Munkásélet, 1971 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1971-06-11 / 23. szám
ember és termelés Az ipari fejlődés mennyiségi jellemzői mellett napjainkban egyre nagyobb jelentőséget kapnak a minőségiek. Kétségtelen, hogy az új technika bevezetése megváltoztatja az ember és a gép közötti kapcsolatokat, az ember szerepét a termelési program megvalósításában. Egyre hangsúlyozottabb az emberi munka termelési folyamatot szabályozó és irányító jellege, intellektualizálódása. Bihar megye iparának szerkezetében is föltalálhatók azok a változások, melyek megkövetelik, hogy fokozottabb figyelmet szenteljünk a szakképzés kérdésének, így például a magas műszaki színvonalú iparágak fajsúlya érezhetően gyarapodott : az elmúlt ötéves terv elejei 21,8 százalékról, 32,2 százalékra, a tavalyi, 1970-es évben. A termelés intenzív fejlődése és szakosítása, a magas műszaki szinten megvalósított beruházások, a meglevő termelőkapacitások modernizálása mindmegannyi tényező, melyek megkövetelik a magas szakképesítésű munkások számának nagyarányú növekedését. Új mesterségek lépnek az ipari termelés színpadára : timföldgyártók, cement- és cukoripari szakemberek, magas igényű felkészültséggel, amelyet a különböző termokémiai és energetikai folyamatok bonyolultsága megkövetel. Persze a „klasszikus“ mesterségek keretében is lényeges minőségi változásokról van szó. Az „înfrăţirea“ szerszámgépgyár esztergályosaival, marósaival vagy szerelőlakatosaival szembeni szakmai felkészültségi igények jóval magasabbak ma, amikor ezredmilliméternyi pontosságú szerszámmaró gépeket gyártanak, mint tegnap vagy tegnapelőtt, amikor nagyon is egyszerű légkalapácsok vagy fémfűrészgépek előállítása képezte tevékenységük tárgyát. A szakkáder-képzés és minősítés az utóbbi években változatos formákat öltött. Ezzel kapcsolatban felvetődik a szakmai és műszaki oktatás néhány időszerű problémája. Bihari viszonylatban például időszerű volna a szakmai líceumok profiljának újraértékelése. Főként azért, mivel igen időszerűvé vált az automatizációs készülékek üzemeltetésében és karbantartásában jártas, magas pontosságú és nagyteljesítményű, különleges termelőberendezésekhez értő szakember-képzés problémája. Ugyanakkor igen hasznos volna a szakmunkásképzés párhuzamos (különböző minisztériumokhoz tartozó iskolákban történő) szervezésének felszámolása. Nem férhet kétség hozzá, hogy az „înfrăţirea“ szerszámgépgyárban például megfelelőbb az esztergályosok, köszörűsök kiképzése, mint a szalont a mezőgazdasági líceum keretében. Tudott dolog, hogy pártunk és kormányunk gondoskodása folytán hazánkban általánosítják a tízosztályos felkészültséget, és emellett bármelyik ifjúnak rendelkezésére állnak a lehetőségek a teljes középfokú iskola elvégzéséhez. Természetesen, nem mindegyik érettségizett diák folytatja tanulmányait főiskolai szinten. Körülbelül háromnegyed részükre vár a feladat, hogy közvetlen termelőmunkával foglalkozzanak. Ehhez törvényes rendelkezések által előirányzott szervezési kereteket is hoztak létre. Ennek ellenére még számos a tennivaló ezen a téren. Szükség volna a termelők, a KISZ szervezetek és nem utolsósorban a szakszervezetek hatékony közbelépésére a középiskolát végzett ifjak nevelését, felvilágosítását és meggyőzését illetően, hogy az egyesek felfogásában még uralkodó helytelen nézeteket leküzdve belássák: a közvetlen és tevékeny részvétel a termelőmunkában egyaránt hasznos és szükséges érdeke a társadalomnak és nekik, saját maguknak is. Persze akad még tennivaló a szakmai és műszaki oktatásban is, főként ami a szakmai tudás gyakorlatának