Munkásélet, 1970 (14. évfolyam, 663-713. szám)
1970-01-03 / 663. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! Munkásélet A ROMÁNIAI SZAKSZERVEZETEK ÁLTALÁNOS SZÖVETSÉGÉNEK HETILAPJA II. SOROZAT 663. SZÁM , 8. OLDALAKA 30 HAM 1970. január 3. MÉRLEG ÉS TENNIVALÓ ötéves tervünk utolsó évébe értünk. Ez az év döntő jelentőségű, mert ettől függ az egész ötéves terv előirányzatainak teljes valóra váltása, jórészt ez határozza meg, milyen kilátásokkal lépünk majd tovább, a X. pártkongresszuson felvázolt távlatok felé. A hatvankilences év utolsó napjai arra szolgáltak, hogy í „ elérjük eredményyinket, épességeinket. A párt Központi Bizottságának plénuma után — és annak szellemében — szakszervezeteink is elkészítették esztendős munkájuk mérlegét, megszabták további feladataikat. S hadd mondjuk el már bevezetőben, hogy cseppet sem könnyű feladatokat. 1070 gazdasági és társadalmi célkitűzései, egész nemzetgazdaságunk nagyarányú és gyorsütemű fejlődése minden eddiginél nagyobb erőfeszítést követel : jobb szervezést, a terv pontos és maradéktalan végrehajtását minden vonalon, szilárd fegyelmet, szenvedélyes munkát, odaadást és felelősségérzetet. Az RSZÁSZ Központi Tanácsa plenáris ülésének fő jellegzetessége a teljes tárgyilagosság, a szakszervezeti munka eredményeinek és fogyatékosságainak őszinte és pontos megállapítása volt. .Jogos büszkeséggel könyvelte el Nicolae Ceauşescu elvtársnak a párt KB plénumán elhangzott értékelő szavait a szakszervezetek tevékenységéről és hozzájárulásáról az elmúlt év sikereihez. A szocialista verseny kibontakoztatásának aktív támogatásával, mozgósító politikai és kulturális nevelőmunkájával, a dolgozók munka- és életkörülményeinek állandó, felügyeletével legtöbb szakszervezeti szervünk hatékonyan elősegítette szocialista társadalmunk anyagi és szellemi fölemelkedését. A Központi Tanács plenáris ülése azonban azt is őszintén megállapította, hogy a szakszervezeti szervek munkastílusában és jubaka módszereiben még medig sok a javítanivaló. A szervezetek még ma sem ,tik be mindenütt hiánytalanul a párt országos konferenciáján pontosan meghatározott hatáskörüket, sok helyt még mindig elavult, nehézkes módszerekkel általánosságban foglalkoznak a szakszervezetek teendőivel. Nagy lendülettel indult szakszervezeti akciók még mindig elakadnak valahol a fél úton, holott ezek — mint annyi pozitív példa bizonyítja — igen jelentős eredményeket hozhatnak a munka és a termelés tudományos megszervezése, a tervfeladatok teljesítése és túlteljesítése s végsősoron a dolgozók munka- és életkörülményeinek szüntelen javítása terén. Nem véletlen, hogy a plenáris ülés határozata közvetlenül az alkotó, termelő munka színhelyére, a szakszervezeti csoportokra helyezi az egész szervezet tevékenységének súlypontját, hiszen végső fokon itt dől el, hogyan dolgoztunk, itt kristályosodik ki, kézzelfogható anyagi formában, a Központi Tanács, a szakmai szövetségek, a megyei, municípiumi és városi tanácsok és a szakszervezeti bizottságok egész munkájának minden eredménye. Talán szokatlan jelenség mértékben mérni le a szakszervezetek gazdasági tevékenységének egyes eredményeit. Az RSZÁSZ Központi Tanácsának plenárisán azonban ilyen mérleg is készült és meg kell állapítanunk, hogy eredeti és ösztönző kezdeményezés volt. Hiszen a lelkiismeretes, jó munkáról, anyagi és szellemi képességeink minél jobb kihasználásáról mindig sok szó esett, mindig is erre törekedtünk. De mennyivel közérthetőbb és kézzelfoghatóbb bárki számára, ha azt mondjuk: a munkaidő jobb kihasználásával 170- ben több mint egymilliárd lejt, az újítók ötleteinek gyors alkalmazásával és általánosításával pedig további egymilliárdot kell megtakarítanunk. Íme, csupán két