Munkásélet, 1970 (14. évfolyam, 663-713. szám)

1970-01-03 / 663. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! Munkásélet A ROMÁNIAI SZAKSZERVEZETEK ÁLTALÁNOS SZÖVETSÉGÉNEK HETILAPJA II. SOROZAT 663. SZÁM , 8. OLDAL­AKA 30 HAM­ 1970. január 3. MÉRLEG ÉS TENNIVALÓ ötéves tervünk utolsó évé­be értünk. Ez az év döntő jelentőségű, mert ettől függ az egész ötéves terv előirány­zatainak teljes valóra váltása, jórészt ez határozza meg, mi­lyen kilátásokkal lépünk majd tovább, a X. pártkongresszu­son felvázolt távlatok felé. A hatvankilences év utolsó napjai arra szolgáltak, hogy í „ elérjük eredményyinket, é­pességeinket. A párt Köz­ponti Bizottságának­ plénu­ma után — és annak szelle­mében — szakszervezeteink is elkészítették esztendős munkájuk mérlegét, meg­szabták további feladataikat. S hadd mondjuk el már be­vezetőben, hogy cseppet sem könnyű feladatokat. 1070 gazdasági és társadalmi cél­kitűzései, egész nemzetgazda­ságunk nagyarányú és gyors­ütemű fejlődése minden ed­diginél nagyobb erőfeszítést követel : jobb szervezést, a terv pontos és maradéktalan végrehajtását minden vona­lon, szilárd fegyelmet, szen­vedélyes munkát, odaadást és felelősségérzetet. Az RSZÁSZ Központi Ta­nácsa plenáris ülésének fő jellegzetessége a teljes tár­gyilagosság, a szakszervezeti munka eredményeinek és fo­gyatékosságainak őszinte és pontos megállapítása volt. .Jogos büszkeséggel könyvelte­­ el Nicolae Ceauşescu elvtárs­nak a párt KB plénumán el­hangzott értékelő szavait a szakszervezetek tevékenysé­géről és hozzájárulásáról az elmúlt év sikereihez. A szo­cialista verseny kibontakoz­tatásának aktív támogatásával, mozgósító politikai és kultu­rális nevelőmunkájával, a dolgozók munka- és életkö­rülményeinek állandó, fel­ügyeletével legtöbb szakszer­vezeti szervünk hatékonyan elősegítette szocialista társa­dalmunk anyagi és szellemi fölemelkedését. A Központi Tanács plenáris ülése azon­ban azt is őszintén megálla­pította, hogy a szakszervezeti szervek munkastílusában és­­ jubaka módszereiben még m­­e­dig sok a javítanivaló. A szervezetek még ma sem ,tik be mindenütt hiányta­lanul a párt országos konfe­renciáján pontosan meghatáro­zott hatáskörüket, sok helyt még mindig elavult, nehéz­kes módszerekkel általános­ságban foglalkoznak a szak­szervezetek teendőivel. Nagy lendülettel indult szakszer­vezeti akciók még mindig el­akadnak valahol a fél úton, holott ezek — mint annyi po­zitív példa bizonyítja — igen jelentős eredményeket hoz­hatnak a munka és a ter­melés tudományos megszer­vezése, a tervfeladatok telje­sítése és túlteljesítése s vég­sősoron a dolgozók munka- és életkörülményeinek szün­telen javítása terén. Nem véletlen, hogy a plenáris ülés határozata közvetlenül az al­kotó, termelő munka színhe­lyére, a szakszervezeti cso­portokra helyezi az egész szervezet tevékenységének súlypontját, hiszen végső fo­kon itt dől el, hogyan dolgoz­tunk, itt kristályosodik ki, kézzelfogható anyagi formá­ban, a Központi Tanács, a szakmai szövetségek, a me­gyei, municípiumi és városi tanácsok és a szakszervezeti bizottságok egész munkájá­nak minden eredménye. Talán szokatlan jelenség m­értékben mérni le a szakszer­vezetek gazdasági tevékeny­ségének egyes eredményeit. Az RSZÁSZ Központi Taná­csának plenárisán­ azonban ilyen mérleg is készült és meg kell állapítanunk, hogy eredeti és ösztönző kezdemé­nyezés volt. Hiszen a lelkiis­meretes, jó munkáról, anyagi és szellemi képességeink mi­nél jobb kihasználásáról min­dig sok szó esett, mindig is erre törekedtünk. De mennyi­vel közérthetőbb és kézzel­foghatóbb bárki számára, ha azt mondjuk: a munkaidő jobb kihasználásával 1­­70- ben több mint egymilliárd lejt, az újítók ötleteinek gyors alkalmazásával és általánosí­tásával pedig további egy­­milliárdot kell megtaka­rítanunk. Íme, csupán