elsajátítását illeti. Utalnunk kell itt egyrészt a tankönyvek állandó korszerűsítésére, másrészt pedig annak a helytelen felfogásnak a leküzdésére, amelyik szerint az iskolai műhelyekben megfelelnek az ócska, elavult típusú szerszámgépek is, holott, ha nem akarjuk az oktatást elszakítani az üzemi gyakorlattól, akkor a legmodernebb felszerelésről kell gondoskodnunk az iskolák számára. Ez ugyan némi pénzügyi erőfeszítést is igényel, de megéri. Egyébként ismert dolog, hogy az utóbbi időben törvényes rendelkezések keretei között biztosított a szakmai továbbképzés, bármilyen kategóriájú dolgozó számára. A kiképzési formák lehetnek nemzetgazdasági szintűek, helyi, megyei jellegűek vagy éppen üzemen belüliek. Az ilyen irányú akciók megszervezése komoly felkészültséget igényel a személyzeti és tanügyi problémákkal foglalkozó alkalmazottak, valamint a szakszervezetek részéről. A szakemberek képzése és kiválogatása, ha azt akarjuk, hogy megfelelő helyre megfelelő ember kerüljön, külön sajátos tudományos módszerek alkalmazását követeli, ami csak akkor valósítható meg, ha a személyzeti osztály be-osztottjai rendelkeznek a szükséges munkalélektani, üzemszervezési és munkaerőgazdálkodással kapcsolatos ismeretekkel. Amint az a Román Kommunista Párt idevonatkozó dokumentumaiból is kitűnik, az állandó szakmai képzésnek, a szakmai tudás szüntelen tökéletesítésének az alapját az egyéni tanulás képezi. A műszaki, gazdasági, szervezési tudományok újdonságainak elsajátítása megköveteli minden üzemi dolgozó részéről, felkészültségi színvonala és üzemi gyakorlatának éveitől füg- getlenül, az alaposan és hatékonyan megszervezett rendszeres egyéni tanul- mány bevezetését. A szakszervezeteknek éppen ebben kell minél nagyobb segítséget nyújtani, szervezett formában lehetővé tenni valamennyi tagja számára, hogy hozzáférhetően lépést tartson a tudomány és technika legkorszerűbb vívmányaival. WESSELÉNYI TIBOR mérnök Az ipari fejlődés magas színvonalú szakképesítést követel Miért állnak A múlt héten leközölt, ^ SZ33gOk ■ című írásunk után most újabb cikket közlünk a szakoktatásról . Az alábbi írás szerzője ugyancsak Bihar megyei példákkal, érdekes, új oldalairól világítja meg a problémát. Vezetéstudomány és demokrácia Vezető beosztás és tekintély. Tekintély nélkül nem lehet vezetni sem kis, sem nagy kollektívákat. Ez az elv mindenki által elismert igazságnak tűnik, jelentőségét elvileg senki sem vonja kétségbe. És mégis, a gyakorlatban gyakran találkozunk olyan esetekkel, amikor a tekintély és vezető beosztás közti viszony hamis beállításban jelenik meg A leggyakoribb tévedés az, amikor egyesek úgy tekintik a vezetőbeosztást, mint a tekintély alapját, a tekintélyt pedig, mint a vezető beosztás automatikus következményét. A tekintély fogalma elég széles kört ölel fel, amelybe beletartozik a tisztelet, a személyi méltóság, a környezetére és beosztottakra való befolyás stb. Természetesen senki sem vonja kétségbe a tekintély objektív alapját, amely a vezető beosztásban való kinevezést, az ezzel járó alkalmazottak munkakörére és viszonyaira vagy a szervezeti és szakkérdések megoldására vonatkozó hatáskört foglalja magába. A vezető beosztás nem egyenlő a tekintéllyel, az csak a tekintély megszerzésének az előfeltétele. A tekintély megszerzésében a szubjektív tényezők a döntőek, amelyek végső fokon meghatározzák a vezető nem feltételezett, nem az elvárt vagy megkövetelt, hanem a valóságos reális tekintélyét : személyi képességek, a politikai és szakmai feladatok helyes elsajátítása és hozzáértő megoldása, a munkában való alkotó kezdeményezés, önállóság, szaktudás, megértő, de