Munkásélet, 1971 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1971-06-11 / 23. szám

ember és termelés Az ipari fejlődés mennyiségi jellem­zői mellett napjainkban egyre nagyobb jelentőséget kapnak a minőségiek. Két­ségtelen, hogy az új technika beveze­tése megváltoztatja az ember és a gép közötti kapcsolatokat, az ember szerepét a termelési program megvalósításában. Egyre hangsúlyozottabb az emberi munka termelési folyamatot szabályo­zó és irányító jellege, intellektualizáló­­dása. Bihar megye iparának szerkezetében is föltalálhatók azok a változások, me­lyek megkövetelik, hogy fokozottabb figyelmet szenteljünk a szakképzés kérdésének, így például a magas mű­szaki színvonalú iparágak fajsúlya érezhetően gyarapodott : az elmúlt ötéves terv elejei 21,8 százalékról, 32,2 százalékra, a tavalyi, 1970-es évben. A termelés intenzív fejlődése és szakosí­tása, a magas műszaki szinten megva­lósított beruházások, a meglevő ter­melőkapacitások modernizálása mind­megannyi tényező, melyek megkövete­lik a magas szakképesítésű munkások számának nagyarányú növekedését. Új mesterségek lépnek az ipari termelés színpadára : timföldgyártók, cement- és cukoripari szakemberek, magas igényű felkészültséggel, amelyet a különböző termokémiai és energetikai folyamatok bonyolultsága megkövetel. Persze a „klasszikus“ mesterségek keretében is lényeges minőségi változásokról van szó. Az „înfrăţirea“ szerszámgépgyár esztergályosaival, marósaival vagy sze­­relőlakatosaival szembeni szakmai fel­készültségi igények jóval magasabbak ma, amikor ezredmilliméternyi pontos­ságú szerszámmaró gépeket gyártanak, mint tegnap vagy tegnapelőtt, amikor nagyon is egyszerű légkalapácsok vagy fémfűrészgépek előállítása képezte te­vékenységük tárgyát. A szakkáder-képzés és minősítés az utóbbi években változatos formákat öltött. Ezzel kapcsolatban felvetődik a szakmai és műszaki oktatás néhány időszerű problémája. Bihari viszony­latban például időszerű volna a szak­mai líceumok profiljának újraértékelé­se. Főként azért, mivel igen időszerűvé vált az automatizációs készülékek üzemeltetésében és karbantartásában jártas, magas pontosságú és nagytelje­sítményű, különleges termelőberende­zésekhez értő szakember-képzés prob­lémája. Ugyanakkor igen hasznos vol­na a szakmunkásképzés párhuzamos (különböző minisztériumokhoz tartozó iskolákban történő) szervezésének fel­számolása. Nem férhet kétség hozzá, hogy az „înfrăţirea“ szerszámgépgyár­ban például megfelelőbb az esztergá­lyosok, köszörűsök kiképzése, mint a szalont a­ mezőgazdasági líceum kereté­ben. Tudott dolog, hogy pártunk és kor­mányunk gondoskodása folytán ha­zánkban általánosítják a tízosztályos felkészültséget, és emellett bármelyik ifjúnak rendelkezésére állnak a le­hetőségek a teljes középfokú iskola el­végzéséhez. Természetesen, nem mind­egyik érettségizett diák folytatja tanulmányait főiskolai szinten. Körül­belül háromnegyed részükre vár a fel­adat, hogy közvetlen termelőmun­kával foglalkozzanak. Ehhez törvé­nyes rendelkezések által előirányzott szervezési kereteket is hoztak létre. Ennek ellenére még számos a tennivaló ezen a téren. Szükség volna a terme­lők, a KISZ szervezetek és nem utolsó­sorban a szakszervezetek hatékony köz­belépésére a középiskolát végzett ifjak nevelését, felvilágosítását és meggyő­zését illetően, hogy az egyesek felfo­gásában még uralkodó helytelen néze­teket leküzdve belássák: a közvetlen és tevékeny részvétel a termelőmunkában egyaránt hasznos és szükséges érdeke a társadalomnak és nekik, saját maguk­­nak is. Persze akad még tennivaló a szak­mai és műszaki oktatásban is, főként ami a szakmai tudás gyakorlatának el­sajátítását