két konkrét feladat, melyek vég­rehajtása során minden szak­­szervezeti aktivista, minden szakszervezeti tag bármikor könnyűszerrel kiszámíthatja, mennyit ér az ő munkája, az ő hozzájárulása a társadalom­nak. Persze, a milliárdok nem hullanak ingyen az ölünkbe, minden egyes lejért képessé­geink legjavát kell adnunk. S hogy növelhessük az értékben kifejezhető haszon összegét — növelnünk, fejlesztenünk kell a képességeinket is. Pártunk intézkedései nyomán megnö­vekedett és tovább növekszik a szakszervezetek hatásköre. Feladatainknak azonban csak úgy tehetünk eleget, ha — mint Florian Dănălache elv­társ, az RSZÁSZ Központi Tanácsának elnöke mondotta — minden vonalon eleven, di­namikus és hatékony munka­stílust vezetünk be, levetkőz­zük munkákban a formaliz­must és nehézkességet, alapo­san és konkrétan foglalko­zunk valamennyi munkaterü­let legfontosabb problémáival. Tennivaló lesz bőven. 1970 nagy feladatainak teljesítése érdekében szakszervezeti szer­veinknek hatékonyan együtt kell működniük a gazdasági­­adminisztratív vezetőszervek­(Folytatása a­­7. oldalon) Csúcsidény Szinaján A FELELŐSEN ÉLNI! Sokasodnak éveink. Az élet­naptárból valamennyien letéptünk egy lapot. A múlás mégse nyomaszt, nem szeg kedvet, mert nem azonos az elmúlással. Idősebbek lettünk ugyan egy esztendővel, de erősebbek, nagyobbak is. És a mi növésünket, közös növésünket nemcsak egy plusz kör jelzi, mint a fákét, s nem is csak egy-két centi az ajtófél­fán, mint kis gyermekünkét, a mi közös növésünk többdi­menziós. Mérhető új termelőkapacitásokban, ízlésünkhöz jobban simuló bútorban, asszonyaink és szeretteink me­legebb mosolyában, a fölmutatható és élvezhető szépben, az őszintébb beszédben, az emberségben gyarapodásban is. Sosem aggasztó a múlás, ha az idő nem fog rajtunk, ha magunkhoz tudjuk igazítani, s benne előbb lépünk. Egész társadalmunk előbbrelépett. Húszmillió ember lett anya­giakban gazdagabbá, szellemileg, erkölcsileg érettebbé és­ igényesebbé. Államvezetésünk is a társadalom megnö­vekedett igényeihez igazodik. A Nagy Nemzetgyűlés ülés­termében — ahol néhány napja ért véget 1969. utolsó ülés­szaka — egyre meggyőzőbben jut kifejezésre az az igényes­ség, dinamizmus és alkotó lendület, melyet a Román Kommu­nista Párt történelmi jelentőségű­­ kongresszusa váltott ki a közélet minden szektorában. A fölmerült kérdések kö­rül kialakult eleven, kompetens és felelősségteljes vita, s a vita nyomán megszavazott új törvényeink bizonyítják, hogy államhatalmunk legfelső szerve méltóan tölti be al­kotmányos hatáskörét, s népünk egész tehetségének gyúj­tólencséjeként, egyre tevékenyebben vesz részt a sokolda­lúan fejlett szocialista társadalom megteremtésében: bizo­nyítják, hogy egyéni álmaink, vágyamig terveink közüggyé, állami üggyé válnak legfelső fórumunk asztalán s valóra­­válásukat törvény szavatolja. Energiákat föszabadító, kedvet csiholó érzés tudni azt, hogy olyan országban élünk, ahol nem­ a legfőbb köteles­ség. Hozzákezdtünk egy impozáns épület megalkotásához, melyet ötéves tervnek kereszteltünk. Utolsó évében járunk, a tetőt húzzuk föl, a végső szakasz meghódítása a dol­gunk két évtized határmezsgyéjén. Feladataink is sokasodnak, teljesítésük nemcsak hozzá­állást, hozzáértést is követel. Mindenkitől. A fejlődés üte­me, bonyolult tennivalóink véghezvitele nemcsak a tisztség­­viselők felelősségét vallalja meg. Felelősen élni — a növés érdekében. Ez a dolgunk. A valamennyiünké. LÁZÁR LÁSZLÓ Újabb tömeggyilkosság Szicíliában Rövid szélcsend után a szi­cíliai Maffia ismét akcióba lépett. Nemrég széles visszhangot keltő, véres incidens hívta fel a szicíliai lakosság és a hiva­talos körök figyelmét a mesz­­sze szerteágazó titkos szerve­zet létezésére. A szicíliai főváros egyik luxusnegyedében villaszerű épület áll: a Moncado épít­kezési