úgy másokkal mint magával szemben igényes, kivételt nem tűrő elvi magatartás. E politikai, erkölcsi és szakmai tulajdonságok nélkül nincs tekintély, tekintély nélkül pedig vezető beosztást betölteni a szocialista demokrácia követelményei között nehezen lehet elképzelni. A vezető beosztásban levő a tekintélyt csak saját tevékenysége alapján szerezheti és őrizheti meg. Arról már szóltunk, hogy a tekintélyt nem kapja senki együtt a vezető be-osztásba való kinevezéssel. A tekintélyt ki kell vívni. S reális tekintélyről csak akkor beszélhetünk, ha az a beosztottak, a munkatársak egyéni elismerésén alapul, ha a kis vagy nagy kollektívák tagjai teljes bizalommal viseltetnek vezetőjük iránt, meg vannak győződve a vezető határozatai, tevékenysége szükségességét, helyességét, igazságosságát illetően. A teljes bizalom és kölcsönös tisztelet vezető és beosztott között a vezető be-,osztásban levő személyes példáján alapuló tisztelet, személyét joggal illető tekintély — mindezek elengedhetetlen feltételei a munkás-, az üzemi demokrácia intézményesített formai és módszerei sikeres megvalósításának. LŐRINCZ LÁSZLÓ a jogtudományok doktora Zsögödön a helyzet jóra fordult... A múlt év szeptemberében panaszlevelet kaptunk a gyergyói Partizanus vállalat zsögödi részlegének dolgozóitól. Kivizsgáltuk az ügyet s a Csorba esett a tekintélyen című cikkünkben tártuk fel a helyszínen talált hibákat. Visszatérve most az említett cikkre, elmondhatjuk : a Munkásélet közbelépése nem volt hiábavaló. A helyzet azóta lényegesen megváltozott, jóra fordult. Tulajdonképpen arról van szó, hogy a rendszertelen anyagellátás, az elégtelen műszaki irányítás és egyéb munkaszervezési hiányosságok miatt, az egység dolgozói nem teljesíthették ütemesen tervüket. A hónap elején nem volt mit dolgozniok, a hó végén pedig hajrázniok kellett. Az egység vezetősége gyakran túlóráztatta, ünnepnapokon is munkára kötelezte a dolgozókat, anélkül, hogy ezeket az órákat törvényesen elszámolta volna. Mi több, aki valamiért nem jöhetett ünnepnapokba munkába, az szankciót és pénzbüntetést kapott. A szakszervezeti osztálybizottság semmit sem tett a helyzet orvoslásáért. Helytálló volt annak idején a Munkásélet bírálata — mondotta az elmúlt napokban Geller László, a Partizanus vállalat szakszervezeti bizottságának elnöke. — Ki is mentünk mindjárt az igazgatóval az egységhez s ott helyben a dolgozókkal közösen elemeztük a hibákat, majd egész sor intézkedést foganatosítottunk. Az anyagbeszerzési szolgálatot például megfelelő, hozzáértő emberekkel egészítettük ki, néhány mester beosztásán is változtattunk, a vezetőség pedig leváltotta tisztségéből Stiaszni Károly egységfelelőst és helyette Jakab Gábort, a dolgozók bizalmát bíró, tekintéllyel rendelkező főmestert nevezte ki. Szakszervezeti gyűlést is hívtunk össze akkor, s Lukács Zoltánt, az osztálybizottság elnökét, a dolgozók kérésére, leváltottuk, mert nem töltötte be kellőképpen hivatását, helyette Takács Ernőt választotta meg a tagság. Úgyszintén új tagokkal egészítettük ki az osztálybizottságot s az időközben megbomlott csoportbürókat. Csak helyeselhetjük a lenti változtatásokat, mert valóban túlságosan sok volt a panasz mind az egységfelelősre, mind az osztálybizottság elnökére. Csorba esett tekintélyükön. Márpedig tekintély nélkül nem lehet embereket irányítani. Az intézkedéseknek megvolt a kellő hatásuk. Javult az anyagellátás, szervezettebbé és ütemesebbé vált a munka, az elkövetkező hónapokban az egység nagyobb százalékarányban teljesítette tervét. A szakszervezeti tevékenység is fellendült, a csoportok