illeti. Utalnunk kell itt egy­részt a tankönyvek állandó korszerű­sítésére, másrészt pedig annak a hely­telen felfogásnak a leküzdésére, ame­lyik szerint az iskolai műhelyekben megfelelnek az ócska, elavult típusú szerszámgépek is, holott, ha nem akarjuk az oktatást elszakítani az ü­­zemi gyakorlattól, akkor a legmoder­nebb felszerelésről kell gondoskodnunk az iskolák számára. Ez ugyan némi pénzügyi erőfeszítést is igényel, de megéri. Egyébként ismert dolog, hogy az utóbbi időben törvényes rendelkezések keretei között biztosított a szakmai to­vábbképzés, bármilyen kategóriájú dol­gozó számára. A kiképzési formák le­hetnek nemzetgazdasági szintűek, he­lyi, megyei jellegűek vagy éppen üzemen belüliek. Az ilyen irányú akciók­­ megszervezése komoly felkészültséget igényel a személyzeti és tanügyi prob­lémákkal foglalkozó alkalmazottak, va­lamint a szakszervezetek részéről. A szakemberek képzése és kiválogatása, ha azt akarjuk, hogy megfelelő helyre megfelelő ember kerüljön, külön sajá­tos tudományos módszerek alkalmazá­sát követeli, ami csak akkor valósít­ható meg, ha a személyzeti osztály be-­­­osztottjai rendelkeznek a szükséges­­ munkalélektani, üzemszervezési és­­ munkaerőgazdál­kodással kapcsolatos ismeretekkel. Amint az a Román Kommunista Párt idevonatkozó dokumentumaiból is ki­tűnik, az állandó szakmai képzésnek, a szakmai tudás szüntelen tökéletesíté­sének az alapját az egyéni tanulás képezi. A műszaki, gazdasági, szerve­zési tudományok újdonságainak elsajá­títása megköveteli minden üzemi dol­gozó részéről, felkészültségi színvonala­­ és üzemi gyakorlatának éveitől füg-­­ getlenül, az alaposan és hatékonyan­­ megszervezett rendszeres egyéni tanul-­­ mány bevezetését. A szakszervezetek­nek éppen ebben kell minél nagyobb segítséget nyújtani, szervezett formá­ban lehetővé tenni valamennyi tagja számára, hogy hozzáférhetően lépést tartson a tudomány és technika leg­korszerűbb vívmányaival. WESSELÉNYI TIBOR mérnök Az ipari fejlődés magas színvonalú szakképesítést követel Miért állnak A múlt héten leközölt, ^ SZ3­3gOk ■ című írásunk után most újabb cikket közlünk a szakoktatásról . Az alábbi írás szerzője ugyancsak Bihar megyei példákkal, érde­kes, új oldalairól világítja meg a problémát. Vezetéstudomány és demokrácia Vezető beosztás és tekintély. Tekintély nélkül nem lehet vezetni sem kis, sem nagy kollektívákat. Ez az elv mindenki által elismert igazságnak tűnik, jelentőségét elvileg senki sem vonja kétségbe. És mégis, a gyakorlatban gyakran találkozunk olyan esetek­kel, amikor a tekintély és vezető beosztás közti viszony hamis beállításban je­lenik meg A leggyakoribb tévedés az, amikor egyesek úgy tekintik a vezető­beosztást, mint a tekintély alapját, a tekintélyt pedig, mint a vezető beosztás automatikus következményét. A tekintély fogalma elég széles kört ölel fel, amelybe beletartozik a tisztelet, a személyi méltóság, a környezetére és beosztottakra való befolyás stb. Ter­mészetesen senki sem vonja kétségbe a tekintély objektív alapját, amely a vezető beosztásban való kinevezést, az ezzel járó­­ alkalmazottak munkakörére és viszonyaira vagy a szervezeti és szakkérdések megoldására vonatkozó ha­táskört foglalja magába. A vezető beosztás nem egyenlő a tekintéllyel, az csak a tekintély megszerzé­sének az előfeltétele. A tekintély megszerzésében a szubjektív tényezők a dön­tőek, amelyek végső fokon meghatározzák a vezető nem feltételezett, nem az elvárt vagy megkövetelt, hanem a valóságos reális tekintélyét : személyi ké­pességek, a politikai és szakmai feladatok helyes elsajátítása és hozzáértő megoldása, a munkában való alkotó kezdeményezés, önállóság, szaktudás, meg­értő, de