konkrét feladat, melyek végrehajtása során minden szakszervezeti aktivista, minden szakszervezeti tag bármikor könnyűszerrel kiszámíthatja, mennyit ér az ő munkája, az ő hozzájárulása a társadalomnak. Persze, a milliárdok nem hullanak ingyen az ölünkbe, minden egyes lejért képességeink legjavát kell adnunk. S hogy növelhessük az értékben kifejezhető haszon összegét — növelnünk, fejlesztenünk kell a képességeinket is. Pártunk intézkedései nyomán megnövekedett és tovább növekszik a szakszervezetek hatásköre. Feladatainknak azonban csak úgy tehetünk eleget, ha — mint Florian Dănălache elvtárs, az RSZÁSZ Központi Tanácsának elnöke mondotta — minden vonalon eleven, dinamikus és hatékony munkastílust vezetünk be, levetkőzzük munkákban a formalizmust és nehézkességet, alaposan és konkrétan foglalkozunk valamennyi munkaterület legfontosabb problémáival. Tennivaló lesz bőven. 1970 nagy feladatainak teljesítése érdekében szakszervezeti szerveinknek hatékonyan együtt kell működniük a gazdaságiadminisztratív vezetőszervek(Folytatása a7. oldalon) Csúcsidény Szinaján A FELELŐSEN ÉLNI! Sokasodnak éveink. Az életnaptárból valamennyien letéptünk egy lapot. A múlás mégse nyomaszt, nem szeg kedvet, mert nem azonos az elmúlással. Idősebbek lettünk ugyan egy esztendővel, de erősebbek, nagyobbak is. És a mi növésünket, közös növésünket nemcsak egy plusz kör jelzi, mint a fákét, s nem is csak egy-két centi az ajtófélfán, mint kis gyermekünkét, a mi közös növésünk többdimenziós. Mérhető új termelőkapacitásokban, ízlésünkhöz jobban simuló bútorban, asszonyaink és szeretteink melegebb mosolyában, a fölmutatható és élvezhető szépben, az őszintébb beszédben, az emberségben gyarapodásban is. Sosem aggasztó a múlás, ha az idő nem fog rajtunk, ha magunkhoz tudjuk igazítani, s benne előbb lépünk. Egész társadalmunk előbbrelépett. Húszmillió ember lett anyagiakban gazdagabbá, szellemileg, erkölcsileg érettebbé és igényesebbé. Államvezetésünk is a társadalom megnövekedett igényeihez igazodik. A Nagy Nemzetgyűlés üléstermében — ahol néhány napja ért véget 1969. utolsó ülésszaka — egyre meggyőzőbben jut kifejezésre az az igényesség, dinamizmus és alkotó lendület, melyet a Román Kommunista Párt történelmi jelentőségű kongresszusa váltott ki a közélet minden szektorában. A fölmerült kérdések körül kialakult eleven, kompetens és felelősségteljes vita, s a vita nyomán megszavazott új törvényeink bizonyítják, hogy államhatalmunk legfelső szerve méltóan tölti be alkotmányos hatáskörét, s népünk egész tehetségének gyújtólencséjeként, egyre tevékenyebben vesz részt a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom megteremtésében: bizonyítják, hogy egyéni álmaink, vágyamig terveink közüggyé, állami üggyé válnak legfelső fórumunk asztalán s valóraválásukat törvény szavatolja. Energiákat föszabadító, kedvet csiholó érzés tudni azt, hogy olyan országban élünk, ahol nem a legfőbb kötelesség. Hozzákezdtünk egy impozáns épület megalkotásához, melyet ötéves tervnek kereszteltünk. Utolsó évében járunk, a tetőt húzzuk föl, a végső szakasz meghódítása a dolgunk két évtized határmezsgyéjén. Feladataink is sokasodnak, teljesítésük nemcsak hozzáállást, hozzáértést is követel. Mindenkitől. A fejlődés üteme, bonyolult tennivalóink véghezvitele nemcsak a tisztségviselők felelősségét vallalja meg. Felelősen élni — a növés érdekében. Ez a dolgunk. A valamennyiünké. LÁZÁR LÁSZLÓ Újabb tömeggyilkosság Szicíliában Rövid szélcsend után a szicíliai Maffia ismét akcióba lépett. Nemrég széles visszhangot keltő, véres incidens hívta fel a szicíliai lakosság és a hivatalos körök figyelmét a meszsze szerteágazó titkos szervezet létezésére. A szicíliai főváros egyik luxusnegyedében villaszerű