Munkásélet, 1968 (12. évfolyam, 559-610. szám)
1968-01-06 / 559. szám
Az 1968. évi kollektív szerződés A szerződő felek nagy társadalmi felelőssége Sikeresen zárva az ötéves terv második esztendejét, vállalataink és gazdasági szervezeteink munkaközösségei azzal a szilárd elhatározással kezdtek lelkes munkába az új esztendőben, hogy érvényre juttassák az RKP Országos Konferenciáján meghatározott intézkedéseket. Hogy az új évben minél kedvezőbben induljon a munka, az előkészítő intézkedések egyikeként meg kell szerveznünk az alkalmazottak közgyűléseit. A közgyűlések magas felelősségérzettel vizsgálat tárgyává teszik, hogyan teljesültek az 1967. évi terv előirányzatai. Ugyanakkor kijelölik mindazon feltételek megteremtését célzó intézkedéseket, amelyektől függ az 1968. évi terv valamennyi mutatószámának ütemes valóra váltása. A közgyűléseken egyúttal megvizsgálják azt is, hogyan tettek eleget a múlt évben a kollektív szerződésben foglalt kötelezettségeknek, amelyeket a szerződő felek — a szakszervezetek képviselte munkaközösség egyrészt és a vállalatvezetőség másrészt — magukra vállalták ; ezenkívül megvitatják és jóváhagyják az 1968. évre szóló kollektív szerződést. Harmonikusan összeegyezve a nemzetgazdaság érdeke a munkaközösségek érdekei, az 1967. évi kollektív szverződések — kifejezésre juttatva a szakszervezeteink és az ügyvezetőségek közötti együttműködés és kölcsönös segítségnyújtás viszonyát — jelentős előirányzatokat tartalmaztak, s ezek felelősségérzettel nyomon kísért teljesítése, fontos tényező volt érdemleges megvalósítások elérésében mind a termelésben, mind pedig szociális és kulturális téren. Az évek folyamán a kollektív szerződések kidolgozásában és megkötésében szerzett tapasztalatokat most sikeresen hasznosítjuk. Hogy ésszerű és megvalósítható intézkedések tegyék még tartalmasabbá ezeket a dokumentumokat, a termelési ágak szakszervezeteinek szövetségei ebben az évben szorosabban működtek együtt a minisztériumokkal, amelyek utasították gazdasági egységeiket, hogy a szakszervezetekkel együtt közös kollektív szerződés-tervezeteket állítsanak össze ; e tervezeteket különben már ki is függesztették a vállalatokban. A dolgozók tömegei most figyelmesen tanulmányozzák ezeket, hogy a Romániai Szakszervezetek Általános Szövetsége Központi Tanácsának Végrehajtó Bizottsága által meghatározott útmutatás szellemében hozzájáruljanak gazdagításukhoz. A szerződő feleknek, attól a nemes szándéktól vezéreltetve, hogy harmonikusan összeegyeztessék a nemzetgazdaság és az illető munkaközösség érdekeit, biztosítaniuk kell, hogy az egész munkaközösség széles körű tanácskozása révén az 1968. évi kollektív szerződés olyan előirányzatokat tar(Folytatása a 3. oldalon) A tél, az alvó természet vonzza a hegycsúcsok felé a csend szerelmeseit. Hangtalanul siklik a síléc a makulátlan hótakarón A fővárosi Timpuri Noi üzemek megmunkáló részlege Az 1968. évi tervfeladatok megvitatása Célravezető intézkedések a vállalatok belső tartalékainak értékesítésére A gépek teljes kihasználásával — magas termelékenységet Alaji-i műanyag feldolgozó üzem munkaközössége számára az 1968-as esztendő feladatokban bővelkedő évet jelent. S bár e feladatok jóval nagyobbak a múlt évinél, még az új év első napjától kezdve teljes egészében megvalósíthatók. Erre a következtetésre jutottak az üzem vezető káderei az 1968. évi tervszámok megvitatása alkalmával. Amint azt Gh. Pastale mérnök, az üzem igazgatója leszögezte, az össztermelés 44 százalékkal növekszik az 1967. évi megvalósításhoz