úgy másokkal mint magával szemben igényes, kivételt nem tűrő elvi magatartás. E politikai, erkölcsi és szakmai tulajdonságok nélkül nincs tekin­tély, tekintély nélkül pedig vezető beosztást betölteni a szocialista demokrácia követelményei között nehezen lehet elképzelni. A vezető beosztásban levő a tekintélyt csak saját tevékenysége alapján szerezheti és őrizheti meg. Arról már szóltunk, hogy a tekintélyt nem kapja senki együtt a vezető be-­­osztásba való kinevezéssel. A tekintélyt ki kell vívni. S reális tekintélyről csak akkor beszélhetünk, ha az a beosztottak, a munkatársak egyéni elismerésén alapul, ha a kis vagy nagy kollektívák tagjai teljes bizalommal viseltetnek vezetőjük iránt, meg vannak győződve a vezető határozatai, tevékenysége szükségességét, helyességét, igazságosságát illetően. A teljes bizalom és kölcsönös tisztelet vezető és beosztott között a vezető be-,­osztásban levő személyes példáján alapuló tisztelet, személyét joggal illető te­kintély — mindezek elengedhetetlen feltételei a munkás-, az üzemi demokrá­cia intézményesített formai és módszerei sikeres megvalósításának. LŐRINCZ LÁSZLÓ a jogtudományok doktora Zsögödön a helyzet jóra fordult... A múlt év szeptemberében panasz­levelet kaptunk a gyergyói Partiza­nus vállalat zsögödi részlegének dol­gozóitól. Kivizsgáltuk az ügyet s a Csorba esett a tekintélyen című cik­künkben tártuk fel a helyszínen talált hibákat. Visszatérve most az említett cikkre, elmondhatjuk : a Munkásélet közbelépése nem volt hiábavaló. A helyzet azóta lényegesen megválto­zott, jóra fordult. Tulajdonképpen arról van szó, hogy a rendszertelen anyagellátás, az elégtelen műszaki irányítás és egyéb munkaszervezési hiányosságok miatt, az egység dolgozói nem telje­síthették ütemesen tervüket. A hónap elején nem volt mit dolgozniok, a hó végén pedig hajrázniok­ kellett. Az egység vezetősége gyakran túlóráz­­tatta, ünnepnapokon is munkára kö­telezte a dolgozókat, anélkül, hogy ezeket az órákat törvényesen elszá­molta volna. Mi több, aki valamiért nem jöhetett ünnepnapokba munká­ba, az szankciót és pénzbüntetést ka­pott. A szakszervezeti osztálybizott­ság semmit sem tett a helyzet orvos­lásáért. Helytálló volt annak idején a Mun­kásélet bírálata — mondotta az el­múlt napokban Geller László, a Parti­zanus vállalat szakszervezeti bizottsá­gának elnöke. — Ki is mentünk mind­járt az igazgatóval az egységhez s ott helyben a dolgozókkal közösen ele­meztük a hibákat, majd egész sor in­tézkedést foganatosítottunk. Az anyag­­beszerzési szolgálatot például meg­felelő, hozzáértő emberekkel egészí­tettük ki, néhány mester beosztásán is változtattunk, a vezetőség pedig leváltotta tisztségéből Stiaszni Ká­roly egységfelelőst és helyette Jakab Gábort, a dolgozók bizalmát bíró, te­kintéllyel rendelkező főmestert ne­vezte ki. Szakszervezeti gyűlést is hívtunk össze akkor, s Lukács Zol­tánt, az osztálybizottság elnökét, a dolgozók kérésére, leváltottuk, mert nem töltötte be kellőképpen hivatá­sát, helyette Takács Ernőt válasz­totta meg a tagság. Úgyszintén új tagokkal egészítettük ki az osztály­bizottságot s az időközben megbom­lott csoportbürókat. Csak helyeselhetjük a lenti változ­tatásokat, mert valóban túlságosan sok volt a panasz mind az egység­felelősre, mind az osztálybizottság el­nökére. Csorba esett tekintélyükön. Márpedig tekintély nélkül nem lehet embereket irányítani. Az intézkedé­seknek megvolt a kellő hatásuk. Ja­vult az anyagellátás, szervezettebbé és ütemesebbé vált a munka, az el­következő hónapokban az egység nagyobb százalékarányban teljesítet­te tervét. A szakszervezeti tevékeny­ség is fellendült, a csoportok