épület áll: a Moncado építkezési vállalat székháza. Az emlékezetes nap estéjén csupán öt személy tartózkodott az épület egyik fényűzően berendezett irodájában : a vállalat két fiatal tulajdonosa, Filippo és Angelo Moncado, valamint a vállalat három alkalmazottja. Az utóbbiak foglalkozása szicíliai viszonylatban egyáltalán nem voltrendkívüli egyedüli feladat'' tűk a két tulajdonos szeminélyes biztonságának megvert''' se volt, pontosabban minden olyan körülmény elhárítása, amely gazdáik életét veszélybe sodorhatta. A két tulajdonos csendesen dolgozott íróasztalánál, amikor váratlanul megdöngették nagyvilág az épükig a kapuját. Erélyes (Fatyk),aki a 2. oldalon) ^ <£>~(jOTX/'flOV'CUÍL Mindenekelőtt tudatni szeretném : a múlt heti lapszámunkban közölt nyilatkozatokkal nem zártuk le a kérdést,hogy mit várnak az idén tőlünk, a Munkásélet munkatársaitól. A felhívás egész esztendőre szól s bármikor örömmel fogadjuk, sőt, igényeljük a további észrevételeket, ötleteket, javaslatokat, hogy — lehetőségeinkhez mérten — lapunk minden számát olvasóink kívánsága szerint írhassuk, szerkeszthessük meg. Helyszűke miatt nem közölhettünk s ezután sem tudunk megjelentetni minden egyes javaslatot, ez azonban nem jelenti azt, hogy papírkosárba kerültek. Elkövetkező lapszámaink szerkesztésénél tekintetbe vesszük Bács Mária, István András, Vajda Sándor, meg a többi olvasónk igényeit is, azokat is, amelyeket ezután írnak meg. Néhány fontos tanulságot már az eddig beérkezett javaslatokból is leszűrhetünk. Általában több eleven, helyszíni riportot, tömörebb, lényegbevágóbb, érdekesebben és magyarosabban megírt gazdasági-szervezeti- kulturális és műszaki ismeretterjesztést igényelnek ; a sportrajongók saját, helyi sportcsapataikról akarnak olvasni; a nők, a fiatalok és a legfiatalabbak is helyet kérnek a lapban. Jogos igény valamenyi és — sorra igyekszünk is mindegyiknek eleget tenni. Mint láthatták képes krónikával gazdagított külpolitikai rovatunkat, átköltöztettük a 2. oldalra. Az így felszabadult 7. oldalon ezután felváltva közlünk tudományos-technikai újdonságokat, női, ifjúsági és gyermek-oldalakat. Rejtvényfejtőinknek még most, januárban új sorozatot indítunk a hazai és klasszikus képzőművészetről s ez alkalommal könyvjutalmat sorsolunk ki a legjobb megfejtésekért. Ugyancsak ebben a hónapban megkezdjük egy folytatásos regény közlését is. Igyekszünk majd minél gyakrabban közölni külföldi útijegyzeteket, érdekes lítleírásokat is. Jó volna, ha a fenti tematikával és az anyagok megszerkesztésével kapcsolatban minél több javaslatot kapnánk, S most néhány szót a lapterjesztésről. Sokan panaszkodnak — különösen Nagybányáról, Marosvásárhelyről, Kolozsvárról — hogy a trafikokban, meg a lapterjesztő üzletekben gyakran hanyzik a Munkásélet. Ez igaz. Magunk is meggyőződtünk róla, hogy a lapterjesztő irodák kevés példányt rendelnek szabadeladásra. Ezen igyekszünk majd változtatni. Ám aki rendszeresen olvassa, vagy akarja olvasni a lapot, annak tudnia kell, hogy a biztos megoldás mégsem ez, hanem az előfizetés. Nemcsak biztosabb, de olcsóbb is. Kelemen Sándor kolozsvári olvasónk írja, hogy háromszor is be kellett mennie a Donáth útról a központba, míg végre megvehette a friss Munkáséletet. Nos, a három autóbuszjegy, oda-vissza : pontosan 3 lej. A Munkásélet előfizetése pedig egész negyedévre (12 lapszám, házhoz szállítva) 3 lej és 75 bani. Nem vitás, melyik előnyösebb. Visszatérve a lap szerkesztésére : csodák nincsenek, a Munkásélet sem fog megváltozni egycsapásra, önmagától. Ehhez valamenynyi olvasónknak hozzá kell járulnia, őszinte véleménynyel, ötletekkel, javaslatokkal, rendszeres kapcsolattal. Várjuk ezt az együttműködést. Szükségünk van rá. CSIKY GÁBOR !"