Munkásélet, 1969 (13. évfolyam, 624-662. szám)
1969-04-04 / 624. szám
A kézdivásárhelyi helyi ipari vállalatban készül a híres vadrózsabogyó-dzsem Bartha Árpád felvétele Világ proletárjai, egyesüljetek! A ROMÁNIAI SZAKSZERVEZETEK ÁLTALÁNOS SZÖVETSÉGÉNEK HETILAPJA II. SOROZAT 624. SZÁM 8. OLDAL ARA 30. BANU 1969. április 4. Az Egységes Szakszervezetek temesvári kongresszusának 40. évfordulója Munkásmozgalmunk történetének kiemelkedő eseménye Négy évtizeddel ezelőtt, 1929 április 2 és 5 között tartották meg Temesváron a Romániai Egységes Szakszervezetek kongresszusát. Abban az időben a gazdasági válság gyorsan átfogta az egész nemzetgazdaságot, a városi és falusi dolgozók széles tömegeinek életviszonyai mind rosszabbra fordultak. Egyidejűleg azonban a dolgozó tömegek erősen radikalizálódtak, már 1929 első felében számos sztrájkmegmozdulás és munkakonfliktus zajlott le. Ilyen körülmények között Dr. Nicolae Popescu az RKP KB mellett működő Történelmi és Társadalompolitikai Tanulmányi Intézet munkatársa a hazai forradalmi munkásmozgalomnak mindenekelőtt meg kellett találnia a legmegfelelőbb harci eszközöket és módszereket ahhoz, hogy felvehesse a harcot az uralkodó osztályok ellen, amelyek a válság terheit igyekeztek a tömegekre hárítani. A kommunista párt ebben az időszakban igyekezett bővíteni és erősíteni tömegkapcsolatait, megszilárdítani a szakszervezetek szerepét a forradalmi megmozdulások szervezésében és lefolytatásában. Ilyen irányú kezdeményezései közé tartozott az Egységes Szakszervezetek temesvári általános kongresszusa is. Az Egységes Szakszervezetek Főtanácsa alaposan előkészítette a kongresszust. A fontosabb jelentéseket idejében összeállították és a legális munkássajtóban közzétették. A munkásság tehát megismerkedhetett az Egységes Szakszervezetek programelveivel, a küldöttek pedig felkészülhettek az aktív részvételre. A temesvári kongresszuson több mint 30 000 munkás képviseletében majdnem 350 küldött volt jelen. Az összejövetelnek széles körű, reprezentatív jelleget kölcsönzött az a körülmény, hogy munkájában részt vettek az Egy(Folytatása a 3. oldalon) További lépések az életszínvonal emelésére Alig három hónap telt el ebből az évből, s íme egy újabb beszédes bizonyítéka annak, hogy hazánkban következetesen megvalósulnak a dolgozók életszínvonalának növelésére irányuló párthatározatok. Ezt tükrözi a Minisztertanács új határozata, amely jóváhagyja ez év május 1-től kezdve az új bérezési rendszer kikísérletezésének általánosítását és a fizetések emelését a néptanácsok összes helyiipari vállalataiban. A határozat értelmében a helyiiparban működő munkások, mérnökök, közgazdászok, technikusok és tisztviselők fizetését átlag 9 százalékkal emelik, ami a kisfizetések 1967-ben történt emelésével együtt ennek az iparnak egészében 13,8 százalékos átlagos emelésnek felel meg. A fizetésemelésben több mint 155 000 alkalmazott részesül. Akárcsak az élelmiszer- és a könnyűiparban, itt is az új fizetéseket közvetlenebbül kapcsolják minden egyes ember és az egész egység termelési eredményeihez, a jelenlegi változó fizetési pótlékok — akord és jutalom — legnagyobb részét pedig belefoglalják a tarifáris fizetésbe, melynek részaránya a helyi ipari munkások keresetében több mint 90 százalékra emelkedik. Az új fizetési rendszer, hogy érdekeltebbé tegye az alkalmazottakat szakmai továbbképzésükben, előirányozza, hogy a munkások besorolási tarifáris fizetéseinek megállapítása kategóriánként és fokozatonként, a műszaki-adminisztratív személyzeté pedig funkciónként és fokozatonként történjék. A dolgozók állandósítására ebben az ágban és a fizetéseknek az egységben töltött megszakítatlan évek szerinti differenciálására bevezetik a tarifáris fizetés 3—10 százalékának megfelelő pótlékot. A határozat évi prémiumok (gratifikációk) juttatását irányozza elő azoknak a kollektíváknak, amelyek saját erőfeszítéssel túlszárnyalják az előirányzott nyereséget, úgyszintén a munkájukban rendkívüli eredményeket felmutató alkalmazottak évközben is prémiumban részesülnek. Élenjáró vállalatok tapasztalatából 120000 lej jövedelem traktoronként A mezőgazdaság-gépesítési vállalatok tavalyi lelkes szocialista versenyében a Castelu i (Konstanca megye) egység került az első helyre. Joggal, mert a mezőgazdasági termelőszövetkezetek