rendszeresen megtartják havi üléseiket, lehetőséget nyújtva a dolgozóknak, hogy szervezett formában vitassák meg és oldják meg a felmerülő problémákat. Érdeklődtünk afelől is, hogyan oldották meg a ledolgozott túlórákkal s a fizetésből jogtalanul levont öszszegekkel kapcsolatos panaszt. Megtudtuk, hogy a vállalat vezetősége a szakszervezeti bizottsággal együtt tisztázta ezt az ügyet is és intézkedett, hogy az illetékesek megkapják törvényes járandóságaikat. Rendeződtek a dolgok, helyreállt a tekintély. Az egység azóta önálló vállalattá alakult. Úgy véljük, hogy a vállalat új vezetőségének és a szakszervezeti bizottságnak körültekintőbbnek, figyelmesebbnek kell lennie a dolgozók problémái iránt, hogy hasonló tévedések és hiányosságok többé ne fordulhassanak elő. KASZÁSI VIKTOR JAVASLATOK - A TÖRVÉNYTERVEZETEKHEZ - JAVASLATOK M ILL.VMI GAZDASÁGI EGYSÉGEK MEGSZERVEZÉSÉRŐL ÉS VEZETÉSÉRŐL Úgy vélem, hogy a tervezetet még bővíteni, javítani lehetne, hogy előirányzatai teljes összhangban legyenek más törvényes rendelkezésekkel. Utalok itt a fővállalatok, kombinátok kereskedelmi kapcsolataira. A külkereskedelmi törvény például előírja, hogy az importgépek behozataláért a fővállalat felel. Igen ám, de az erre szükséges pénzalapokkal nem ő, hanem a minisztérium rendelkezik. A minisztérium az, aki megrendeli a fővállalatoknak, kombinátoknak a gépeket, azokat, amelyeket belátása szerint jónak lát megrendelni, így olykor a vállalathoz olyan gépek is kerülnek, melyekre azoknak nincsen égetően szükségük. Jó volna, ha a törvénytervezet nagyobb hatáskört, illetve önállóságot biztosítana a fővállalatoknak és kombinátoknak, olyan kitétel beiktatásával, amely lehetőséget ad, hogy valóban ők legyenek azok, akik szükségüknek megfelelően döntenek az importgépek behozataláról. Egy másik javaslatomat a szakosított és specializált munkaerő állandósítása érdekében teszem. Mi kötheti jobban a vállalathoz őket, mint az, ha hozzátartozói, szülei, testvérei, rokonai is ott vannak. Ezért a jelölteket dolgozóink fiai, lányai közül toborozzuk. Sajnos soknak nem sikerül felvételije, így aztán más városba, vállalatba keresnek munkát. Javasolnám tehát a tervezetbe iktatni bizonyos összeg engedélyezését — pár száz lej egy jelöltre — előzetes felkészítésük megszervezésére LUNGU VIRGIL a gyergyói len- és kenderipari kombinát vezérigazgatói. Régebben nagy sikernek örvendtek és magas fokú hatékonysággal bírtak a szakszervezetek területi szervei által rendezett kereskedő-vásárló találkozók. Amolyan közvéleménykutatásnak is beülő tanácskozások voltak ezek." Az ilyenszerű akciók jelentőségének figyelembe vételével javaslom : a társadalmi ellenőrzés megszervezéséről és gyakorlásáról szóló törvénytervezetbe foglaljanak bele egy olyan kitételt, amely kötelezné a kereskedelmi szervezetek vezetőségét, hogy a társadalmi ellenőrző csoportokkal együtt szervezzenek rendszeresenlegalább kéthavonkénti találkozókat a vásárlóközönséggel. BERGER SÁNDOR, nagyváradi nyugdíjas, társadalmi ellenőr Amint a törvénytervezetből kitűnik, a jövőben sokkal szélesebb skálán mozog majd a társadalmi ellenőrzés. Ennek fontosságát, azt hiszem, nem is kell hangsúlyoznom. Ezért hasznosnak tartanám, ha a társadalmi ellenőrzés alá kerülő egységeit sorát tovább bővítenék a népjóléti- és a nyugdíjhivatalokkal, a munkaerőtoborzó- és elosztóhivatalokkal és a személyi tulajdonú lakásokat építő hivatalokkal, amelyek munkájában még fellelhető a formalizmus és a bürokrácia. SUSA CRĂCIUN • szakszervezetek Margitta városi tanácsának elnöke A TÁRSADALMI ellenőrzés MEGSZERVEZÉSÉRŐL és gyaKORLÁSÁRÓL