rend­szeresen megtartják havi üléseiket, lehetőséget nyújtva a dolgozóknak, hogy szervezett formában vitassák meg és oldják meg a felmerülő prob­lémákat. Érdeklődtünk afelől is, hogyan ol­dották meg a ledolgozott túlórákkal s a fizetésből jogtalanul levont ösz­­szegekkel kapcsolatos panaszt. Meg­tudtuk, hogy a vállalat vezetősége a szakszervezeti bizottsággal együtt tisztázta ezt az ügyet is és intézke­dett, hogy az illetékesek megkapják törvényes járandóságaikat. Rende­ződtek a dolgok, helyreállt a tekin­tély. Az egység azóta önálló vállalattá alakult. Úgy véljük, hogy a vállalat új vezetőségének és a szakszervezeti bizottságnak körültekintőbbnek, fi­gyelmesebbnek kell lennie a dolgo­zók problémái iránt, hogy hasonló tévedések és hiányosságok többé ne fordulhassanak elő. KASZÁSI VIKTOR JAVASLATOK - A TÖRVÉNYTERVEZETEKHEZ - JAVASLATOK M I­­LL.VMI GAZDASÁGI EGYSÉGEK MEGSZERVEZÉSÉRŐL ÉS VEZETÉSÉRŐL Úgy vélem, hogy a tervezetet még bővíteni, javítani lehetne, hogy elő­irányzatai teljes összhangban legye­nek más törvényes rendelkezésekkel. Utalok itt a fővállalatok, kombinátok kereskedelmi kapcsolataira. A külke­reskedelmi törvény például előírja, hogy az importgépek behozataláért a fővállalat felel. Igen ám, de az erre szükséges pénzalapokkal nem ő, ha­nem a minisztérium rendelkezik. A minisztérium az, aki megrendeli a fő­vállalatoknak, kombinátoknak a gé­peket, azokat, amelyeket belátása szerint jónak lát megrendelni, így olykor a vállalathoz olyan gépek is kerülnek, melyekre azoknak nincsen égetően szükségük. Jó volna, ha a törvénytervezet nagyobb hatáskört, illetve önállóságot biztosítana a fő­vállalatoknak és kombinátoknak, o­­lyan kitétel beiktatásával, amely le­hetőséget ad, hogy valóban ők legye­nek azok, akik szükségüknek megfe­lelően döntenek az import­gépek behozataláról. Egy másik javaslatomat a szakosí­tott és specializált munkaerő ál­landósítása érdekében teszem. Mi kötheti jobban a vállalathoz őket, mint az, ha hozzátartozói, szülei, testvérei, rokonai is ott vannak. Ezért a jelölteket dolgozóink fiai, lányai közül toborozzuk. Sajnos sok­nak nem sikerül felvételije, így az­tán más városba, vállalatba keres­nek munkát. Javasolnám tehát a tervezetbe iktatni bizonyos összeg engedélyezését — pár száz lej egy jelöltre — előzetes felkészítésük meg­szervezésére LUNGU VIRGIL a gyergyói len- és kenderipari kombinát vezérigazgatói. Régebben nagy sikernek örvendtek és magas fokú hatékonysággal bírtak a szakszervezetek területi szervei ál­tal rendezett kereskedő-vásárló talál­kozók. Amolyan közvéleménykuta­tásnak is beülő tanácskozások voltak ezek." Az ilyenszerű akciók jelentő­ségének figyelembe vételével javas­lom : a társadalmi ellenőrzés meg­szervezéséről és gyakorlásáról szóló törvénytervezetbe foglaljanak bele egy olyan kitételt, amely kötelezné a kereskedelmi szervezetek vezetősé­gét, hogy a társadalmi ellenőrző cso­portokkal együtt szervezzenek rend­szeresen­­legalább kéthavonkénti ta­lálkozókat a vásárlóközönséggel. BERGER SÁNDOR, nagyváradi nyugdíjas, társadalmi ellenőr Amint a törvénytervezetből kitűnik, a jövőben sokkal szélesebb skálán mozog majd a társadalmi ellenőrzés. Ennek fontosságát, azt hiszem, nem is kell hangsúlyoznom. Ezért hasznosnak tartanám, ha a társadalmi ellenőrzés alá kerülő egy­ségeit sorát tovább bővítenék a nép­jóléti- és a nyugdíjhivatalokkal, a munkaerőtoborzó- és elosztóhivatalok­kal és a személyi tulajdonú lakásokat építő hivatalokkal, amelyek munkájá­ban még fellelhető a formalizmus és a bürokrácia. SUSA CRĂCIUN • szakszervezetek Margitta városi ta­nácsának elnöke A TÁRSADALMI ellenőrzés MEGSZERVEZÉSÉRŐL és gya­KORLÁSÁRÓL

Next