen látnák magukat­­— mondtam, hiszen már van pár olyan vendége a körnek, aki több kilométert gyalogol azért a pár óráért, melyet valóban komoly szel­lemi környezetben tölthet. Mert ezeknek az emberek­nek egy falat kenyérnél is nagyobb szükségük van a kultúrára, társra. Lelkesedé­sük pedig élet­szükséglet­­ tenni valamit, hogy bárhol, bármikor teljes értékű embe­rek legyünk, maradjunk. Mindezt elmeséltem a két szomszéd falusinak — volt idő, hosszú az út Dósig, még busz­­szal is. Beszámoltam nekik (bevallom egy kis ravaszság­gal, hogy még inkább felkelt­sem érdeklődésüket) az „Ady a polgári irodalomtörténetírás tükrében, a „Modernség, ér­telem, érzelem“, valamint a „Híres költemények többszö­rös fordításban“ témájú érte­kezésről. És felhívtam a fi­gyelmet a kört kezdeményező, vezető nagyszerű tanár­em­ber Szalay Miklós előadásai­ra, amelyekben olyan színvo­nalasan és hozzáértéssel tár­gyal bizonyos kérdéseket, hogy az kultúrközpontok elő­adóinak is becsületére vállna. S a vicéi értelm­iségek va­sárnap délután az asztal köré gyűlnek, vitatkoznak, lelke­sednek, és úgy érzik — jog­gal —, hogy részt vesznek abban a szellemi életben, melytől a körülmények bizo­nyos mértékig elzárják őket. CSÍKI L­ÁSZLÓ

Next