gazdag terméseredményeiért és a magas jövedelemért versengő vállalat valóban kiváló sikereket mondhat magáénak. Az önálló gazdasági ügyvitel elvei alapján fejtette ki tevékenységét és 17 151 000 lej jövedelmet ért el az előirányzott 14 162 000 lejjel szemben, tervét tehát 2 989 000 lejjel haladta túl. Kiváló minőségű munkát végzett optimális agrotechnikai feltételek között, s így a körzetébe tartozó termelő szövetkezetek átlagos hektárhozama búzából 2982 kiló, kukoricából pedig 2946 kiló volt. Mi a „titka“ a Castelu-i vállalat sikerének, hogyan lett az első a szocialista versenyben ? Először is, nincs titka. A siker, az eredmény egyáltalán nem véletlen. A vállalat igazgató-bizottsága, a szakszervezeti bizottság, az osztályvezetők együttes erővel és következetesen munkálkodtak azon, hogy a gépkezelők maradéktalanul kiaknázzák az egység rendelkezésére álló gépállományt és fegyelmezetten teljesítsék feladataikat. A legmesszebbmenő figyelemmel gondoskodtak a szakmai továbbképzésről : a tél folyamán a gépkezelők továbbképző tanfolyamokat látogattak. Rendszeresen betartották a karbantartási és javítási grafikont, az ilyen irányú feladatokat maradéktalanul megvalósították. A gépjavításban elkerülték a „csúcsidényt“, nem volt rohammunka, s érthető, hogy számottevően javult a minőség, az összes gépek és felszerelések, kisebb kivételektől eltekintve, kifogástalanul működtek. Említsünk egyetlen adatot: 308 munkára alkalmas nap közül traktoronkénti átlagban 243 napot dolgoztak. Az igazgatóbizottság rendszeresen gondoskodott a napi feladatok kiosztásáról, következetesen foglalkozott azzal, hogy minél több munkaműveletet gépesítsenek mind a mezőgazdasági termelőszövetkezetekben, mind pedig azokon kívül. Nem érdektelen megemlíteni, hogy a gépkezelők 34 különböző megrendelőnél 2 870 000 lejnyi munkát végeztek. A mezőgazdasági termelőszövetkezetekkel közös egyetértésben és együttműködésben jó élet- és munkakörülményeket teremtettek a gépesítési osztályokon. Az igazgatóbizottság és a szakszervezeti bizottság tagjai nap nap után őrködtek afölött, hogy az emberek jól étkezzenek és megfelelően pihenjenek. A szakszervezeti csoportok gyűlésein, a különböző tanácskozásokon, a műszakiadminisztratív vezetőség és a szakszervezeti bizottság, a pártszervezet vezetésével, a leghatározottabban felvetette a munkafegyelem erősítésének problémáit. Mindezeket a kérdéseket részletesen taglalták, kiemelték a szocialista vér- VASILE STANCU mérnök (Folytatása a 6. oldalon) Tavasz (S. Fisigus felvétele) Az önismeret ereje A múlt héten jártamismét — ki tudja hányadszor — a marosvásárhelyi Teleki Tékában. A gyermekkor emlékei fűznek ehhez az impozáns, történelmet és kultúrát lehelő palotához. Elsős, ámuló bámuló nem sokat értő kisdiákként léptem át először a küszöbét és néztem meg bőrkötéses könyveit, színes térképeit, érdekes okiratait. Azóta eltelt jónéhány esztendő és más elsősök ámuló-bámuló csoportja lépi át nap mint nap az átalakított, gazdagodott múzeum kapuját. De nemcsak a Teleki Tékáról akarok szólni, hanem látogatóiról. Azokról, akik nap mint nap megtekintik azt a múzeumot, könyvei fölé hajolnak, felidézik a két Bolyai emlékét, Mihai Viteazul okiratait, Bukarest első térképét. A legtöbben kis és nagy diákok, egyetemisták, de sok a felnőtt, a marosvásárhelyi vagy a környékbeli lakos. Ugyanis az utóbbi években megnőtt a helyi- és honismeret iránti érdeklődés, az az igény, hogy minél jobban megismerjük — részleteiben is ! — azt a várost, megyét, ahol élünk. És ezzel az igénnyel nőtt a múzeumlátogatók száma, sőt a kis- és nagy monográfiák iránti érdeklődés. Örüljünk neki, és igyekezzünk minél jobban kielégíteni ezt a követelményt, mert korántsem kuriózum, hanem az önismeret fontos tartozéka. Mindezt felfokozza és időszerűvé teszi az évfordulós esztendő, a felszabadulás 25. évfordulójára készülődő ország. Nemcsak a fővárosban, hanem hazánk valamenynyi kis- és nagyvárosában megpezsdült az ilyen irányú érdeklődés. Azt hiszem, jó lenne, ha a választások alkalmából megkezdett mikro-monográfiák sorozatát folytatnánk gyárainkban és falvainkban, ha sűrűsödne a város- és országnézés hálózata, hade nem folytatom. Még csak annyit, hogy tegyük minél tartalmasabbá ezt a történelmi évfordulóra emlékező esztendőt. A magunk javára. DÁNOS MIKLÓS