vállalat székháza. Az emlékezetes nap estéjén csu­pán öt személy tartózkodott az épület egyik fényűzően be­rendezett irodájában : a vál­lalat két fiatal tulajdonosa, Filippo és Angelo Moncado, valamint a vállalat három al­kalmazottja. Az utóbbiak foglalkozása szicíliai viszony­latban egyáltalán nem volt­­­rendkívüli­­ egyedüli feladat'' tűk a két tulajdonos szeminé­­lyes biztonságának megvert'­'' se volt, pontosabban minden olyan körülmény elhárítása, amely gazdáik életét veszély­be sodorhatta. A két tulajdonos csendesen dolgozott íróasztalánál, ami­kor váratlanul megdöngették nagyvilág az épükig a kapuját. Erélyes (Fatyk),aki a 2. oldalon) ^ <£>~(jOTX/'flOV'CUÍL Mindenekelőtt tudatni sze­retném : a múlt heti lapszá­munkban közölt nyilatkoza­tokkal nem zártuk le a kér­dést,­hogy mit várnak az idén tőlünk, a Munkásélet munkatársaitól. A felhívás egész esztendőre szól s bár­mikor örömmel fogadjuk, sőt, igényeljük a további észre­vételeket, ötleteket, javasla­tokat, hogy — lehetőségeink­hez mérten — lapunk min­den számát olvasóink kíván­sága szerint írhassuk, szer­keszthessük meg. Helyszűke miatt nem kö­zölhettünk s ezután sem tu­dunk megjelentetni minden egyes javaslatot, ez azonban nem jelenti azt, hogy papír­kosárba kerültek. Elkövet­kező lapszámaink szerkesz­tésénél tekintetbe vesszük Bács Mária, István András, Vajda Sándor, meg a többi olvasónk igényeit is, azokat is, amelyeket ezután írnak meg. Néhány fontos tanulságot már az eddig beérkezett ja­vaslatokból is leszűrhetünk. Általában több eleven, hely­színi riportot, tömörebb, lé­nyegbevágóbb, érdekesebben és magyarosabban megírt gazdasági-szervezeti- kultu­rális és műszaki ismeretter­jesztést igényelnek ; a sport­­rajongók saját, helyi sport­csapataikról akarnak olvas­ni; a nők, a fiatalok és a legfiatalabbak is helyet kér­nek a lapban. Jogos igény valamenyi és — sorra igyekszünk is mindegyiknek eleget tenni. Mint láthat­ták képes krónikával gazda­gított külpolitikai rovatun­kat, átköltöztettük a 2. oldal­ra. Az így felszabadult 7. oldalon ezután felváltva köz­lünk tudományos-technikai újdonságokat, női, ifjúsági és gyermek-oldalakat. Rejt­­vényfejtőinknek még most, januárban új sorozatot indí­tunk a hazai és klasszikus képzőművészetről s ez alka­­lommal könyvjutalmat sor­solunk ki a legjobb meg­fejtésekért. Ugyancsak eb­ben a hónapban megkezdjük egy folytatásos regény köz­lését is. Igyekszünk majd minél gyakrabban közölni külföldi útijegyzeteket, ér­dekes lítleírásokat is. Jó volna, ha a fenti tematiká­val és az anyagok megszer­kesztés­ével kapcsolatban minél több javaslatot kap­nánk, S most néhány szót a lap­­terjesztésről. Sokan pa­naszkodnak — kü­lönö­­sen Nagybányáról, Marosvá­sárhelyről, Kolozsvárról — hogy a trafikokban, meg a lapterjesztő üzletekben gyak­ran hanyzik a Munkásélet. Ez igaz. Magunk is meggyő­ződtünk róla, hogy a lap­­terjesztő irodák kevés pél­dányt rendelnek szabad­­eladásra. Ezen igyekszünk majd változtatni. Ám aki rendszeresen olvassa, vagy akarja olvasni a lapot, an­nak tudnia kell, hogy a biz­tos megoldás mégsem ez, ha­nem­­ az előfizetés. Nem­csak biztosabb, de olcsóbb is. Kelemen Sándor kolozs­vári olvasónk írja, hogy háromszor is be kellett men­nie a Donáth­ útról a köz­pontba, míg végre megve­­hette a friss Munkáséletet. Nos, a három autóbusz­­jegy, oda-vissza : pontosan 3 lej. A Munkásélet előfi­zetése pedig egész negyed­évre (12 lapszám, házhoz szállítva) 3 lej és 75 bani. Nem vitás, melyik elő­nyösebb. Visszatérve a lap szer­kesztésére : csodák nincse­nek, a Munkásélet sem fog megváltozni egycsapásra, önmagától. Ehhez valameny­­nyi olvasónknak hozzá kell járulnia, őszinte vélemény­nyel, ötletekkel, javaslatok­kal, rendszeres kapcsolattal. Várjuk ezt az együttmű­ködést. Szükségünk van rá. CSIKY GÁBOR !"

Next