képest. Ezt a többletet egyes új termelő kapacitások, mint például a polietilén zsákokat gyártó berendezés és az oxigéngyár üzembehelyezése, továbbá a munkatermelékenység csaknem 20 százalékos növekedése révén fogják elérni. Ugyanakkor további intézkedéseket léptetnek életbe a termelés és a munka tudományos megszervezésére, s biztosítják a PVC műhely egyes munkahelyeinek jobb megszervezését. A tudományos kutatási tervnek megfelelően ebben az évben széles körű tanulmányokat végeznek magas hőellenálló képességű választékok előállítására a gyártási eljárásoknál pedig új hazai stabilizátorokat vezetnek be. C. Arustei mérnök rámutatott, hogy a vállalat munkaközössége a legjobb körülmények között látott munkához s a megteremtett anyagi feltételek biztosítják a kitűzött feladatok teljesítését. Ha jobban kihasználják a berendezések kapacitását és a munkaidőt, akkor nem lesz nehéz teljesíteni a megnövekedett feladatokat. A tervfeladatok megvita- II. GRUNZU (Folytatása a 2. oldalon) Ha tőlem függne, a lapok első oldalán hoznám, öles betűkkel : Vicén a tanárok irodalmi kört alakítottak... Lelkesedésemet alább magyarázom. Vice egy alig ezer lelkes falucska, Kolozsvár tartományban (Dés rajon), olyan, amelyikre azt mondják : az isten háta mögött van. Villanya csak a jövő évben lesz s megközelíteni se könnyű. A fő nehézség azonban egy az értelmiségiek színvonalának igényeinek megfelelő szellemi környezet hiánya. A tíz tanár, az óvónő és az agronómus azonban megpróbálták megteremteni ezt. És szeretném megnyugtatni néhány finnyás ismerősömet, aki megmosolyogja az ilyen „vidéki kultúra-csinálást“, és provincializmust emleget: higgyék el nekem — látatlanban, becsületszóra, ha ők maguk nem vettek részt a vicés értelmiségiek egy vasárnap délutánján se —, hogy valóban színvonalas, nagyigényű körről van szó. Nem iskolás fogalmak, irodalomtörténeti közhelyek vagy pletykák ismételgetéséről, mint azt egyesek hiszik, hanem szakkérdő szükséges ekről, értékelésről és újraértékelésről, fogalmak és egyéniségek tisztázásáról. Az autóbuszban két szomszéd falusi tanár mohó érdeklődéssel faggatott a viceiek kezdeményezéséről sajnálkozva (egyfajta önigazolással a hangjukban), hogy náluk még „nem sikerült összehozni egy hasonlót“. — Mi lenne, ha vasárnaponként ők is átsétálnának Vicére ? — csillant fel a vágyuk. — Szívesen látnák magukat— mondtam, hiszen már van pár olyan vendége a körnek, aki több kilométert gyalogol azért a pár óráért, melyet valóban komoly szellemi környezetben tölthet. Mert ezeknek az embereknek egy falat kenyérnél is nagyobb szükségük van a kultúrára, társra. Lelkesedésük pedig életszükséglet tenni valamit, hogy bárhol, bármikor teljes értékű emberek legyünk, maradjunk. Mindezt elmeséltem a két szomszéd falusinak — volt idő, hosszú az út Dósig, még buszszal is. Beszámoltam nekik (bevallom egy kis ravaszsággal, hogy még inkább felkeltsem érdeklődésüket) az „Ady a polgári irodalomtörténetírás tükrében, a „Modernség, értelem, érzelem“, valamint a „Híres költemények többszörös fordításban“ témájú értekezésről. És felhívtam a figyelmet a kört kezdeményező, vezető nagyszerű tanárember Szalay Miklós előadásaira, amelyekben olyan színvonalasan és hozzáértéssel tárgyal bizonyos kérdéseket, hogy az kultúrközpontok előadóinak is becsületére vállna. S a vicéi értelmiségek vasárnap délután az asztal köré gyűlnek, vitatkoznak, lelkesednek, és úgy érzik — joggal —, hogy részt vesznek abban a szellemi életben, melytől a körülmények bizonyos mértékig elzárják őket. CSÍKI LÁSZLÓ